Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1908. szeptember 6-án született Lőcsén. 1926 februárjában szabadult kárpitosként. Tanonc korában eljárt az ifjúmunkás könyvtári körbe. Amikor segéd lett, társai műhelybizalmivá választották. Tagja lett a kárpitos szakosztály szervező bizottságának.
1926 szeptemberében lett tagja a KMP-nek. Ugyanakkor hozták létre Sebese Istvánnal és Bergmann Józseffel a famunkás szakszervezet kárpitos szakosztályának kommunista sejtjét, majd a baloldali ellenzéki bizottságot a kárpitos szakosztályon belül. 1927 júniusában a KMP KB utasította, hogy vegyen részt a KIMSZ újjászervezésében. Ősszel már a KIMSZ titkára lett. 1928 húsvétján megjelentették a KIMSZ illegális lapját, az "Ifjú Proletárt". 1928 tavaszán a KMP KB képviseletében Fürst Sándor vette fel Nemessel mint a KIMSZ titkárával a kapcsolatot. 1928 augusztusában letartóztatták. Kétévi vizsgálati fogság után három évre ítélték. 1931 nyarán szabadult. A KMP KB úgy határozott, hogy kiküldi a Komintern Nemzetközi Lenin Iskolájára, Moszkvába. 1931 szeptemberében utazott ki, illegálisan. A Kun-frakció tagja volt. 1933 tavaszán a Titkárságot mint a hazai munka köztpontját nem szervezték újjá, helyette a KB magyarországi instruktora tartotta az alsóbb szervezetekkel a kapcsolatot. Júniusban tért haza, és ő lett a KMP budapesti titkára, gyakorlatilag a hazai kommunisták feje. 1934 márciusában kooptálták a Központi Bizottságba.
1936 januárjában pártutasításra a Szovjetunióba utazott. Először egy bútorgyárban dolgozott, közben a dolgozók iskolájában középiskolai végzettséget szerzett, majd felvették a moszkvai Lomonoszov Egyetem történész fakultására. 1941-ben a Komintern apparátusába került, egyetemi tanulmányait levelező tagozaton folytatta. A Komintern központjával Ufába költözött, és a Komintern iskola magyar csoportjának lett a tanára. 1943-ban, a Komintern feloszlatása után a krasznogorszki antifasiszta iskola tanára, 1944-től igazgatója rövid időre. 1945 tavaszán a Szovjetunióban megjelenő Igaz Szó munkatársa majd szerkesztője.
1945 augusztusában tért haza. December 2-án a SZOT XVI. kongresszusán megválasztották a SZOT titkárának. 1948 novemberéig töltötte be ezt a tisztséget, utána a Tartós Békéért, Népi Demokráciáért szerkesztő bizottságában képviselte az MDP-t. Ezután 1950 februárjában a Népművelési Minisztérium Népművelési Főosztályát vezette. 1953-tól a Szikra Könyvkiadó igazgatója. 1954-ben történészi tevékenységéért Kossuth Díjat kapott. 1956 szeptemberétől a Pártfőiskola igazgatója októberig.
1956 decemberétől a Népszabadság szerkesztő bizottságának elnöke. Az országos pártértekezlettől (1957 ) KB-tag, a Politikai Bizottság póttagja. A VII. kongresszuson (1959 ) a Politikai Bizottság tagjává választották. 1958-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.
A KB 1961 szeptember i plénumáig irányította a Népszabadságot, utána külügyi KB-titkár. Amikor felkérte Puja Frigyest, hogy legyen a KB Külügyi Osztály vezetője 1963 novemberében, így fogalmazta meg a feladatokat: "A PB úgy véli, hogy a Külügyi Osztály nálunk nem jó vágányokon mozog. Azt mondanám röviden, hogy a Külügyi Osztályunk tulajdonképpen nem politizáló osztály, hanem inkább valamilyen utazási irodára hasonlít. Olyan osztályt kellene kiépíteni, amely megszervezi a nemzetközi munkát, segíti a tömegszervezetek külügyi munkáját és színvonalasan felügyeli a Külügyminisztérium tevékenységét is." Távollétében Komócsin Zoltán, későbbi utódja helyettesítette.
1964-ben az MTA rendes tagja lett.
