Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1923. április 21-én született. 1945-től pártmunkásként dolgozott.
1948-49-ben az MDP Bihar megyei, 1949-50-ben Bács-Bodrog megyei, 1950-55-ben Bács-Kiskun megyei pártbizottságának első titkára volt. 1956 novembere és 1957 februárja között az MSZMP Párt- és Tömegszervezetek Osztályát vezette, majd 1957-59 között a SZKP főiskoláján tanult.
1959-71-ben a BM főcsoportfőnök-helyettese, majd belügyminiszter-helyettes. Ezután varsói nagykövet (1971-77).1977-től az IBUSZ vezérigazgatója lett.
1962. november 24. és 1966. december 3. között az MSZMP KB póttagja volt.
1991-ben hunyt el.
Kommunizmuskutató Intézet
1923. április 21-én született Debrecenben, egy útkövező munkás családjában. Hat elemi iskolai osztály elvégzését követően szűcsinasnak állt, majd megszerezte a segédlevelet. 1945-ig szakmájában dolgozott. 1942-ben csatlakozott az illegálisan működő Kommunisták Magyarországi Pártjához, részt vett a párt földalatti tevékenységében. 1944 nyarán röpcédulázás miatt letartóztatták, a Gyűjtőfogházban és Kistarcsán tartották fogva. 1944 novemberében megszökött, s a Vörös Hadsereg megérkezéséig a fővárosban bujkált.
1945-ben belépett az igen csekély támogatottságú és kádergondokkal küszködő Magyar Kommunista Pártba (MKP), amely ifjúsági vonalra helyezte: a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség függetlenített (azaz fizetett, főállású) munkatársaként tevékenykedett szülővárosában.
1947-ben ő lett a debreceni MKP-szervezet vezetője, majd 1948 őszén áthelyezték a Bihar vármegyei szervezethez: a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Bihar vármegyei titkára lett. Nem egész egy évet töltött posztján: 1949 nyarán Bács-Bodrog vármegyébe került, ahol titkárként, majd 1950 januárjától már első titkárként dolgozott. Első titkári pozíciója gyakorlatilag és vitathatatlanul a megyerendezés utáni Bács-Kiskun megye legfontosabb tisztsége volt, mindazonáltal ideológiai (tovább)képzése sem maradhatott el. Először két, majd hat hónapos pártiskolára küldték. Két évet a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen is elvégzett.
1956 januárjában nagy változás történt karrierjében: a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Pártfőiskoláján képezhette magát Moszkvában. A mindenkori pártállam káderei számára a moszkvai továbbképzés nagyon komoly előmeneteli lehetőséget tartogatott.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörését követően a többi ösztöndíjassal együtt ő is hazatért. November közepén, amikor elkezdődött az MDP romjain létrejött régi-új állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) apparátusának kiépítése, újra felállították a Szervező Bizottságot (SZB). Az SZB-nek Németi is tagja lett, ráadásként őt jelölték a Párt- és Tömegszervezetek Osztályának (PTO) élére. 1957 februárjában az SZB-t megszüntették, a PTO élére pedig Kádár János bizalmi embere, Sándor József került. Áprilisban tanulmányai befejezése végett Németi visszatért Moszkvába. (Amikor erről határoztak, külön hangsúlyozták, hogy „semmi politikai kifogás nem merült fel ellene”.)
1959-es hazatérését követően – újabb nagy fordulattal – pályáját nem a pártapparátusban, hanem a forradalom utáni megtorlásokat ekkor már szigorúan a párt utasításai alapján végrehajtó Belügyminisztérium (BM) állományában folytatta. Alezredesi rangban (mindennemű katonai és rendőri előképzettség nélkül) a BM II. (Politikai Nyomozó) Főosztályának (PNYF) – ekkoriban így nevezték a politikai rendőrséget – helyettes vezetőjévé nevezték ki. A régi-új párt és vezetője a forradalom résztvevőivel szemben indított nyomozati és vizsgálati eljárások lefolytatásában – főként a „szakmai” ismeretek, a technikai jellegű apparátusok működtetésében szerzett jártasság miatt – nem nélkülözhette a volt ávéhások szolgálatait. Mindazonáltal Kádár János arra törekedett, hogy saját, vele lojális, pártapparátusból jött „civil” kádereit helyezze a legfelső irányító posztokra, s hogy a belügyi apparátus a párt – és ami sokáig egyet jelentett ezzel: az ő saját személyes felügyelete alatt működjék.
