Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1931. február 13-án született Szentbékkállán (Veszprém megye). Nős, két gyereke van.
1949-ben tiszti iskolát végzett, 1955-ben a moszkvai Páncélos Parancsnoki Akadémiát, 1965-ben a moszkvai Vezérkari Akadémiát végezte el. 1978-ban a hadtudományok kandidátusa, 1988-ban doktora.
1945-ben bányamunkásként dolgozott. 1948-ban katona, ahol harckocsizó ezredparancsnok-helyettes, majd parancsnok, hadosztály-törzsfőnök. 1965-73 között az MN Vezérkarban szolgált, a vezérkari főnök helyettese. 1973-84 között az MN szárazföldi hadsereg parancsnoka, majd 1984-től a HM államtitkára, az Egyesített Fegyveres Erők főparancsnokának magyar helyettese.
1972-től vezérőrnagy, 1980-tól altábornagy, 1988-tól vezérezredes. 1975-85 között országgyűlési képviselő. 1990-ben nyugdíjba vonult. 1985. március 28. és 1989. október 6. között KB-tag.
Kommunizmuskutató Intézet
1931. február 13-án szültetett Szentbékkállán (Zala vm., ma Veszprém m.). Apja vincellér, majd kőbányász volt. Tapolcán négy elemi, és négy polgári iskolai osztályt végzett, majd bányászként dolgozott.
1948-ban önkéntesként lépett be a hadseregbe. Szolgálatát honvédként kezdte és a legmagasabb rendfokozatban fejezte be – ő valóban „a tarsolyában hordta a marsallbotot”.
A Néphadsereg a „népi káderek” számára a villámgyors előmenetel lehetőségét kínálta, hiszen az új hadseregnek jószerével nem voltak parancsnokai: a régi (még 1945 előtt képzett) tiszteket több menetben eltávolították (ez volt a jobbik eset, a „horthysta” hadsereg tábornokai közül nem keveset kivégeztek). Gyorstalpaló tanfolyamokon munkás- és parasztfiatalokból „képeztek” új tiszteket, akik egy-két év szolgálattal akár magasabb parancsnoki beosztást is betölthettek. Ők alkották a hidegháborús hisztéria közepette békeidőben példátlan méretűre duzzasztott – a csúcson 200 ezer fős – hadsereg tiszti, parancsnoki, sőt tábornoki karát.
1949 októberében, az egyéves képzési idejű fegyvernemi tiszti iskolák felállításakor a tatai páncélos tiszti iskolára került, amelynek elvégzése után a Magyar Néphadsereg rohamtüzér előadója lett. 1951-től egy harckocsiezrednél szolgált parancsnokhelyettesként. 1952-től tagja volt a Magyar Dolgozók Pártjának. 1955-ben elvégezte a moszkvai Sztálin Páncélos Parancsnoki Akadémiát.
Az 1956-os forradalomban a 33. harckocsiezred páncélosainak parancsnokaként a karhatalom oldalán lépett fel. A november 4-i szovjet katonai intervenció után tevékenyen is részt vett a Kádár-féle régi-új kommunista hatalom helyreállításában. Ez utóbbi mozzanat volt az 1956 után töretlenül folytatódó karrier előfeltétele. (Természetesen a Magyar Szocialista Munkáspárt tagságával együtt.)
Mórocz ezred- és hadosztály-szintű parancsnoki beosztásokban szolgált, majd 1963-ban újra Moszkvába küldték. 1965-ben végzett a Vorosilov Vezérkari Akadémián. Az itt folytatott tanulmányokkal jogot szerzett a vezérkari szolgálatra: 1969-ig itt töltött be különböző beosztásokat. 1969-től a Magyar Néphadsereg vezérkari főnökének helyettese, 1972–73-ban vezetéstechnikai első helyettese tisztségét töltötte be. 1973-ban nevezték ki a békeidőben egyetlen (egyébként 5.) hadsereg parancsnokává. 11 évet szolgált itt, 1972-től vezérőrnagyi, 1980-tól altábornagyi rendfokozatban.
1984. december és 1990. május között a Honvédelmi Minisztérium államtitkára, egyidejűleg a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erői főparancsnokának magyar helyettese volt, 1988 őszétől vezérezredesi rangban. Ez utóbbi beosztás már szinte együtt járt az MSZMP Központi Bizottsága tagságával: a testületnek. 1985 tavaszán lett tagja.
1978-ban megszerezte a hadtudományok kandidátusa, 1988-ban akadémiai doktora címet.
1975 és 1985 között országgyűlési képviselő volt.
1990 májusában vonult nyugállományba. 2017. december 17-én hunyt el, a Fiumei Úti Sírkertben helyezték örök nyugalomra. A Magyar Honvédség saját halottjává nyilvánította Móroczot és állami temetést szervezett neki.
Életút, tisztségek:
1952-től a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1955: Elvégzi a moszkvai Páncélos Parancsnoki Akadémiát.
1965: Elvégzi a moszkvai Vorosilov Vezérkari Akadémiát.
1969–1972: A Magyar Néphadsereg vezérkari főnökének helyettese.
1972–1973: A Magyar Néphadsereg vezérkari főnökének vezetéstechnikai első helyettese.
1972. november 4. Kinevezik vezérőrnaggyá.
1973 – 1984. december 6. Hadseregparancsnok.
1980. szeptember 29. Kinevezik altábornaggyá.
1975. június 15. – 1985. április 19. Országgyűlési képviselő.
1984. szeptember 29. Megkapja a Szocialista Magyarországért Érdemrendet.
1984. december 6. – 1990. május: Honvédelmi minisztériumi államtitkár.
1985. március 28. – 1988. május 22. Az MSZMP Központi Bizottságának tagja.
1988. szeptember 29. Kinevezik vezérezredessé.
1990. április 27. Megkapja a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje kitüntetést.