A KB 1965 június i plénumán leváltották külügyi KB-titkári tisztéből és a Párttörténeti Intézet igazgatója lett. A IX. kongresszusig (1966 ) töltötte be ezt a tisztsége, után a Politikai Főiskola élére került. A KB 1977 május i ülésén ismét a Népszabadság főszerkesztője lett. A XII. kongresszusán (1980 ) kimaradt a Politikai Bizottságból, és visszairányították a Párttörténeti Intézet igazgatói székébe. 1983. március 27-én nyugdíjazták. A XIII. kongresszuson kimaradt a KB Agitációs és Propaganda Bizottságból. KB-tag maradt haláláig, 1985. március 30-ig.
Kommunizmuskutató Intézet
1908. szeptember 6-án született Lőcsén (Szepes vm., ma Levoča, Szlovákia), kispolgári családban. Apja vámügyi tisztviselő volt. Szüleit alig ismerte, 1919-ben teljes árvaságra jutott. A fővárosba került, apai nagybátyjához, aki asztalosként dolgozott. Négy elemi és négy polgári iskolai osztályt végzett, majd 1922-től kárpitos szakmát tanult. 1926-ban, segédlevele megszerzése után, munkahelyén műhelybizalmivá választották.
17 éves volt, amikor csatlakozott a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségéhez (KIMSZ). Egy évre rá már tagja lett az illegális Kommunisták Magyarországi Pártjának (KMP) is. 1927 nyarán a KMP Központi Bizottsága (KB) utasítására részt vett a KIMSZ újjászervezésében, ősszel, alig egyéves mozgalmi tapasztalattal, megválasztották a KIMSZ titkárának. 1928. augusztusban illegális kommunista tevékenységért letartóztatták, három évre ítélték; 1931-ben szabadult a börtönből.
A KMP vezetése ekkor úgy határozott, hogy kiküldi Moszkvába. 1931 szeptemberében illegálisan hagyta el az országot. Nemes Moszkvában a párton belül radikálisabbnak számító Kun-frakcióhoz csatlakozott. 1931–33-ban a moszkvai Nemzetközi Lenin Iskola hallgatója volt. 1933 júniusában a KMP vezetése Magyarországra küldte. A hazai Titkárságot ekkor nem szervezték újjá, a moszkvai központ küldött „instruktorokat” – ekkor Nemest – a pártszervezetek irányítására, mégpedig a lebukások függvényében és rotációs alapon. (Azaz a lebukott instruktor helyett újat küldtek.) A párt budapesti szervezetének titkáraként gyakorlatilag ő lett az illegális párt magyarországi vezetője. 1934 márciusában tagja lett a KMP Központi Bizottságának (KB). 1934-ben tagja lett a Központi Bizottságnak (KB).
1936-ban visszatért Moszkvába, a Kun-frakció veresége után 1939-ig bútorgyári kárpitos volt. Közben elvégezte a dolgozók középiskoláját és leérettségizett, majd a moszkvai Lomonoszov Egyetem történelem szakán tanult. Ekkoriban távol tartotta magát az emigráns magyarországi párt belső harcaitól.
1941 nyarán, a német támadás után a Komintern munkatársa lett, tanulmányait levelező tagozaton folytatta. Az apparátus evakuálása után a baskíriai Ufában a Komintern-iskola magyar tagozatán tanított, egy főiskolán felsőfokú tanulmányait is befejezte. 1943 tavaszáról, a Komintern feloszlatása után a magyar hadifoglyok körében végzett politikai felvilágosító munkát. 1944-től a krasznogorszki antifasiszta iskola tanára, rövid ideig igazgatója is volt. 1945 tavaszán az Igaz Szó című hadifogolyújságot szerkesztette.
1945. augusztusban tért vissza Magyarországra. 1945 végétől 1948 késő őszéig a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára. 1949-től ő volt a Kominform Bukarestben kiadott folyóirata, a Tartós Békéért, Népi Demokráciáért magyar szerkesztőbizottsági tagja.
Bár 1945-ben ő is Moszkvából tért haza, Rákosi és vezetőtársai a számukra mindig gyanús hazai kommunisták közé számították; ezért nem is kapott tőlük jelentősebb beosztást, s még a tágabb pártvezetésbe sem kerülhetett be az illegális párt egyik egykori első embere.
