Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
Művei
1927. október 9-én született, Mindszenten. Családjáról semmit sem tudunk, de valószínűleg parasztok voltak, erre utal hivatalos életrajzában az eredeti foglalkozás megjelölésénél a 'mezőgazdasági munkás' kategória.
Részt vett Szegeden a munkásmozgalomban, többek között kötetünk két szereplőjével, Komócsinnal és Benkével . 1945-től a hadseregben, majd a rendőrségen, utóbb a Belügyminisztériumban dolgozott. 1946-tól párttag. 1949 márciusától a 'Délmagyarország' című szegedi lap főszerkesztője 1950 augusztusáig. 1951-től a KV politikai munkatársa. 1955-től az SZKP főiskoláján, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi karán tanult. 1958 decemberétől a Belügyminisztérium Vizsgálati Osztályának vezetője, ezredesi rangban. A személye elleni támadásokra válaszolva utóbb kijelentette, "tisztán politikai nézetei miatt" osztálya senkit sem vont felelősségre. 1959-ben fejezte be tanulmányait az ELTE-n. 1960 júliusától a Belügyminisztérium határőrségének országos parancsnoka, 1962-től vezérőrnagyi rangban. A VIII. kongresszuson (1962 ) KB-tag lett. A KB 1963 december i ülésén adminisztratív KB-titkár lett. A IX. kongresszuson (1966 november ) visszahívták, majd december 7-én igazságügyminiszterré választották. A KB 1978 április i ülésén újra adminisztratív KB-titkárrá választották, ekkortól a KB Titkárság Testnevelési és Sport Bizottság elnöke. (Igazságügyi miniszteri tisztéből április 22 -én mentette fel az Elnöki Tanács.) A XII. kongresszuson (1980 ) a Politikai Bizottság tagjává választották, ekkortól a KB Testnevelési és Sportbizottság elnöke, valamint a PB által kinevezett országgyűlési pártbizottság titkára. A XIII. kongresszuson (1985 ) nyugdíjazták és kimaradt a PB-ből, a Titkárságból és a két másik bizottságból.
1985-től az Országgyűlés Alkotmányjogi Tanácsának elnöke. A KB 1988 december i plénumán tagja lett azt ekkor létrehozott Nemzetközi, Jogi és Közigazgatáspolitikai Bizottságnak.
Kiskunfélegyháza országgyűlési képviselője; a Magyar Demokrata Fórum helyi csoportja 1989 áprilisában kezdeményezte visszahívását, május 16-án önként lemondott képviselői székéről, és a május i KB-ülésen KB-tagságáról.
Kommunizmuskutató Intézet
1927. október 9-én született Mindszenten (Csongrád vm.). Édesapját nem ismerte, édesanyja, Korom Eszter cselédként dolgozott. Őt anyai nagyszülei nevelték fel. Négy elemi iskolai osztályt végzett, majd a mezőgazdaságban napszámosként, libapásztorként kereste kenyerét.
1944-ben levente volt, de megszökött. 1945 márciusában belépett a Magyar Kommunista Pártba (MKP), nyáron az Államrendőrség kötelékébe került, majd októberben behívták katonának. 1947. februári leszerelése után szülőfalujában a politikai rendőrségnél szolgált.
1948 januárjában Budapestre irányították, az akkor felállított Rendőr-akadémiára. Az egyéves képzés végén hadnaggyá avatták, és a központi kiképző zászlóalj egyik századánál kapott politikai tiszti beosztást. 1950 őszén öt hónapos pártiskolára küldték. Itt megszerzett politikai képzettsége elegendő volt ahhoz, hogy bekerüljön a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) központi apparátusába: előbb a Káderosztály, majd az Adminisztratív Osztály foglalkoztatta politikai munkatársként; az utóbbi beosztásában ugyan csak légoltalmi ügyekkel foglalkozott. Az már ennél jóval fajsúlyosabb politikai beosztásnak minősült, amikor 1954 áprilisában megtették a Pártközpont pártszervezeteinek titkárává.
1955. augusztusban elkezdte tanulmányait a Szovjetunió Kommunista Pártja hároméves Pártfőiskoláján Moszkvában; ez az iskola a magasabb pártbéli beosztások „előszobájának” számított.
