Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
Ditrón született, 1922. november 24 én (eredeti neve: Rosner Jenő). Először kárpitossegédként dolgozott.
1927-től KIMSZ-ben vezető tisztségeket töltött be. 1930-ban a Szovjetunióban részt vett a KIMSZ II. kongresszusán, ahol KB-tag lett. Ezután a Szovjetunióban tanult a Lenin Iskolán, majd a Kommunista Ifjúsági Internacionáléban a KIMSZ képviselője volt. 1933-ban a KIMSZ titkáraként tért haza. 1934-ben letartóztatták és a katonai bíróság börtönbüntetésre ítélte. 1942 nyarán szabadult. Ekkor kezdték újjászervezni az 1941 áprilisi-júliusi letartóztatásokkal szétvert KB-t, és 1942 szeptember végén a KB Titkárság tagja és a Budapesti Területi Pártbizottság titkára lett. 1943 februárjában letartóztatták. 1944 őszén aknaszedésre jelentkezett, ahonnan megszökött. Budapesten újra bekapcsolódott a KB munkájába, a KB apparátus 'Organizáció' részlegét vezette. 1945. január 22-től volt a KV Szervezési Osztály vezetője. 1945. január 26 -án az ekkor létrehozott KV Titkárság tagja lett, a KV 1945. április 13 -i üléséig. A pünkösdi konferencia (1945 május ) után az ekkor felállított Politikai Bizottság tagjává választották. Az MKP III. kongresszusán (1946 ) PB-tagból póttag lett de beválasztották az ekkor létrehozott KV Szervező Bizottságba. 1947 végétől PB-póttagként a Tömegszervezési és a Káder Osztályt felügyelte. 1948. március 10 -től az akkor létrehozott MKP-SZDP közös Szervező Bizottság tagja volt, mely a pártegyesítő kongresszusig (1948 június ) létezett. A KV 1948 november i ülésén tisztségei érintetlenül hagyásával a KV Titkárság tagja lett. 1949. július 1 -től a Budapesti Pártbizottság titkára lett, eddigi funkciói érintése nélkül. A KV 1949 szeptember i plénumán PB-póttagból rendes tag lett, ekkor a KV Titkárság a KV Szervező Bizottság tagja (felügyeleti területe: Tömegszervezési valamint Káder, 1949. február 17 -től Szervezési és Instruktor Osztály), a KV Szervezési és Instruktor Osztály vezetője és a Budapesti Pártbizottság titkára.
Hamarosan kegyvesztett lett. 1950. június 25 -én köszönt le a Budapesti Pártbizottság éléről. Eddig szabályozták KV-titkári felügyeleti területét, és a KV Szervezési és Instruktor Osztály éléről a Káder Osztály élére került. Továbbra is tagja a PB-nek, a KV Titkárságnak és a KV Szervező Bizottságnak.
Az MDP II. kongresszusán (1951 ) kikerült a KV Titkárságból és a KV titkára lett. 1951 áprilisában tagja volt annak a bizottságnak (Farkas , Kiss ), mely Kádár és Kállai ügyében irányította a nyomozást. 1952. január 17-től a KV Káder Osztály helyett a Párt- és Tömegszervezetek Osztály vezetője lett. 1953. február 28 -án kimaradt a párt vezető testületeiből, ezután a Borsod Megyei Pártbizottság titkára.
Másfél évvel később visszajutott a csúcsra. 1954. június 18-tól a Budapesti Pártbizottság titkára. A KV 1955 április i ülésén ismét a Politikai Bizottság tagja lett. Az 1955 november i KV-plénumon újra beválasztották a KV Titkárságba, felügyeleti területe: a KV mellett működő Káder Csoport, 1955 december étől a Központi Ellenőrző Bizottság is; emellett továbbra is a Budapesti Pártbizottság első titkára. 1956 július ától felügyeleti területe alá a Káder Osztály tartozott.
A Rákosi leváltása körüli harcokban a mérleg nyelve akart lenni, és azt remélte, hogy ő lesz az első titkár. Végül is Gerő és Kádár mögött harmadik ember lett.
Tagja volt annak a nevezetes küldöttségnek, mely 1956 októberében utazott Jugoszláviába (Gerő Ernő, Hegedüs András, Kádár János, Apró Antal, Kovács István) A KV 1956. október 23/24 -én éjszaka tartott ülésén kimaradt a vezetésből, és október 30-án leváltották a Budapesti Pártbizottság éléről. 1958 szeptemberéig a Szovjetunióban élt, majd a Könnyűipari Minisztérium osztályvezetője lett. 1962-ben kizárták a pártból, de 1966-ban a Központi Ellenőrző Bizottság, kérésére párttagságát visszaállította. A Könnyűipari Szervezési Intézet igazgatójaként ment nyugdíjba.