1950. februárban főosztályvezetői beosztásban a Népművelési Minisztériumba helyezték. 1953-ban kinevezték a párt könyvkiadója, a Szikra Könyvkiadó igazgatójává. 1956. szeptembertől rövid ideig a Pártfőiskola igazgatója volt.
1956. novembertől 1957. januárig a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) központi apparátusának munkatársa volt. 1957. januárban az új pártlap, a Népszabadság szerkesztőbizottságának vezetőjévé nevezték ki. Az 1957. júniusi pártértekezleten bekerült a KB-ba (itt haláláig tag maradt), ugyanekkor póttagként beválasztották a KB Politikai Bizottságába (PB) is. Az 1959. őszi pártkongresszuson lett a PB teljes jogú tagja, 21 évig maradt tag.
„Tudományos karrierje” – bár néhány könyve 1956 előtt is megjelent – a forradalom eseményeit meghamisítva ábrázoló ún. Fehér könyvek összeállításában játszott szerepével kezdett felívelni. 1958. szeptember „korábbi munkássága alapján” disszertáció benyújtása nélkül nyerte el a tudományok doktora fokozatot, novemberben már az Akadémia is levelező tagjává választotta. (1964-ben lett rendes tag.)
1961 szeptemberétől kis híján négy évig külügyi KB-titkár volt. 1965 júniusában leváltották. Ettől kezdve a Párttörténeti Intézet, a Politikai Főiskola és a Népszabadság szerkesztősége között ingázott: volt igazgató, rektor, főszerkesztő, majd megint igazgató.
1983 nyarán vonult nyugállományba.
1985. március 30-án halt meg Budapesten. A Kerepesi temető Munkásmozgalmi Panteonjában temették.
Főbb művei:
Az Általános Munkásegylet története 1868–1873 (1952); Magyarország felszabadulása (1955); A népi Magyarország 15 éves fejlődése (1960); Az ellenforradalom története Magyarországon 1919–1921 (1962); A Bethlen-kormány külpolitikája 1927–1931-ben (1964); A lenini eszmék ereje (1970); A magyar munkásmozgalom történetéhez (1974); Forradalmak és Tanácsköztársaság Magyarországon 1918–1919 (1979); A biatorbágyi merénylet és ami mögötte van… (1981); Kun Béla politikai életútjáról (1985).
Életút, tisztségek:
1922-től a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP), 1944-től a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1945. december 2. – 1948. november: A Szakszervezetek országos Tanácsának titkára.
1948. november – 1950. február: Az MDP képviselője a Tartós Békéért, Népi Demokráciáért című folyóirat szerkesztőségében.
1950. február – 1953. augusztus: A Népművelési Minisztérium Népművelési Főosztályának vezetője.
1953. augusztus – 1956. augusztus 16. A Szikra Könyvkiadó igazgatója.
1954. március 15. Megkapja a Kossuth-díj III. fokozatát.
1956. szeptember 1. – 1956. október 31. Az MDP Központi Vezetősége Pártfőiskolájának igazgatója.
1957. június 29. – 1985. március 30. Az MSZMP Központi Bizottságának (KB) tagja.
1957. június 29. – 1959. december 5. Az MSZMP KB Politikai Bizottságának (PB) póttagja.
1958. november 28. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező tagja.
1957. január 15. – 1961. szeptember 29. A Népszabadság szerkesztőbizottságának vezetője.
1960. január 12. – 1961. szeptember 19. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának tagja.
1961. szeptember 29. – 1965. június 25. Az MSZMP KB (külügyi) titkára.
1959. december 5. – 1980. március 27. Az MSZMP KB PB tagja.
1964. április 24. Az MTA rendes tagja.
1965. június 25. – 1966. december 5. Az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója.
1965. július 6. – 1983. július 6. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának tagja.
??? Az MTA Történettudományi Bizottságának elnöke.
1966. december 5. – 1968. július 1. Az MSZMP KB Pártfőiskolájának igazgatója.
1968. július 1. – 1975. március 22. Az MSZMP KB Politikai Főiskolájának főigazgatója.
1975. március 22. – 1977. április 13. Az MSZMP KB Politikai Főiskolájának rektora.
1975. április 8. Megkapja az Állami Díj I. fokozatát.
1977. április 13. – 1980. március 27. A Népszabadság főszerkesztője.
1980. március 27. – 1983. július 6. Az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója.
1983. szeptember 6. Megkapja a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje kitüntetést.
