Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1913. március 10-én született, Budapesten. Iskolái befejeztével 1926-tól vas- és fémesztergályos a Hoffherr gyárban, 1946-ig. 1932-től részt vett a munkásmozgalomban. 1944-től tagja a kommunista pártnak.
1945-től a Hoffherr gyári MKP-szervezet titkára. 1946 decemberében a Salgótarján-Rimamurányi Vasmű vezérigazgatója. 1946-tól a Központi Ellenőrző Bizottság póttagja, majd 1948 -ban KV-tag, és Kossuth díjas vas- és fémesztergályos lett. A SZOT XVII. kongresszusán, 1948. október 20-án a SZOT egyik alelnöke lett. 1950 januárjától a Rákosi-Művek igazgatója, és emellett 1952-től a Vasas Szakszervezet elnöke. 1953. július 3-tól az Országgyűlés alelnöke lett, 1954. április 18-ig. Az MDP III. kongresszusán (1954 május ) a Politikai Bizottság póttagjává választották. 1954. június 26 -án a SZOT teljes ülésén megválasztották a SZOT elnökének. A KV 1955 április i ülésén a Politikai Bizottság rendes tagja lett. Április 18 -án a Minisztertanács elnökhelyettese lett. Április 30 -án mentették fel SZOT elnöki tisztéről. A KV 1956. október 23/24 -én éjszaka megtartott ülésén kimaradt a PB-ből, és 24-én kikerült a kormányból is.
1957. január 26-tól megbízott miniszterhelyettesként a Munkaügyi Minisztériumot vezette, 1957. május 9-től munkaügyi miniszterhelyettes, 1964. június 8-tól a munkaügyi miniszter első helyettese. 1966. szeptember 29-én ment nyugdíjba. 1966-tól a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának elnöke volt haláláig, 1984. február 11-ig.
További forrás
Kommunizmuskutató Intézet
1910. március 10-én született Budapesten. Édesapja szabósegéd volt, de még fia születése előtt meghalt; édesanyja nevelte. Hat elemi iskolai osztályt végzett, majd 1924-ben a kispesti Hoffher és Schrantz Gépgyárban lett vas- és fémesztergályos-tanonc, 1926-tól ugyanott dolgozott tovább segédként. Baloldali meggyőződésű fiatalként szimpatizált a munkásmozgalommal, 1930. szeptember elsején részt vett a budapesti munkástüntetésen. Két évvel később belépett a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetségébe, majd a II. világháború előtt aktívan támogatta a Magyarországi Vörös Segély munkáját.
Kispest szovjet megszállását követően belevetette magát a politikai munkába, mégpedig a Magyar Kommunista Pártban (MKP). Először munkahelyén üzemi párttitkári pozíciót kapott, bekerült a helyi nemzeti bizottságba, majd a képviselőtestületbe. A fiatal, feltörekvő kádert a párt 1946 végén Nógrád vármegyébe helyezte, az államosított óriásvállalat, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. vezérigazgatói székébe ültették. Karrierje teljességgel beleilleszkedik az MKP háború utáni káderpolitikájába: a megbízhatónak tekintett fiatal kádereket kiemelték, s szükség szerint az ország több pontján is „bevetették” a párt érdekében, akár a gazdasági élet kulcspozícióiban is. Mekis így lett munkásigazgató, két éven keresztül irányította a jelentős munkásváros kiemelt üzemét.
1948 tavaszán szakszervezeti vonalra került: a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Országos Szabad Szakszervezetének főtitkára lett. Párhuzamosan itteni pozíciójával, 1948 októberétől alelnökként az időközben államosított szakszervezetek központi szerveként létrehozott Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) apparátusában is helyet kapott.
1948 júniusában, a két munkáspárt kommunisták által kikényszerített egyesüléskor, bekerült a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetőségébe (KV). 1949 őszétől elvégezte az egyéves pártfőiskolát.
Végzése után, 1950 késő őszén Csepelre helyezték, őt látták alkalmasnak a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek vezérigazgatói posztjára. Ezt a hatalmas gyárkomplexumot is két éven keresztül irányította. 1952-ben a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke lett. 1953. májusban középgépipari miniszterré kívánták kinevezni, ám időközben Nagy Imre kormányalakításakor az ipari tárcákat összevonták, ő pedig rövid időre parkolópályára került az Országgyűlés alelnökeként. 1954 májusában, az MDP III. kongresszusán viszont a KV Politikai Bizottságának (PB) póttagja lett, nyilván azért, mert júniusban őt állították a SZOT élére: ez a tisztség ért PB-póttagságot. Nagy Imre bukásakor, 1955 tavaszán a PB rendes tagja lett, egyúttal Hegedüs András kormányfő egyik helyettesévé nevezték ki.
1956 októberében politikai tisztségeitől kénytelen volt megválni, ám a Magyar Szocialista Munkáspárt mégsem engedte el a kezét, igaz, a politika legelső vonalába már nem juthatott vissza. A Munkaügyi Minisztérium megbízott vezetője volt, majd a miniszter helyetteseként, végül két évig első helyetteseként dolgozott 1966-os nyugdíjazásáig. A Szakszervezetek Budapesti Tanácsában betöltött elnöki tisztét – melyet nyugdíja után „díszcímként” kapott – haláláig betöltötte.
1984. február 11-én halt meg Budapesten. Temetésére 21-én került sor a Kerepesi Temető Munkásmozgalmi Panteonjában.
Életút, tisztségek:
1944-től a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1945–1946: A Hoffher és Schrantz Gépgyár MKP-szervezetének titkára.
1946. október 1. –1948. június 14. Az MKP Központi Ellenőrző Bizottságának póttagja.
1946. december – 1948. április 18. A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. vezérigazgatója.
1948. március 15. Megkapja a Kossuth-díj arany fokozatát.
1948. április 19. – 1949. október: A Magyarországi Vas- és Fémmunkások Országos Szabad Szakszervezetének főtitkára.
1948. június 14. – 1956. október 31: Az MDP Központi Vezetőségének (KV) tagja.
1948. október 20. – 1950. január: A Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT) alelnöke.
1949. május 15. – 1958. november 16. Országgyűlési képviselő.
1950. november 1. – 1952. június: A Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek vezérigazgatója.
1951. május 15. – 1953. július 3. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja.
1952. június –1954. június: A Vas-, Fém és Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke.
1953. július 3. – 1955. április 18. Az Országgyűlés alelnöke.
1954. június 26. – 1955. április 30. A SZOT elnöke.
1954. május 30. – 1955. április 14. Az MDP KV Politikai Bizottságának (PB) póttagja.
1955. április 14. – 1956. október 23. Az MDP KV PB tagja.
1955. április 18. – 1956. október 24. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese.
1957. január 26. – 1964. június 5. Munkaügyi miniszterhelyettes.
1957. január 26. – 1957. május 9. A Munkaügyi Minisztérium megbízott vezetője.
1964. június 5. – 1966. szeptember 29. A munkaügyi miniszter első helyettese.
1966. szeptember 30. – 1984. február 11. A Szakszervezetek Budapesti Tanácsának elnöke.
