Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1923-ban, Tatabányán született, munkásszülők gyermekeként. Iskoláinak elvégzése után, 1939-től 1945-ig előbb Tatabányán, majd az almásfüzitői Olajfinomítóban dolgozott szerelőként.
A szovjet megszállás után Almásfüzitőn először szakszervezeti főbizalmivá, majd üzemi bizottsági elnökké, később a Szakszervezetek Komárom megyei Tanácsának titkárává választották. Itt dolgozott 1949-ig. 1950-ben a párt központi apparátusában a szakszervezeti alosztályt vezette. 1956 után a bányászat területén végzett pártmunkát. 1958-ban a Komárom megyei pártbizottság titkárává, 1959-ben pedig első titkárává választották, 1966-ban a vasasszakszervezet főtitkára lett. 1970-től a SZOT titkára, 1973-tól a SZOT főtitkárhelyettese volt. 1975 júliusában kinevezték kohó- és gépipari miniszterré. 1945 óta tagja volt a kommunista pártnak, 1943 óta a vasasszakszervezetnek.
A párt VIII. kongresszusa beválasztotta az MSZMP Központi Bizottságába, amelynek haláláig maradt a tagja. 1962 óta országgyűlési képviselő volt. 1978. március 15-én elhunyt.
Kommunizmuskutató Intézet
1923. február 3-án született Tatabányán (Komárom-Esztergom vm.), munkáscsaládban. Bádogos és vízvezeték-szerelő segédlevelet szerzett. 1942-től a Tatabányai Szénbányáknál, 1943-tól az Almásfüzitői Olajfinomítóban dolgozott bányagép-, majd csőszerelőként.
1943-ban lett a Vasas Szakszervezet tagja, 1944. márciusban bekapcsolódott az illegális kommunista mozgalomba is, a Békepárt röplapjait terjesztette. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba.
1945 után a szakszervezetben tevékenykedett: 1948-ig az Almásfüzitői Olajfinomító szakszervezeti főbizalmija, az üzemi bizottság alelnöke, majd elnöke, 1948–49-ben a Komárom vármegyei szakszervezeti tanács titkára volt.
1949-től pártvonalon foglalkoztatták, további éveiben párt-, majd szakszervezeti funkcionáriusként tevékenykedett, élete végén magas kormányzati tisztséget kapott. A Magyar Dolgozók Pártja központi apparátusába került, 1953-ig politikai munkatárs volt. Ez év őszén lett a Pártfőiskola kétéves tanfolyamának hallgatója. Végzése után 1955–56-ban alosztályvezető volt.
1956 novemberétől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) funkcionáriusaként Komárom megyében pártszervező munkát végzett. 1957 nyarától a megyei pártszervezet titkára, majd két évvel később első titkára lett. 1962 őszétől tagja volt az MSZMP Központi Bizottságának.
1966. júniustól megint szakszervezeti tisztségbe helyezték: 1970-ig az igen befolyásos vasasszakszervezet főtitkára volt. 1970-ben megválasztották a Szakszervezetek Országos Tanácsa titkárává, 1973-tól főtitkárhelyettesként dolgozott.
1975 nyarán kormányzati funkciót kapott, kohó- és gépipari miniszterré nevezték ki, funkcióját haláláig látta el. 1963-tól haláláig országgyűlési képviselő is volt.
1978. február 7-én, 55 éves korában halt meg.
Életút, tisztségek:
1944. márciustól a Békepárt, 1945. decembertől a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1957. augusztus 1. – 1959. november 1. Az MSZMP Komárom Megyei Bizottságának titkára.
1959. november 1. – 1966. június 8. Az MSZMP Komárom Megyei Bizottságának első titkára.
1962. november 24. – 1978. február 7. Az MSZMP Központi Bizottságának tagja.
1966. június 8. – 1970. április 28. A Vas- és Fémipari (később Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari) Dolgozók Szakszervezetének főtitkára.
1970. április 28. – 1973. október 10. A Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT) titkára.
1973. október 10. – 1975. július 4. A SZOT főtitkárhelyettese.
1975. július 4. – 1978. február 7. Kohó- és gépipari miniszter.
