Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1923. április 18-án született, Felsőgallán. Atyja, idősb Komócsin Mihály, építőmunkás volt, Szegeden élt és ideiglenesen vállalt munkát Komárom megyében, Felsőgallán. Anyja odavalósi volt, a helyi rövidárú-kereskedésben dolgozott. 1924-ben Szegedre költöztek. Apja a szegedi munkásmozgalom neves figurája, az ő hatására Mihály öccsével fiatalon kapcsolatba kerültek a mozgalommal.
Szegeden járt iskolába, majd napszámos, alkalmi munkás, inas és boltossegéd volt a háború végéig. 1938-tól eljárt a szegedi Munkásotthonba. Ebben az időben ide járt kötetünk másik szereplője, Benke és Korom is. 1941-ben felvették a kommunista pártba, felső kapcsolata Ságvári Endre volt. A háború végén társaival nekiláttak a Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezésének, ennek nevét a párt akkori politikájával összhangban 1945 január elején MADISZ-ra szelídítették. A magyar földre érkező Révai figyelt fel rá és Benkére Szegeden, különböző feladatokkal bízta meg őket. Utóbb az ország déli kerületének MADISZtitkára lett. 1945 tavaszán elvégezte a debreceni pártiskolát (többek között Benkével és itt ismerkedett meg többek között Gáspárral ). Ezután a Nagyszegedi városi Pártbizottság szervező titkára, Tombácz Imre mellett a második ember. Tombácz 1946 novemberében lemondott, utódja Komócsin régi barátja, Zöld lett.1948 júniusától december elejéig a KV Titkárság munkatársa volt. Itt ismerkedett meg egyik későbbi szövetségesével, Pullaival. Pestre költözése után Zölddel (akivel egy ideig együtt lakott) részt vett a Révai lakásán tartott szemináriumokon.
1948 december 14-től a Vas megyei Pártbizottság titkára. 1949 június közepétől a KV Agitációs és Propaganda Osztály helyettes vezetője, minden bizonnyal Révai kádereként. 1950 októberében tagja volt annak a csoportnak (Vég , Gáspár , Matusek Tivadar, Nonn György) melyet elsőként küldtek az SZKP hároméves pártfőiskolájára.
Komócsin hallgatótársaival
Rákosi szerint Sztálin külön engedélye kellett ahhoz, hogy az iskolán külföldiek tanulhassanak. Az iskolát nem tudta befejezni, mert visszahívták. 1953 januárjában hazatérve ismét a KV Agitációs és Propaganda Osztály helyettes vezetője lett, főnöke Horváth volt. 1954 elejétől az osztály vezetője lett. Az MDP III. kongresszusán (1954 május ) a Központi Revíziós Bizottság tagja lett. 1955 decemberében Gerő kezdeményezésére váltották le a KV Agitációs és Propaganda Osztály éléről és nevezték ki utódját, Nógrádit . Ezután a Hajdú-Bihar megyei Pártbizottság titkára lett. 1953. november 7-én feleségül vette Sobor Mártát. Három gyermekük született, Zoltán, Márta és Sándor.
1956. november 6. után vezetésével létrehozták az MSZMP megyei és városi Szervező Bizottságát. A november 30-ai pártértekezlet után visszaállították a megyei pártbizottságot, melynek első titkára lett, a városi pártbizottság élére Pullai került.
A KB 1957 február i ülésén tagja lett a testületnek. Ekkor döntöttek a KISZ létrehozásáról. A szervezéssel Komócsint bízták meg. A KISZ megalakulása után (1957. március 21.) a KISZ Országos Szervező Bizottság elnöke lett. Munkatársai között volt Borbély . 1957 márciusában elhatárolta magát egykori mentorától, Révaitól , amikor megtámadta a megyei újságban 'Eszmei tisztaságot!' című Népszabadságban megjelent cikkét. Az országos pártértekezleten (1957 június ) a Politikai Bizottság póttagja lett. 1957 októberében, a KISZ I. országos értekezletén vezetésével létrehozták a KISZ KB Titkárságát. A KB 1961 szeptember i plénumán megválasztották a Népszabadság Szerkesztő Bizottságának elnökévé, 14-én köszönt le a KISZ KB éléről. A VIII. kongresszuson (1962 ) a Politikai Bizottság rendes tagjává választották. Ekkor tették először közzé a KB Agitációs és Propaganda Bizottság névsorát, melyen az ő neve is szerepel.
