Életrajzok

Kommunizmuskutató Intézet

1957. november 16-án született Sárváron (Vas m.). Apja műszaki ellenőrként dolgozott.

1976-ban a szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium matematika tagozatán érettségizett. 1976 tavaszán hatodik helyet szerzett az országos középiskolai tanulmányi versenyen. 1977 őszétől az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Természettudományi Karának matematika szakára járt, ahol 1982-ben szerzett oklevelet.

1973-ban, elsős gimnazistaként, az akkori gyakorlatnak megfelelően, „automatikusan” lett tagja a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetségnek (KISZ). A középiskolában alapszervezeti KISZ-titkár volt. Az egyetemen kezdetben alapszervezeti vezetőségi tag lett, a Budaörsi úti kollégiumban agitprop-titkár, majd két éven keresztül titkár volt. 1977-ben lépett be a Magyar Szocialista Munkáspártba (MSZMP), 1980-ban már az egyetemi pártbizottságba is bekerült.

Bár elmondása szerint nem volt vérbeli „KISZ-aktíva”, társadalmi munkát inkább a pártban végzett, 1982 tavaszán őt választották az ELTE KISZ-bizottságának titkárává. Mivel e tanév végén befejezte az egyetemet, két éven keresztül függetlenített (fizetett) funkcionáriusként töltötte be tisztségét, ezzel tehát hivatásos politikus lett.

Karrierje ebben az irányban folytatódott tovább: 1984 tavaszán bekerült az ifjúsági szervezet központi apparátusába, osztályvezető-helyettesként és osztályvezetőként dolgozott. Másfél év múlva tagja lett a KISZ Központi Bizottsága (KB) Intézőbizottságának (ez a testület megfelelt a párt Politikai Bizottságának [PB]), és bekerült a Titkárságba is. Ezzel a KISZ „arisztokratáinak” sorába emelkedett. Az 1988. májusi, Kádár János leváltásáról emlékezetes pártértekezleten tagja lett az MSZMP KB-nak is. 1988 nyarától tagja volt a KB Ifjúsági Bizottságának, majd novembertől a Pártpolitikai Bizottságnak. Ebben az évben Moszkvában elvégezte a Társadalomtudományi Főiskola hathetes tanfolyamát.

A rendszer számára megmaradt csekély idő kevés volt ahhoz, hogy ő is olyan magas polcra kerülhessen, mint a KISZ korábbi vezetői mindannyian, akik a pártapparátusban és az államigazgatásban szereztek meghatározó pozíciókat. Nagy Imre 1988 novemberében lett a KISZ KB első titkára, szűk fél év múlva azonban a szervezet megszűnt, azaz egy időre átalakult. 1989 áprilisában ült össze a KISZ utolsó kongresszusa, Nagy szerint azzal a céllal, hogy a küldöttek „egy ifjúságpárti szocializmus megvalósításáért szövetkezzenek”. Ekkora a korábbi 800 ezres tagság 380 ezerre, az 1,4 milliárdos állami támogatás 650 milliósra csökkent. A kongresszusnak kellett volna döntenie arról is, hogy a társadalmasítsák-e a KISZ-vagyont, azaz osszák-e szét az új ifjúsági szervezetek között. Nagy szerint a KISZ „az elsők között volt, amely szót emelt a fordulat érdekében”.

A megújulást névváltoztatással is jelezni kívánták: több változat is felmerült, végül a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (DEMISZ) mellett voksoltak. A folytonosságot a megújulásban a vezető személye garantálta (volna): Nagy Imre lett a DEMISZ elnöke. (A kongresszus előtt sok jelölést kapott Kiss Péter, a KISZ Budapesti Bizottságának első titkára és Gyurcsány Ferenc, a KISZ KB titkára is, de egyikük sem vállalta az indulást.) A KISZ vagyonát a DEMISZ örökölte.

A jogutód DEMISZ valamiben biztosan jól értette az idők szavát: a „demokratikus” lózungok maradtak, de a fő csapásirány már a gazdaság lett. Nem valamiféle pozitív tevékenységre kell itt gondolnunk – az elődszervezet vagyonának megszerzése lett a legfontosabb cél. A DEMISZ megkapta a csillebérci úttörőtábort, amelyet továbbadott az Úttörőszövetségnek; elég volt néhány nap, hogy túladjanak a KISZ KB Duna-parti (Pozsonyi úti) székházán (950 millió forintért lett a Magyar Hitel Bank Rt.-é.) A szervezethez került az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat is – ezt hagyták elhalni – és a Hotel Ifjúság Szálloda és Étterem Vállalat, amely majd 1998-ban az Autó Danubia Kft. tulajdonába került.

Nagy tagja lett az MSZMP feloszlásakor létrejött Magyar Szocialista Pártnak, néhány hónapig a párt elnökségében is helyet foglalt. 1989 novemberében távozott a DEMISZ éléről, majd 1990 májusában a szocialista pártból és a politikából: miként több más, magas pártpozíciókat betöltő elvtársa, ő is „üzletember” lett.

Már 1989–90-ben ő volt a Hírlapkiadó Vállalat tulajdonosi biztosa. 1990-ben Vállalkozás Szervező Kft. néven pénzügyi tanácsadó céget alapított, 1990–91-ben a Kockázat Rt. ügyvezető alelnöke, 1991-től a Pólus Plusz Rt. pénzügyi és tanácsadó cég alapítója és elnöke volt. 1994-ben lett a Caola Rt. résztulajdonosa és vezérigazgatója – a céget névleges összegért privatizálták, az 1,8 milliárd Ft jegyzett tőkéjű céget 50 millió Ft-ért. 2002-től tagja volt a Hungexpo Rt. igazgatóságának.

2007-ben megírta a sajtó, hogy „Nagy Imre, az utolsó KISZ-vezér lett nemrég a Honvédelmi Minisztérium (HM) legnagyobb cége, a több százmillió forintos részvényvagyonnal rendelkező HM EI Zrt. igazgatósági elnöke.” Egy évvel később Nagy egy újabb cég révén bekapcsolódott az országos szúnyogirtásba.

Életút, tisztségek:

1973. szeptembertől a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ), 1977-től a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP), 1989. októbertől a Magyar Szocialista Párt (MSZP) tagja.

1982. május 8. – 1984. április 24. Az KISZ Eötvös Loránd Tudományegyetemi Bizottságának titkára.

19894. május – 1985. február: A KISZ Központi Bizottsága (KB) Egyetemi és Főiskola Tanácsa titkárságának osztályvezető-helyettese.

1985. február – 1985. október A KISZ KB Egyetemi és Főiskola Tanácsa titkárságának osztályvezetője.

1985. november – 1988. november 19. A KISZ KB Intézőbizottságának és Titkárságának tagja.

1988. május 22. – 1989. október 7. Az MSZMP KB tagja.

1988. július 14. – 1988. november 22. Az MSZMP KB Ifjúsági Bizottságának tagja.

1988. november 19. – 1989. április 23. A KISZ KB első titkára.

1988. november 22. – 1989. október 7. Az MSZMP KB Pártpolitikai Bizottságának tagja.

1989. április 23. – 1989. november 13. A Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség elnöke.

1989. október – 1990. május: Az MSZP Országos Elnökségének tagja.