Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1912. augusztus 14-én, Kaposvárott született. Iskoláit befejezve cipészsegédként dolgozott.
1927-től vett részt a szakszervezeti ifjúsági mozgalomban. 1929-től a nemesfémipariak ifjúsági csoportjában, 1930-tól a bőripari munkások szakszervezetében ténykedett. 1934-től a KMP tagja volt. Az ifjúsági mozgalomban, majd a bőrös szakszervezetben teljesítette pártfeladatait. 1940-től a bőripari munkások szakszervezete budapesti csoportjának alelnöke. 1942-ben a hadseregben végzett kommunista szervezkedés miatt letartóztatták. 1944-ben megszökött, ezután bujkált.
A háború után a bőrös szakszervezet titkára, 1947-től főtitkára. 1949-től a KV Szervezési, majd a KV Párt- és Tömegszervezetek Osztály vezetője. A KV 1950 május i ülésén a testület póttagja lett. 1950 június ában az osztály vezetését átvette tőle Kádár . Az MDP II. kongresszusán (1951 február ) a KV rendes tagja, a Politikai Bizottság póttagja, a KV Titkárság tagja lett. 1951 április ától, Kádár letartóztatása után ismét a KV Párt- és Tömegszervezetek Osztály vezetőjeként dolgozott. 1952. január 17 -én vált meg a pártközponttól, és lett a SZOT főtitkára. Erre így emlékszik a SZOT egyik vezető munkatársa: "főtitkárjelöltként jött be a SZOT-ba, mert a formális megválasztása még hátravolt. Apró Antal mellett ült (eddig ő volt a SZOT főtitkára - Ny.A.), üdvözölte, és átadta neki a stafétabotot az apparátus vezető tisztségviselői jelentésében. Kristóf nagyon éles és erélyes hangon, olyan hangon, amit nem szoktunk meg tőle, bár régóta ismertük, közölte a következőket: 'Rákosi elvtárs azzal a megbízatással és feladattal küldi őt, hogy rendet teremtsen a szakszervezeti mozgalomban, gondoskodjon az 1950-es PB-határozat maradéktalan végrehajtásáról." A SZOT XVIII. kongresszusán (1953 február) a SZOT elnöke lett, mert a SZOT-tól megvonták a főtitkári elnevezést. A KV 1953 június i ülésén megszüntették a Titkárságot, melynek eddig ő is tagja volt. Az MDP III. kongresszusán (1954 május ) kimaradt a Politikai Bizottságból, ekkor a Központi Revíziós Bizottság elnöke lett. 1954. június 26 -án mentették fel a SZOT éléről.
1956. február 28-tól az Elnöki Tanács titkára lett. 1956. október 28 -án a Központi Revíziós Bizottság -melynek eddig elnöke volt- megszűnt, novemberben nem is szervezték újjá. 1961. október 7-ig volt az Elnöki Tanács titkára. Ezután 1968-ig a Magyar-Szovjet Baráti Társaság főtitkára. 1979. július 5-én halt meg, Budapesten.
További forrás
Kommunizmuskutató Intézet
1912. augusztus 12-én született egy kaposvári (Somogy vm.) munkáscsaládban. Hat (más forrás szerint hét) osztályt végzett, majd cipész segédlevelet szerzett és szakmájában dolgozott. A ’20-as évek végétől tevékenyen részt vett a szakszervezeti és az ifjúmunkás mozgalomban, 1930-ban csatlakozott a Magyarországi Bőripari Munkások Szövetségéhez, ahol az évek során fontos szakszervezeti megbízatásai voltak: először szervezőbizottsági tag, majd szakosztály-vezetőségi tag, később titkár volt.
1934-ben csatlakozott az illegálisan működő Kommunisták Magyarországi Pártjához. 1941-ben besorozták, frontszolgálatot teljesített, de az állomány körében folytatott kommunista agitáció miatt letartóztatták. 1944-ben megszökött és a harcok elmúltáig bujkált.
A szovjet megszállást követően a Magyar Kommunista Párt szakszervezeti vonalra helyezte; 1949 nyaráig a bőripari munkások szakszervezetében töltött be vezető tisztségeket.
