Életrajzok

Kommunizmuskutató Intézet

1913. november 1-jén született Kisgyőr községben (Borsod vm.). Édesapja tanító volt. 1932-ben tett érettségi vizsgát Kisújszálláson, a református reálgimnáziumban. Tanulmányait a debreceni Tisza István Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatta francia–német–magyar szakon. Átiratkozott a jogi karra, ahol 1939-ben végzett, majd 1943-ban jogi doktorátust szerzett. Tanulmányai alatt kétszer járt ösztöndíjjal Ausztriában.

1934-től a Turul Szövetség kisújszállási, majd debreceni szervezetének egyik vezetőjeként részt vett a Márciusi Front debreceni csoportjának munkájában, ugyanakkor szoros kapcsolatban állt a helyi kommunista csoport tagjaival is. (Később e szerepvállalása miatt a kisgazdák sajtótámadást intéztek ellene, de a kommunisták kiálltak mellette, arra hivatkozva, hogy megbízásból töltött be szerepet a mozgalomban.) 1933–34 (más adat szerint 1936) között a Nemzeti Radikális Párt tagja volt, 1936-tól már a Kommunisták Magyarországi Pártjával – és az 1943-ban átnevezett formációjával, a Békepárttal – működött együtt. 1945-ös párttagsági könyvében 1936 szerepel párttagságának keltéül, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) által kiadott tagkönyvében azonban 1944.

Tényleges katonaként 1939 februárja és 1940. november 20. között a határőrségnél, majd 1942. április 22. és szeptember 15. között szovjet hadműveleti területen szolgált. 1941-től egy biztosítótársaság tisztviselőjeként dolgozott. 1944 októberében ismét behívót kapott, de nem vonult be és a szovjet csapatok megérkezéséig bujkált.

1944. november elején Kisújszállás város főjegyzője lett. Decemberben ő is tagja lett a sebtében felállított Ideiglenes Nemzetgyűlésnek.  A december 22-én hivatalba lépett Ideiglenes Nemzeti Kormányban az egymást váltó két szociáldemokrata miniszter mellett az ő feladata volt érvényesíteni a kommunista párt befolyását a törvényhozói munkában az igazságügyi tárca politikai államtitkáraként.

Bizonyára a debreceni kommunista csoporthoz fűződő kapcsolatai, a minisztériumban betöltött pozíciója és az általános káderhiány együtt magyarázza, hogy 1945 májusában, a pünkösdi konferencián, a Magyar Kommunista Párt (MKP) akkor 25 tagú Központi Vezetőségének (KV) tagjává választották.

1945 decemberében kinevezték Jász–Nagykun–Szolnok vármegye főispánjává. Tíz hónap elteltével, 1946 októberében innen az 1949 elejéig Gerő Ernő vezette és a vasúthálózat és a hidak helyreállítása miatt szintén kulcsfontosságú Közlekedésügyi Minisztériumba (1949 júniusától Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium) került, ahol az évek során több osztályt és főosztályt vezetett.  

1954 tavaszán Erdei Ferenc miniszter javaslatára került (vissza) az igazságügyi tárcához, annak ellenére, hogy az MDP egyik nagyhatalmú vezetője, Farkas Mihály nem értett egyet (!) az előterjesztéssel. Végül kinevezték a miniszter első helyettesévé.

Az 1956-ot követő megtorlások idején is a helyén maradhatott, igaz, már csak egy évig. Távozását az új tárcavető, Nezvál Ferenc és a régi-új állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának akkori káderpolitikai felelőse, Földes László is szorgalmazta. 1957 novemberében a Művelődésügyi Minisztérium Színházi Osztálya élére állították.

Időközben elvégezte a Lenin Intézetet (1953–1857), majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) magyar–orosz szakos középiskolai tanári oklevelet is szerzett az esti tagozaton.

1959 nyarától az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán a Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszék vezetőjeként működött, 1983 végén tanszékvezető egyetemi tanárként vonult nyugalomba.

1991. január 23-án hunyt el Budapesten.

Életút, tisztségek:

1944-től a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.

1944. december 21. – 1945. november 29. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja.

1944. december 23. – 1945. november 21. Az Igazságügy-minisztérium politikai államtitkára.

1945. május 21. – 1946. október 1. Az MKP Központi Vezetőségének tagja.

1945. december 5. – 1946. október 15. Jász-Nagykun-Szolnok vm. főispánja és kormánybiztosa.

1946. október 15. – 1954. április: A Közlekedésügyi (1949. június 11-től Közlekedés- és Postaügyi) Minisztériumban osztályvezető, majd főosztályvezető, az elnöki titkárság vezetője.

1954. április 6. – 1957. november 6. Az igazságügy-miniszter első helyettese.

1956. június: Orosz szakos tanári diplomát szerez az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Lenin Intézetében.

1957. november – 1959. július: A Művelődésügyi Minisztérium Színházi Főosztályának vezetője.

1958. június: Az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar szakos tanári oklevelet szerez.

1959. július 15. – 1983. december 2. Az Állam- és Jogtudományi Karán a Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszék vezetője.