Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1920. október 12-én született Budapesten. Édesanyja háztartási alkalmazott, majd ápolónő volt, egyedül nevelte fiát.
Matusek Tivadar fodrászként dolgozott. 1935-től a fodrászmunkások szakszervezete ifjúsági csoportjában tevékenykedett, majd KIMSZ-es, illetve IOB-s kapcsolatai után 1939-ben belépett a kommunista pártba. 1940-ben letartóztatták, három és fél évre ítélték. A büntetőszázadból megszökött, majd egy kispesti ellenállási csoport vezetője lett. 1945-ben Vas megyében volt földosztó, majd a kommunista párt aktivistája. 1946-47-ben a MADISZ kerületi, majd budapesti titkára volt, majd 1947 és 1949 között az MKP Pest megyei pártbizottságán tevékenykedett. 1949-től az MDP KV apparátusának munkatársa lett. Elvégezte az SZKP pártfőiskoláját. 1953. június 28. és 1954 decembere között a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetősége párt és tömegszervezetek osztályának vezetője, 1954. május 30. és 1956. július 18. az MDP KV póttagja, 1956. július 18. és 1956. október 30. között tagja volt. 1954-58 között parlamenti képviselő. 1955 elejétől a Szabad Nép főszerkesztő-helyettese.
1956 után rövid ideig a Népszabadságnál dolgozott. 1957 májusától a váci járási pártbizottság első titkára, 1960-63 között a Pest megyei PB titkára volt, majd diplomáciai pályára került. 1966-ig a Külügyminisztérium munkatársa, 1966-68 között ideiglenes ügyvivő az accrai külképviseletnél.1975-ben Genfben a koordinációs bizottságban, majd az Európai Biztonsági Konferencián nagykövetként dolgozott. 1976. február 1-én a Magyar Népköztársaság helsinki nagykövete lett.
1983-tól 1986 májusáig a Külügyminisztérium főosztályvezetőjeként dolgozott, ezután nyugdíjba vonult.
Kommunizmuskutató Intézet
1920. október 12-én született Budapesten, munkáscsaládban. Édesanyja háztartási alkalmazott, majd ápolónő volt, egyedül nevelte fiát, aki kitanulta a fodrász szakmát. 1935-től a fodrászmunkások szakszervezetének ifjúsági csoportjában tevékenykedett, tagja volt a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének, 1939-től az illegális kommunista pártnak. A ’40-es évek elején bíróság elé állították, ugyanis részt vett több kommunista akcióiban: agitált, röplapot terjesztett. Büntetőügye végén, 1942-ben két év fegyházbüntetést kapott. A II. világháború utolsó időszakában Kispesten vett részt ellenállási akciókban, majd a Nyugat-Magyarországon különösen szerény támogatottságú Magyar Kommunista Párt (MKP) aktivistájaként Vas megyében fejtett ki politikai tevékenységet.
1946-ban ifjúsági vonalra helyezte a párt, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség apparátusába került, budapesti egyik kerületben ténykedett. 1947-ben az MKP Észak-Pest megyei Bizottságának propagandistájaként dolgozott, majd 1948-ben beemelték a pártközpontba került. A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetősége (KV) Párt- és Tömegszervezetek Osztályán (PTO) lett főinstruktor. 1950-ben hat hónapos pártiskolát végzett, majd 1951-ben elkezdte az SZKP kétéves pártfőiskoláját. Ide azokat a fiatalabb kádereket küldte a KV, akikben fantáziát láttak.
Hazatérése után, 1953-ban ismét az állampárt kiemelt jelentőségű apparátusi szervéhez, a PTO-hoz került, ahol előbb megbízott, majd kinevezett vezető lett. Az MDP 1954. májusi III. kongresszusán póttagként bekerült a KV-ba. 1954 végén, a pártlap Szabad Népnél tartott „tisztogatás” során, a „proletárgerinc erősítése végett” kapott pozíciót, miután többeket kirúgtak, áthelyeztek. Saját bevallása szerint a lapnál kezdett el csak politizálni, „az apparatcsik szemlélet ott kezdett lekopni rólam”, ahogy később mondta. 1956-ban a lap főszerkesztő-helyetteseként érte a forradalom kirobbanása.
Az 1956. október 23-án kitört forradalom és szabadságharc nem hagyta érintetlenül: maga Kádár János javasolta a Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottság november 11-i ülésén, hogy térjen vissza eredeti szakmájához, ne töltsön be semminemű pártfunkciót. Ennek ellenére Pest megyében több politikai pozíciót is kapott a ’60-as évek közepéig, igaz, ezek nem voltak különösképp hangsúlyos szerepek. 1963-ban a külügyminisztérium állományába került (hasonlóan sok más „rákosista” káderhez), 1966-tól vezette a ghánai külképviseletet. 1969-ben fejezte be tanulmányait az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Diplomáciai pályája említésre méltó momentuma 1976-ban következett be, amikor kinevezték helsinki nagykövetnek. 1983-tól a Külügyminisztérium budapesti apparátusában dolgozott egészen 1986-os nyugdíjazásáig.
2000. szeptember 26-án halt meg Budapesten.
Életút, tisztségek:
1939-től a Kommunisták Magyarországi Pártja, 1944. októbertől a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1946–1947: A Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség funkcionáriusa.
1947–1948: AZ MKP Észak-Pest Megyei Területi Bizottságának munkatársa.
1948–1951: Az MDP Központi Vezetősége (KV) Párt- és Tömegszervezetek Osztályának (PTO) főinstruktora.
1950: Elvégzi a hat hónapos pártiskolát.
1951–1953: Elvégzi a Szovjetunió Kommunista Pártja Pártfőiskoláját.
1953. június 28. – 1954. december: Az MDP KV PTO vezetője.
1954. május 30. – 1956. július 18. Az MDP KV póttagja.
1954. január – 1958. szeptember 26. Országgyűlési képviselő.
1954. december – 1956. október: A Szabad Nép főszerkesztő-helyettese.
1956. július 18. – 1956. október 30. Az MDP KV tagja.
1957. március 18. – 1959. október 15. Az MSZMP Váci Járási Bizottságának titkára.
1959. október 15. – 1963. március 19. Az MSZMP Pest Megyei Bizottsága Párt- és Tömegszervezetek Osztályának vezetője.
1962. október 28. – 1963: Az MSZMP Pest Megyei Bizottságának titkára.
1963–1965: A Külügyminisztérium (KüM) munkatársa.
1965–1968: A Magyar Népköztársaság accrai ügyvivője.
1968–1976: A KüM főosztályvezetője.
1973. április 10. Megkapja a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést.
1976. január 27. – 1983. november 20. A Magyar Népköztársaság helsinki nagykövete.