1964-ben barátjával, Gáspárral tanulmányi szabadságot vettek ki és a Szovjetunióba utaztak, hogy letegyék az államvizsgájukat.
A KB 1965 június i üléséig volt a Népszabadság szerkesztő bizottságának elnöke, ezután külügyi KB-titkár lett, de korábban is helyettesítette elődjét, Nemest. A Népszabadság impresszumában június 29-én szerepelt a neve utoljára. A IX. kongresszuson (1966 ) kikerült a KB Agitációs és Propaganda Bizottságból.
Komócsin Zoltán 1970-ben
Az új gazdasági mechanizmus ellenzékének prominense volt. Ha végignézzük az eddig felsorolt neveket Gáspár , Benke ; vagy azok, akik a Komócsin -klán tagjai voltak: Pullai , Korom , és a felső vezetésbe később bejutók: Borbély , Győri , Gyenes ; láthatjuk, komoly tábora volt a vezetésben is. Barátai visszaemlékezései alapján karizmatikus figura lehetett.
Kezdetben külügyi titkári reszortjával kapcsolatban is voltak összetűzései Kádárral. Puja Frigyes, a KB Külügyi Osztály akkori vezetője így ír erről: "Komócsin Zoltán hamar rájött, hogy a külügyi munka különbözik a többi reszorttól. Itt ugyanis minden, amiben dönteni kell, eljut a legfelsőbb szintre, szinte a legapróbb dolgokban is a vezetés, a Titkárság, a PB vagy az első titkár dönt. Alig telt el fél év, máris kezdte mondogatni, hogy a külügyi KB-titkárra tulajdonképpen nincs szükség, hiszen mindent fent döntenek el, a külügyi titkár tulajdonképpen az előkészítő és részben a postás szerepét tölti be." A szigorú szovjet orientáció érvényesítésének híve volt. Fő szervezője volt 67 kommunista és munkáspárt 1969-ben, Moszkvában tartott találkozóját megelőző budapesti konzultatív találkozónak, 1968 februárjában. 1972 őszén aztán Biszkuval összefogva megpróbálták átvenni a hatalmat, eredménytelenül. Hogy ez később sem sikerült, abban valószínűleg döntő szerepe volt elhatalmasodó nyálmirigyrákjának.
Öccse, Mihály , akkor a Csongrád megyei Tanács elnöke ezt az értesülést cáfolva mondta el a következezőket: "A pletykákhoz az 1972-es év május 26-ai események is alapot adhattak. Kádár János ezen a napon lett 60 éves. Lenin-rendet kapott a Szovjetuniótól, a hazai munkásmozgalom a Szocialista Munka hőse címmel jutalmazta. Egy nappal korábban a KB az Országház Vadásztermében ebédet adott az ünnepelt tiszteletére. Itt kötetlen beszélgetésen Kádár János maga mondta, hogy utódjáról a KB-nak és a PB-nek hamarosan gondoskodnia kell. Később hasonló szellemben nyilatkozott az egyik testületi ülésen. Bátyám - ahogy tőle tudom - valóban beszélgetett a Politikai Bizottság néhány tagjával a teendőkről, de árnyék-pártvezetést soha nem hoztak létre. Kádár Jánostól várták a bíztatást, ám az első titkár meggondolta magát, és többé nem hozta szóba a témát. Bátyámra nem haragudott meg, Zoltán továbbra is a PB tagja, a KB titkára maradt [...]
1973 januárjától betegsége miatt Pullai helyettesítette a külügyi KB-titkári teendőinek ellátásában. A KB 1974 március i plénumán megbízták a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetésével és tagja maradt a KB Titkárságának. 1974. május 28-án hosszas szenvedés után halt meg.
Kommunizmuskutató Intézet
1923. április 18-án született Felsőgallán (Komárom és Esztergom kee. vm.). A család egy évvel születése után visszaköltözött az apa szülővárosába, Szegedre, ahol id. Komócsin Mihály tetőfedő munkás aktív résztvevője volt a szociáldemokrata mozgalomnak, majd 1945 után szakszervezeti és pártfunkcionáriusként folytatta. Zoltán hét elemi iskolai osztályt végzett, de 14 éves korától dolgoznia kellett. Tériszonya miatt apja szakmájában nem dolgozhatott, ezért kereskedőinasnak állt. 1944-től már boltvezető volt egy hódmezővásárhelyi cipőboltban.