A BM 1962-es átszervezésekor Németi a III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökség helyettes vezetője lett. A Főcsoportfőnökség, szovjet mintát követve, a külső és belső állambiztonsági feladatokat látta el; a hírszerzéstől kezdve a kémelhárításon és „a belső reakció elleni harcon” át egészen az útlevelek kiadásáig a társadalom szinte minden szintjét ellenőrizte. Állam volt az államban.
Németi 1962 decemberében póttagként bekerült az MSZMP Központi Bizottságába. 1964 decemberében vezérőrnaggyá léptették elő és kinevezték a belügyminiszter helyettesévé. Hatáskörébe tartozott a határőrség, a karhatalom, a kormányőrség, a tűzrendészet országos parancsnoksága, az I. Főcsoportfőnökség, illetőleg a mozgósítási „M” osztály felügyelete.
Pozícióját egészen 1970 novemberéig tölthette be. Ekkor leváltották és diplomáciai vonalra helyezték: a Magyar Népköztársaság varsói nagykövete lett. Visztula-parti rezidenciáját szovjet feleségével együtt foglalta el. Pályafutásának alakulása nem volt ritka az MSZMP káderpolitikájában, ugyanis több egykori „feleslegessé vált” szolgálati embert „ejtőernyőztettek” a külügybe, akik közül sokan diplomáciai külszolgálatba kerültek.
1977 augusztusában Varsóból hazarendelve kinevezték az állami utazási iroda, az IBUSZ vezérigazgatójává. Informális kapcsolata a belügyi szervekkel nyilvánvalóan ekkor is megmaradt. 1982 őszén nyugdíjazták.
A rendszerváltoztatást követően, 1991. január 1-jén halt meg.
Életút, tisztségek:
1942-től a Kommunisták Magyarországi Pártja (1943-tól Békepárt), 1945-től a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. október 31-től a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1947–1948: A Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség munkatársa.
1947. december 1. – 1948. május 9. Az MKP Debreceni Városi Bizottságának titkára.
1948. szeptember 8. – 1949. június 13. Az MDP Bihar Vármegyei Bizottságának titkára.
1949. május 17. – 1958. szeptember 26. Országgyűlési képviselő.
1949. június 13. – 1949. december 31. Az MDP Bács-Bodrog Megyei Bizottságának titkára.
1950. január 1. – 1950. június 15. Az MDP Bács-Bodrog Megyei Bizottságának első titkára.
1950. június 15. – 1956. január 28. Az MDP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának első titkára.
1956. február – 1956. november: A Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) Pártfőiskolájának hallgatója.
1956. november 14. – 1957. február 26. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága (IKB) Szervező Bizottságának tagja.
1956. november 16. – 1957. február 26. Az MSZMP IKB Párt- és Tömegszervezetek Osztályának vezetője.
1957. február 26. – 1957. április: Az MSZMP IKB Párt- és Tömegszervezetek Osztályának helyettes vezetője.
1957. április – 1959. június: Az SZKP Pártfőiskolájának hallgatója.
1959. augusztus 27. – 1961. március 15. A Belügyminisztérium (BM) II. (Politikai Nyomozó) Főosztályának (PNYF) helyettes vezetője.
1961. március 15. – 1962. augusztus 15. A BM PNYF vezetője.
1962. augusztus 15. – 1964. december 11. A Belügyminisztérium III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökségének főcsoportfőnök-helyettese.
1962. november 24. – 1966. december 3. Az MSZMP KB póttagja.
1964. december 8. – 1970. november 24. Belügyminiszter-helyettes.
1971. szeptember 2. – 1977. augusztus 12. A Magyar Népköztársaság varsói nagykövete.
1977. szeptember – 1982. október 1. Az IBUSZ vezérigazgatója.
1982. október 1. Megkapja a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést.
