Életrajzok

Kommunizmuskutató Intézet

1923. március 8-án született Győrött (Győr, Moson és Pozsony vm.). Apja, Leisztinger József, kovácssegéd volt. Nyolc elemi iskolai osztályt végzett, majd a Magyar Vagon- és Gépgyárban motorszerelő szakmát tanult. 1938 és 1945 között anyavállalatánál, szakmájában dolgozott. 1944-től katona volt, frontszolgálatot nem teljesített, egy javítóműhelyben dolgozott. Sopronkőhidán esett hadifogságba, de már 1945 áprilisában szabadult.

Hazatért, belépett a Magyar Kommunista Pártba (MKP), régi munkahelyén üzemi párttitkár és szakszervezeti főbizalmi, később üzemi káderes lett. 1947-ben felhagyott a kétkezi munkával, függetlenített (fizetett) pártfunkcionárius lett. 1947 elején az MKP Győri Városi Bizottságára helyezték, ahol személyzeti ügyekkel foglalkozott, majd öt hónapos pártiskolára Budapestre küldték. Ennek elvégzése után a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Győri Városi Bizottsága élére állították az ekkor még csak 26 éves, ám fejlődőképesnek ítélt fiatal kádert. Bő egy évre rá, 1950 novemberében Dunapentelére küldték, őrá bízták a helyi (egyelőre még községi) pártbizottság megszervezését, ami a központi pártvezetés részéről megnyilvánuló különleges bizalom – egyúttal némi naivitás – jelének tekinthető. Az itt létrehozni tervezett óriási kohómű és a hozzá kapcsolódó új város építése ugyanis – amely 1950. május elején kezdődött – az első ötéves terv legnagyobb beruházása volt. (A község 1951 áprilisában városi rangot kapott, novemberben vette fel Sztálin nevét.) Tulajdonképpen érthető, hogy egy tapasztalatlan vezető nehezen boldogult az anarchikus körülmények között folyó építkezés irányításával: 1951 késő nyarán Budapestről egy nála tapasztaltabb embert küldtek a helyi vezetés megerősítésére. Földes László lett az új első titkár, Lombost egy évig másodtitkárként mellette hagyták. 1952 őszén Budapestre irányították, a Pártfőiskola kétéves nappali tagozatos képzésére; két év múlva visszaküldték az „első szocialista városba”, s megint őt állították a pártbizottság élére (Földes Csepelre került).

1955 decemberében ennél is fontosabb beosztásba helyezték: a pártközpontba rendelték és kinevezték a Központi Vezetőség Párt- és Tömegszervezetek Osztályának (PTO) helyettes vezetőjévé.

Az 1956-os forradalom leverése után rögtön visszaküldték szülővárosába, november 15-én őt állították a széthullott és feloszlatott MDP utódpártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) ideiglenes megyei szervezetének élére. A pártszervezés nehezen haladt, ezért is került napirendre a megyebizottság helyzete az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága (IIB) 1957. április 23-i ülésén. Ekkor többen bírálták a győri vezetést: „a megyebizottságban dolgozó elvtársak rendkívül sok ingadozással vitték a párt vonalát […] és ez az ingadozás, bizonytalanság igen erősen érezhető volt Lombos elvtársnál is” – mondta például Kiss Károly, hozzátéve: „Elképedve olvastam azt a kijelentését, hogy sok a zsidó a pártközpontban.” Az IIB bizottság kiküldését javasolta a helyi káderhelyzet áttekintésére. Lombos ekkori felszólalását oly módon is interpretálták, hogy „éles szavakkal kritizálta a hatóságokat, amiért nem megfelelő eréllyel lépnek fel a forradalom győri vezetőivel szemben”, s hogy személy szerint is megnevezte Szigethy Attilát, a Dunántúli Nemzeti Tanács elnökét. Valójában annyit mondott, hogy „[Szigethy Attila ügyével kapcsolatban] már egy hónappal ezelőtt felterjesztettük az adatokat Marosán elvtársnak és javasoltuk mentelmi jogának felfüggesztését”. (Ugyanis Szigethy országgyűlési képviselő volt.) Ide kapcsolódik Tihanyi Lászlónak, az 1957 utolsó napján Győrben kivégzett Tihanyi Árpád fiának visszaemlékezése: „Nem tudom, Lombos mi mindent csinált a korábbi funkciójában, de volt időszak, amikor igenis korrektül viselkedett. Azt mondta, ha valakit valamiért elítéltek, azt a családon nem szabad számon kérni, és elintézte, hogy a bátyámat felvegyék Csornára, a mezőgazdasági technikumba.” Az áprilisi ülésen elhangzott kritikák ellenére, a párt szervezetének 1957. május–júniusi konszolidálásakor Lombos bizalmat kapott, s ő lett a megyei pártbizottság első titkára. 1959 telén, a VII. pártkongresszuson a Központi Bizottságba (KB) is beválasztották.