Kommunizmuskutató Intézet
1911. október 21-én született Gyergyóditró községben (Csík vm., ma Ditrău, Románia), zsidó származású raktáros apa és háztartásbeli anya tíz gyermekének egyikeként. Eredeti neve Rosner Jenő volt. Háromévesen elveszítette édesanyját, 10 éves volt, amikor édesapja is meghalt. Négy elemi iskolai osztály után egy évig járt polgári iskolába, majd kárpitosnak tanult.
1927-ben lépett be az illegális kommunista mozgalom legális fedőszerveként működő Magyarországi Szocialista Munkáspártba és a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségébe (KIMSZ), ahol 1929 júliusától a KB és a titkárság tagja lett (16 éves volt ekkor!), egyúttal a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) ideiglenes titkárságában is helyet kapott.
1930 nyarán a KIMSZ bécsi kongresszusán ő tartotta az egyik referátumot. Ezt követően a párt Moszkvába küldte, ahol elvégezte a Nemzetközi Lenin Iskolát, 1931–32-ben pedig a KIMSZ képviselője volt a Kommunista Ifjúsági Internacionáléban.
1933 októberében hazaküldték illegális munkára, a KIMSZ országos titkáraként szervezkedett, de már 1934 márciusában lebukott: a rendőrségi kihallgatások után sérülései miatt kórházba került. Több mint nyolc évet töltött börtönben. 1942. júniusi szabadulása után a KMP Központi Bizottsága (KB) Titkárságának tagja és budapesti titkár lett. 1943 februárjában újra börtönbe került. (A Margit körúti fegyházban raboskodó kommunisták vezetőjeként nyáron tiltakozott a KMP nevének Békepártra változtatása ellen.) 1944 őszén bombaszedőnek jelentkezett, átvitték a soproni, majd a szombathelyi börtönbe. Innen szökött meg 1944. november elején.
Budapesten ismét a bekapcsolódott a Magyar Kommunista Párt illegális vezetőségébe, tagja volt az ekkor 10 tagú KB-nak, részt vett a nyilasok és náci megszállók elleni szórványos akciók szervezésében. Az ostrom idején a pesti oldalon tartózkodott.
1945 januárjában, a pártvezetés első legális ülésén megerősítették KB-tagságában. A budapesti és a debreceni szervek első együttes ülése, április 13-a után a vezető testület neve Központi Vezetőség (KV) lett, amelynek Kovács 1956 októberéig tagja maradt. Januárban a budapesti titkárságba is bekerült, de a „hazai” és a „moszkvai” vezetőség összeolvadásakor ezt a pozícióját elveszítette. 1945 májusában, a pünkösdi konferencián a KV ekkor felállított Politikai Bizottságába (PB) is beválasztották, de az 1946-os pártkongresszuson itt csak póttagságot szerzett.
Ekkortól 1949-ig a KV újonnan létrehozott szervezési osztályának vezetője, 1948 novemberétől a KV titkára volt. 1949-ben ismét rendes taggá választották a PB-ben, párhuzamosan 1949 nyarától mintegy egy évig a budapesti pártbizottság első titkáraként tevékenykedett. 1950 júniusától a központi apparátus káderosztályát vezette. 1951 áprilisában tagja volt annak a bizottságnak, amely a korábbi belügyminiszter, a letartóztatott Kádár János ügyét vizsgálta. (Két évvel korábban még ő volt az egyik tanú Kádár esküvőjén.) A legkeményebb diktatúra éveiben, 1951–53-ban a legfelső pártvezetés azon második köréhez tartozott, amely rögtön a „négyesfogat” után következett.
Előmenetele kisebb törést szenvedett 1953-ban, amikor letartóztatták a fivérét: pártfunkcióit a KV-tagság kivételével elveszítette. Vidékre helyezték, a Borsod–Abaúj–Zemplén megyei pártbizottság élére állították. A Nagy Imre fémjelezte „új szakasz” politikájának meghirdetésekor egy ideig nem foglalt állást sem Nagy „puhább”, sem Rákosi kemény irányvonala mellett, ámbár az új kormányprogram nem éppen az ő politikai ízlése szerint készült.
1954 nyarán került vissza a fővárosba s megint ő lett a fővárosi első titkár. Rákosi restaurációját követően, 1955 áprilisában visszakerült a PB-be, októberben pedig a KV Titkárságába is. 1956 tavaszán tagja volt a Farkas Mihály elleni vizsgálatot folytató bizottságnak.
Egyéb állami szerepvállalása a Rákosi-éra egésze alatt formális maradt: 1945 áprilisától kezdve minden választáson bekerült a törvényhozásba, 1949 és 1956 között tagja volt az Elnöki Tanácsnak, 1951 és 1953 között elnökhelyettes is volt.