1949 nyarán áthelyezték a pártapparátusba, ahol Rákosi Mátyás kiszemeltjeként alig két év alatt a legmagasabb szintre emelkedett. Előbb rövid ideig a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetősége (KV) Szervezési Osztályát, majd az apparátus átszervezése után a Párt- és Tömegszervezetek Osztályát (PTO) vezette. Az 1950. májusi KV-ülésen póttagnak kooptálták. 1950 júniusában Kádár János lett a PTO vezetője, majd Kádár 1951. tavaszi letartóztatása után újra Kristóf került az osztály élére. Az 1951. tavaszi pártkongresszuson már a KV Politikai Bizottságába (PB) is bekerült, igaz, ekkor még csak póttagként, de már tagja lett az operatív pártirányítás legfontosabb szervének, a Titkárságnak, ráadásul ott ült a KV Szervező Bizottságában is. 1951. novembertől teljes jogú tagja volt a PB-nek is.
1952 januárjában kinevezték a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) főtitkárává, majd egy évvel később elnökévé. Erre így emlékezett vissza a SZOT egyik vezető munkatársa: „Kristóf nagyon éles és erélyes hangon, olyan hangon, amit nem szoktunk meg tőle, bár régóta ismertük, közölte a következőket: »Rákosi elvtárs azzal a megbízatással és feladattal küldött, hogy rendet teremtsek a szakszervezeti mozgalomban, gondoskodjam az 1950-es PB-határozat maradéktalan végrehajtásáról.«” A SZOT XVIII. kongresszusán, 1953 februárjában a SZOT elnöke lett, mert a főtitkári tisztséget megszüntették.
1953 nyarán, Nagy Imre kormányra kerülése után, a vérbeli rákosista funkcionárius kiszorult korábbi pozícióiból, 1954-ben a PB-ből és a Központi Vezetőségből is kikerült. Négy év alatt szinte a semmiből jutott a legmagasabbra, majd hullott alá. Sovány vigasz lehetett számára az MDP KV Központi Revíziós Bizottságának elnöki széke, illetőleg a formális államfői testület, az Elnöki Tanácsi titkári tisztsége; ez utóbbi pozíciót a Magyar Szocialista Munkáspárt uralma idején is megtartotta, egészen 1961-ig. 1961-ben ebből a formális pozíciójából is felmentették, csupán díszfunkciót kapott a Magyar–Szovjet Baráti Társaságban.
1979. július 5-én halt meg a fővárosban. Temetése a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Panteonjában volt.
Életút, tisztségek:
1934-től a Kommunisták Magyarországi Pártja, 1944-től a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1937–1938: A Magyarországi Bőripari Munkások Szövetsége (MBMSZ) szervezőbizottsága tagja.
1938–1940: Az MBMSZ szakosztály-vezetőségi tagja.
1940–1943: Az MBMSZ szakosztályi elnöke.
1943: Az MBMSZ titkára.
1945–1947: A Magyar Bőripari Munkások Országos Szabad Szakszervezetének (MBMOSZSZ) titkára.
1947 – 1949. június: Az MBMOSZSZ főtitkára.
1949. június 8. – 1971. február 10. Országgyűlési képviselő.
1949. június 30. – 1950. április 19. Az MDP Központi Vezetősége (KV) Szervezési Osztályának vezetője.
1950. április 19. – 1950. május 31. Az MDP KV Párt- és Tömegszervezetek Osztályának vezetője.
1950. május 31. – 1951. március 1. Az MDP KV póttagja.
1951. március 1. – 1954. május 30. Az MDP KV tagja.
1951. március 2. – 1951. november 30. Az MDP KV Politikai Bizottságának (PB) póttagja.
1951. március 2. – 1953. június 28. Az MDP KV Titkárságának tagja.
1951. május 22. – 1953. június 28. Az MDP KV Szervező Bizottságának tagja.
1951. november 30. – 1954. május 30. Az MDP KV PB tagja.
1952. január 10. – 1953. március 1. A Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT) főtitkára.
1953. március 1. – 1954. június 26. A SZOT elnöke.
1954. május 30. – 1956. október 31. Az MDP Központi Revíziós Bizottságának elnöke.
1956. február 28. – 1961. október 7. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára.
1961. november – 1968: A Magyar–Szovjet Baráti Társaság főtitkára.