1956 októberében megszakította tanulmányait, Budapestre jött, hogy harcoljon az „ellenforradalmárokkal”, belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba (MSZMP). Előbb a Kádár-féle bábkormány védelmét a szovjet fegyveresektől átvevő parlamenti őrség parancsnokhelyettese lett, aztán rövid időre a Belügyminisztériumban (BM) foglalkozott a „rendcsinálással”. Ezt követően visszatért Moszkvába, és újabb egy évet töltött a káderképzőn.
1958 júliusában már újra itthon volt (végeredményben két évet teljesített a három évfolyamos képzésből); az állampárt központi apparátusába került, ismét a fegyveres erőket is felügyelő adminisztratív osztályra – az 1956 előtti „békeévekben” is ezen a területen dolgozott, bár akkor még MDP-nek nevezték, ami most már az MSZMP volt. Közben hogy, hogy nem, itthon is jutott ideje felsőfokú tanulmányokra: életrajza szerint 1959-ben állam- és jogtudományi doktorátust szerzett.
1958. december 1-jén rendőr alezredesi rangot kapott és kinevezték a BM Politikai Nyomozó Főosztálya (PNYF – ez lett az államvédelmi részleg kissé eufemisztikus elnevezése) Vizsgálati Osztályának vezetőjévé.
Érdemes röviden kitérni elődje, Szalma József személyére és pályafutására. Szalma megalakulástól az Államvédelmi Hivatal (ÁVH) állományában szolgált. 1953 januárjában került főosztályvezető-helyettesnek az akkori Vizsgálati Főosztályra, majd némi kitérővel, 1955 augusztusától a főosztály vezetője lett. Szalmát, aki tökéletesen alkalmasnak bizonyult a forradalom utáni megtorlással együtt járó vizsgálati munka operatív irányítására, Kádárék is átvették; már 1956. december 1-jén kinevezték az osztállyá átnevezett és akkor még az Országos Rendőr-főkapitányság keretében működő vizsgálati szerv élére (amelynek neve 1957. május elejétől lett a BM PNYF II/8. [Vizsgálati] Osztálya). Elég sajátos véleménnyel volt a vizsgálatok törvényességéről: „Nem mondom, nekem is lett volna kedvem megverni néhány embert, de nem tettem.” Az általa vezetett osztály gyakorlatilag az 1956 előtt is pozícióban volt vezetőkkel működött: 9 alosztályvezető közül 8 kipróbált, régi ávós volt.
Időközben lezárult a megtorlások első hulláma, Kádárék ekkor már határozottan afelé mozdultak, hogy – a még tovább folytatódó – megtorlásokkal kapcsolatos vizsgálatok szorosabb pártellenőrzés alá kerüljenek. Általában is napirendre került a BM megtisztítása a volt ávósoktól. Ezért (is) történt, hogy a megtorlás folyamatában hűségesen helytálló Szalmát leváltották. Az ő karrierje – mindezen megfontolásokon túl – elég dicstelen módon ért véget: a belügyminiszter „sorozatos botrányos magatartásáért” Szalmát megrovásban részesítette és felmentette az osztály vezetése alól. A felmentést az MSZMP Központi Bizottsága (KB) számára készített jelentésében Biszku Béla azzal indokolta, hogy az osztályvezető erkölcsileg nem megengedhető viszonyba keveredett a titkárnőjével és több alkalommal ittas állapotban verekedett. Az osztály történetének historikusa szerint „aligha tűnik erőltetett feltételezésnek, hogy Szalma József erkölcsi megingásai már korábban ismertek lehetettek a politikai vezetés előtt. Mindenesetre érdekes az időbeli egybeesés a legfontosabb ’56-os perek lezárulása és a Vizsgálati Osztály vezetőjének eltávolítása között.”
Szalma helyére – az addigi gyakorlattal szemben – nem valamelyik helyettesét, sőt nem is a politikai rendőrség valamelyik vezetőjét, hanem egy kívülről jött embert, mégpedig Korom Mihályt nevezték ki, alezredesi rangban. Korom a pártapparátusból érkezett, bár arról az osztályról, amelynek feladatai közé tartozott a politikai rendőrség munkájának felügyelete; ennek ellenére „külső” embernek számított. Természetesen ő is „hibátlanul” vezényelte tovább a folyamatban lévő vizsgálati ügyeket, személyének kiválasztása mégis valamiféle óvatos cezúrának tekinthető: a pártellenőrzés erősítését jelentette.
Három évig volt az osztály vezetője, aztán kinevezték a BM Határőrség országos parancsnokává, még tábornoki rendfokozatot is kapott hozzá. 1962-ben póttagként, egy évre rá teljes jogú tagként bekerült az MSZMP KB-ba.