Az 1956-os forradalom első napjának éjszakáján tartott KV-ülésen a feltétlen szovjetbarátságot tanúsító Kovács kimaradt a testületből, bár az újonnan megalakult Katonai Bizottságban egy napig vezetői beosztást kapott, és ebben a bizonytalan hatáskörű testületben később is tag maradt. E minőségében a forradalom napjaiban a Honvédelmi Minisztérium épületében tartózkodott. Október 30-án budapesti első titkári pozíciójából is leváltották. Másnap a szovjetek Tökölről Moszkvába vitték, ahonnan november 4-én hiába próbált meg visszatérni: miután Ungváron találkozott Kádár Jánossal, a kormány „rendkívüli moszkvai kapcsolattartójává” nyilvánították, azaz egy súlytalan pozícióban Moszkvában hagyták.
1957 májusában megsemmisítették országgyűlési képviselői mandátumát, azonban a Magyar Szocialista Munkáspártnak (MSZMP) ekkor még tagja maradhatott. 1958. augusztusi hazatérését követően a Könnyűipari Minisztériumban biztosítottak számára főosztályvezetői állást.
Az MSZMP KB 1962. augusztusi ülésén határozatot fogadott el „a személyi kultusz éveiben a munkásmozgalom résztvevői ellen indított törvénysértő perek lezárásáról”. A KB döntése alapján 76 főt helyeztek át a Belügyminisztériumból más funkcióba. Kádár ekképpen mérlegelt: „Felmerül, hogy mi a fő veszély, a revizionizmus vagy a dogmatizmus. Ha az ember naptárszerűen gondolkozik, úgy tűnik, hogy 1957-ben a revizionizmus volt a fő veszély, 1962-ben a dogmatizmus.” Az utóbbival való szakítást volt hivatott demonstrálni az ’56 előtti pártvezetők (Rákosi, Gerő Ernő és Kovács István) és még vagy kéttucat volt ÁVH-s, ügyész, bíró kizárása az MSZMP-ből. – Ez a nevezetes határozat, mondhatni természetes módon, szovjet példa nyomán született, bár kétségtelen, hogy Kádár önálló lépése volt: Moszkvában nyíltan folyt a „desztalinizációs” politika, Sztálin bebalzsamozott tetemét a XXII. pártkongresszus után eltávolították Lenin maradványai mellől. Ugyanakkor a sztálinista törvénysértések kivizsgálására létrehozott budapesti különbizottság – természetesen – csupán a kommunisták elleni koncepciós perekkel foglalkozott, ezzel is jelezve, hogy az ’50-es évek minden más eljárását az új vezetés is mintegy törvényesnek tekinti.
Kovács párttagságát 1966-ban helyreállították. 1974-ben vonult nyugdíjba a Könnyűipari Szervezési Intézet igazgatói székéből. 1989-ben az MSZMP tagja maradt.
100. életévén túl, 2011. december 23-án halt meg Budapesten.
Életút, tisztségek:
1927-től a Magyarországi Szocialista Munkáspárt, 1929-től a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP), 1944. szeptembertől a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1959. novembertől 1962. augusztusig, majd 1966-tól a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1944. november – 1945. április 13. Az MKP Központi Bizottságának (KB) tagja.
1945. január 26. – 1945. április 13. Az MKP KB Titkárságának tagja.
1945. április 13. – 1948. június 14. Az MKP Központi Vezetőségének (KV) tagja.
1945. január 22. – 1948. július 13. Az MKP KB/KV Szervezési Osztályának vezetője.
1945. május 22. – 1946. október 1. Az MKP KV Politikai Bizottságának (PB) tagja.
1946. október 1. – 1948. június 14. Az MKP KV PB póttagja.
1946. október 1. – 1948. június 14. Az MKP KV Szervező Bizottsága tagja.
1948. június 14. – 1953. február 26. Az MDP KV Szervező Bizottsága tagja.
1948. június 14. – 1949. szeptember 3. Az MDP KV PB póttagja.
1948. július 14. – 1949. június 28. Az MDP KV Központi Szervezési és Instruktor Osztályának vezetője.
1948. november 28. – 1953. február 26. Az MDP KV titkára.
1949. július 1. – 1950. június 25. Az MDP Budapesti Bizottságának (első) titkára.
1949. szeptember 3. – 1953. február 26. Az MDP PB tagja.
1950. június 25. – 1952. január 17. Az MDP KV Káder Osztályának vezetője.
1951. május 15. – 1953. március 18. Az Elnöki Tanács helyettes elnöke.
1952. január 17. – 1953. február 26. Az MDP KV Párt- és Tömegszervezetek Osztályának vezetője.
1953. február – 1954. június: Az MDP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának első titkára.
1954. június 18. – 1956. október 30. Az MDP Budapesti Bizottságának első titkára.
1955. április 14. – 1956. október 24. Az MDP KV PB tagja.
1955. november 12. – 1956. október 24. Az MDP KV titkára.
1956. október 24. – 1956. október 25. Az MDP KV Katonai Bizottságának vezetője.
1956. október 25. – 1956. október 31. Az MDP KV Katonai Bizottságának tagja.