Ki tudja, meddig maradhatott volna a megye első embere, ha nem keveredik elhúzódó konfliktusba Horváth Edével, a Magyar Vagon- és Gépgyár országosan ismert és Kádár János bizalmát is bíró, szintén KB-tag vezérigazgatójával. „A nézeteltérések hosszabb időre nyúlnak vissza: évek óta vita folyik Horváth Ede elvtárs kifogásolható vezetési stílusa és káderpolitikája miatt. Eredményes munkáját, tehetségét ugyanakkor a pártbizottság és Lombos elvtárs is elismeri. […] Lombos Ferenc és Horváth Ede elvtársak között az utóbbi időben teljesen megromlott a viszony. Ennek alapját nem a párt politikáját érintő elvi, politikai kérdések adják. Személyi jellegűek, de politikai jelentőséggel bírnak, mivel a kettőjük közötti vita kinn van az utcán […] A személyi ellentétekben és a felmerült problémákban alapvető szerepet játszik a tényekkel keveredő pletyka, az intrika, amely elsősorban Lombos Ferencné elvtársnő körül alakult ki” – írja az MSZMP KB PTO-nak a Politikai Bizottság (PB) számára készült jelentése 1965 augusztusában. Lombos Horváth vezetési módszereit és stílusát kifogásolta (ti. az igazgató meglehetősen autokratikus módon – ámbár igen sikeresen – vezette a nagyvállalatot, személyi és gazdasági döntéseit az illetékes pártszervekkel leginkább csak utólag hagyatta jóvá stb.), Horváth viszont Lombosné viselt dolgait rótta fel az első titkárnak („lehetetlen és kompromittáló magatartást tanúsít, mindenkit lehengerlő és terrorizáló magatartású, fecseg, még családi életükre vonatkozó intim dolgokat is” – írja az idézett jelentés, amelyet a később „keményvonalasként” megismert Pullai Árpád osztályvezető írt alá). A jelentés oda konkludál, hogy „Horváth elvtárs pártszerűtlen, elvtársiatlan módon — előttünk ismeretlen indító okoknál fogva — Lombos elvtársat súlyosan kompromittálta, az utcára vitte az ügyet”. A PB elé terjesztett alternatíva vagy mindkettőjük más megyébe helyezését, vagy Horváth áthelyezését és Lombos ideiglenes helyben hagyását hozta javaslatba, azzal, hogy az első titkár ügyét záros határidőn belül újra meg kell vizsgálni. Így működött a funkcionáriusi reflex: Pullaiék inkább a „pártszerűtlen” gyárigazgatót marasztalták volna el, hiszen „Lombos elvtárs ezekben a kérdésekben korrektül viselkedett és nem fecsegett”. (Az ügyben ráadásul felbukkantak a később oly ismertté és megszokottá vált jelenségek, mint némi korrupció, egy kis nepotizmus: mélyen áron alul megvásárolt csónakmotorok, a saját gépkocsi javíttatása a munkahelyen stb.)  

A végső döntést, az ügy horderejére tekintettel ez nem is lehetett kétséges, Kádár János hozta, mégpedig a gazdaságirányítás készülő átalakításának szempontjait messzemenően figyelembe véve. Sokak meglepetésére a gyárigazgató mellett tette le a garast: Horváth maradt és Lombos ment. Ugyan nem messzire, ugyanis új széket találtak számára – a megyeházán: megtették a megyei tanács elnökének. A soron következő pártkongresszuson, 1966 késő őszén mindketten kimaradtak a KB-ból, ahová viszont Horváth Ede négy év múltán visszatérhetett, Lombos már, mondhatni természetesen, nem.

1985 júliusában megyei tanácselnökként ment nyugdíjba.

A sors fintora, hogy 1986-ban Horváth Edével együtt lettek Győr város díszpolgárai.

2011. február 16-án halt meg Győrött.

Életút, tisztségek:

1945-től a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.

1947–1949: Az MKP Győr Városi Bizottságának munkatársa.

1949: Elvégzi az öt hónapos pártiskolát.

1949. augusztus – 1950. november: Az MDP Győr Városi Bizottságának első titkára.

1950. november 23. – 1951. szeptember: Az MDP Dunapentelei Bizottságának első titkára.

1951. szeptember – 1952. augusztus: Az MDP Dunapentelei (1951. novembertől Sztálinvárosi) Bizottságának másodtitkára.

1952. szeptember – 1954. július: A Pártfőiskola nappali tagozatos hallgatója.

1954. szeptember – 1955. december: Az MDP Sztálinvárosi Városi Bizottságának első titkára.

1955. december – 1956. október: Az MDP Központi Vezetősége Párt- és Tömegszervezetek Osztályának helyettes vezetője.

1956. november 15. – 1957. június: Az MSZMP Győr-Sopron Megyei Ideiglenes Intéző Bizottságának elnöke.

1957. május 31. – 1966. szeptember 9. Az MSZMP Győr-Sopron Megyei Bizottságának első titkára.

1958. november 19. – 1967. január 28. Országgyűlési képviselő.

1959. december 5. – 1966. december 3. Az MSZMP Központi Bizottságának tagja.

1966. szeptember 9. – 1985. június 27. A Győr-Sopron Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke.

1975. június 15. – 1980. március 6. Országgyűlési képviselő.

1986: Győr város díszpolgára.