Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1946. október 1. és 1948. június 14. között az MKP KV tagja volt.
Kommunizmuskutató Intézet
1908. október 3-án született Düsseldorfban (Németország). Szülei, akik a pécsi Zsolnay Gyár munkásai voltak, 1907-ben politikai okokból elhagyták Magyarországot.
1910-ben a család visszaköltözött Pécsre. Az elemi és az ipariskola elvégzését követően vasmunkásként kereste kenyerét a vármegye székhelyén. Édesapja munkásmozgalmi múltja hatására 1923-ban belépett a helyi ifjúmunkás szervezetbe. Tevékenyen részt vett a ’20-as évek sztrájkjaiban, tüntetéseiben, 1925-ben letartóztatták, munkahelyétől is meg kellett válnia, ipartestületi feketelistára került. Kubikosként, majd a Zsolnay-gyár segédmunkásaként dolgozott. 1927-ben belépett az illegális kommunista pártba, agitált, szervezte a földalatti pártsejteket.
A II. világháború idején kezdetben mentesült a katonai szolgálat alól. 1944 márciusában SAS-behívót kapott, megszökött és Pécs környékén részt vett a németellenes szabotázsakciókban. Pécs szovjet megszállását követően szerepe felértékelődött: előbb a Magyar Kommunista Párt (MKP) helyi bizottságában lett a pártszervezés felelőse, majd 1945 tavaszán városi, decembertől pedig megyei titkár lett. Pozícióval párhuzamosan – 1945 novemberében – bekerült a törvényhozásba, amelynek három éven át volt tagja. 1946 októberétől tagja volt az MKP Központi Vezetőségének.
Az erőszakos pártegyesítést követően, melyben megyei szinten neki is kulcsszerep jutott, teljes mellszélességgel a Rákosi-féle Magyar Dolgozók Pártja (MDP) politikáját támogatta. 1948 nyarán megkapta Pécs város polgármesteri székét, az összeférhetetlenség miatt képviselői mandátumáról lemondott. A szovjetizálás következményeként kiépülő tanácsrendszer idején is számítottak rá 1950-ben kinevezték a város tanácselnökének, ezzel a város és a térség egyik „erős embere” lett. 1952 tavaszán aztán leváltották tanácselnöki tisztségéből, politikai szerepet a továbbiakban nem adtak neki. A gazdaság különböző területein tevékenykedett, előbb Szekszárdon, később Ózdon a bányáknál dolgozott.
1954-ben ügyét felülvizsgálták, visszaköltözhetett Pécsre, ahol az építőanyag-iparban kapott vezetői feladatot. 1955 szeptemberétől elvégzett egy agrárszakmai tanfolyamot, 1956 elején kinevezték a szentlőrinci gépállomás vezetőjévé.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően azonnal belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba (MSZMP), részt vett a párt szervezésében és az „ellenforradalmi csoportok” elleni küzdelemben. Az év végén az MSZMP Baranya Megyei Intéző Bizottságának lett tagja, 1957 szeptemberétől egy évig Pártfőiskola hallgatója volt. 1958 nyarán kinevezték a Mecseki Uránérc-bánya Vállalat igazgatóhelyettesévé; ez volt az utolsó funkciója 1962-es nyugdíjazása előtt.
Mivel 1968-ban nyíltan bírálta az MSZMP (a kínai kommunista mozgalommal kapcsolatos) politikáját, kizárták a pártból és csak halálának évében, 1986-ban vették vissza.
1986. november 2-án halt meg Pécsett.
Életút, tisztségek:
1927-től a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP), 1944-től a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1945. május 1. – 1945. december 1. Az MKP Pécsi Városi Bizottságának titkára.
1945. december 1. – 1948. május: Az MKP Baranya Vármegyei Bizottságának titkára.
1945. november 29. – 1947. július 25. Nemzetgyűlési képviselő.
1947. szeptember 16. – 1948. június 15. Országgyűlési képviselő.
1946. október 1. – 1948. június 14. Az MKP Központi Vezetőségének tagja.
1948. május17. – 1950. augusztus 14. Pécs törvényhatósági jogú város polgármestere.
1950. augusztus 15. – 1952. március 24. Pécs Megyei Jogú Város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának elnöke.
1956. november – 1957. június: Az MSZMP Baranya Megyei Intéző Bizottságának tagja.
1958– 1962: A Mecseki Uránérc-bánya Vállalat igazgatóhelyettese.