1963 decemberében visszahelyezték a pártapparátusba, mégpedig igen magas polcra, olyan helyre, ahonnan már majdnem a legfelsőbb szintről felügyelte a BM „ávótlanításának” második menetét: három évre ő foglalta el Biszku Béla helyét a KB adminisztratív (értsd: a fegyveres testületeket felügyelő) titkári székében. Elvégre mégsem lehetett egy jottányival is „liberálisabbnak” minősülő funkcionáriussal levezényeltetni az állambiztonság „békeüzemmódra” való átállítását.
1966 végén aztán a reformokra – pontosabban: gazdasági kiigazításra – készülő Kádár megint áthelyezte. Koromból jó egy évtizedre igazságügy-miniszter lett. Ez igazi szocialista paradoxon volt: az állambiztonság nemrégiben még hivatalban lévő egyik vezetőjét állították az igazságügyi tárca élére.
1978 áprilisában az akkor leváltott Biszku helyett KB-tikárként ismét átvette a korábban már általa is felügyelt „adminisztratív” reszortokat. Ebben is megmutatkozott a mindig taktikázó-egyensúlyozó kádári káderpolitika lényege: Biszku felváltását Kádár János a rá jellemző és szokásos „káderpolitikai csíny” révén oldotta meg: az exponált keményvonalast leváltotta, helyére egy kevésbé előtérben álló, ám a funkcionárius-elit számára mégis elfogadható kádert állított, aki viszont bizonyosan súlytalanabb volt elődjénél. Ugyanakkor Biszku – hivatalosan nem létező – „általános helyettesi” funkciója nem Koromra, hanem Németh Károlyra szállt. Korom néhány nap híján hét évet töltött itt. 1980-ban öt évre bekerült a Politikai Bizottságba is.
Korom a rendszerváltoztatás folyamatának kezdetén, 1989-ben társadalmi nyomásra lemondott országgyűlési mandátumáról és KB tagságáról is.
Budapesten halt meg 1993. október 3-án.
Életút, tisztségek:
1945. márciustól a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1945. július – 1945. október: A Magyar Államrendőrség Mindszenti Járási Kapitányságának beosztottja.
1946. február – 1947. december: A Magyar Államrendőrség politikai nyomozója Mindszenten, Szentesen és Kiskunfélegyházán.
1948. január – 1949. február: A Rendőr-akadémia hallgatója.
1949. március – 1950. október: A budapesti központi kiképző zászlóalj egyik századának politikai tisztje.
1950. október – 1951. február: Az öt hónapos pártiskola hallgatója.
1951. február – 1952. augusztus: Az MDP Központi Vezetősége (KV) Káder Osztályának munkatársa.
1952. augusztus – 1954. április: Az MDP KV Adminisztratív Osztályának munkatársa.
1954. április – 1955. augusztus: Az MDP Központi Székháza pártbizottságának titkára.
1955. augusztus – 1956. október: A Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) Pártfőiskolájának hallgatója.
1956. november – 1956. december: A parlamenti őrség parancsnokhelyettese.
1957. január – 1957. augusztus (?) Az Országos Rendőr-főkapitányság Elnöki Osztályának személyzeti vezetője.
1957. augusztus (?) – 1958. június: Az SZKP Pártfőiskolájának hallgatója.
1958. július – 1958. november 30. Az MSZMP Központi Bizottsága (KB) Párt- és Tömegszervezetek Osztályának munkatársa.
1958. december 1. – 1960. augusztus 26. A Belügyminisztérium (BM) Politikai Nyomozó Főosztály Vizsgálati Osztályának vezetője.
1960. augusztus 27. – 1963. december 5. A BM Határőrség országos parancsnoka.
1962. március 22. Kinevezik határőr vezérőrnaggyá.
1962. november 24. – 1963. december 5. Az MSZMP Központi Bizottságának (KB) póttagja.
1963. december 5. – 1989. május 31. Az MSZMP KB tagja.
1963. december 5. – 1966. december 6. Az MSZMP KB (adminisztratív) titkára.
1966. december 7. – 1978. április 22. Igazságügy-miniszter.
1978. április 20. – 1985. március 28. Az MSZMP KB (adminisztratív) titkára.
1980. március 27. – 1985. március 28. Az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja.
1980. június 27. – 1989. május 31. Országgyűlési képviselő.