A családi hagyományt munkásmozgalmi tevékenységével folytatta: 15 évesen a szociáldemokraták ifjúsági szervezetének, egy évre rá a szakszervezetnek lett a tagja. (Későbbi hivatalos életrajzírója szerint kommunista párttagsága 18 éves korától, 1941-től datálódott, ám a személyét érintő későbbi pártelőterjesztések szerint „hivatalosan” 1944-től számították párttagságát.)
Szeged volt az első magyarországi nagyváros, amit elértek a szovjet csapatok, a Moszkvából hazaérkezett emigránsok itt alakították meg (a már létező mellé) az „új” Magyar Kommunista Pártot (MKP), s a kommunista ifjúsági mozgalom szervezése is itt kezdődött. Az idősebb Komócsin-fiú (öccse, Mihály is aktív szereplője lett a magyar kommunista közéletnek) a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége (KIMSZ) szegedi szervezetének létrehozásán fáradozott. 1945 elején az MKP irányítása alatt álló Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) szervezőjeként folytatta.
Februárban az MKP első pártiskoláján tanult Debrecenben.
1945–48-ban az MKP szegedi pártbizottságának szervezőtitkára. Későbbi gyors előmenetelét, túl azon, hogy tehetséges fiatalnak tekintették a mozgalom szempontjából, szerencsés személyes ismeretségeinek (is) köszönhette. Révai József még Szegeden figyelt föl rá, része lehetett a fővárosba kerülésében is, ahol viszont a párt nagyhatalmú főtitkárhelyettese, Farkas Mihály vette maga mellé referensnek. Sokat ígérő kezdet volt ez, a későbbi „mindenható négyesfogat” két tagjának pártfogása. 1948 júniusától az év végéig a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetősége (KV) Titkárságának munkatársa lett, ahol Farkas Mihály referenseként dolgozott. 1948 decemberében titkárként Vas vármegyébe küldték, az ottani pártszervezet „megerősítésére”.
1949 nyarán visszahelyezték a pártközpontba, a Propaganda Osztály helyettes vezetője lett. 1950 októberében az elsők között küldték ki Moszkvába, az ottani hároméves pártfőiskolára. Tanulmányait nem fejezhette be, végzés előtt hazahívták (diplomáját a ’60-as években szerezte meg). Régi helyére került a pártközpontba, ismét elfoglalta az ekkor már Agitációs és Propaganda Osztálynak (APO) nevezett részleg helyettes vezetői posztját. 1954 elejétől volt az APO vezetője. 1956. január végén Rákosi Mátyás azt javasolta a Politikai Bizottság ülésén, hogy Komócsint helyezzék egy megyei pártbizottság élére, mondván, „a KV Párt- és Tömegszervezetek Osztálya tegyen konkrét javaslatot, hogy melyik megyébe”. Ez azt jelentette, hogy eltávolítják a pártközpontból, méghozzá éppen Rákosi személyes (szóbeli) javaslatára, azt sem tudni, hová. (1956 novemberében majd jól jöhetett ez a leváltás Komócsinnak, aki fiatal kora ellenére exponált kádere volt Rákosi pártjának.)
A választás Hajdú–Bihar megyére esett, ahol akkoriban egy átmenetinek szánt funkcionárius vezette a megyei pártbizottságot. (Testvére, Komócsin Mihály, ekkoriban Heves megyében volt első titkár.) Tettrekészségét azonban, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc idején az első sortűz október 23-án kora este dördült el Debrecenben, még azelőtt, hogy Budapesten a rádió épületénél kirobbant a fegyveres harc. Ezt követően az MDP helyi vezetői egyfajta kompromisszumra jutottak a változást akaró tömegmozgalommal.
November elején aztán, természetesen, Komócsin csatlakozott a „Kádár János és társai”-féle új vonalhoz. A november 6-án elhangzott felhívás értelmében hozzákezdett az új párt szervezéséhez, november 30-án formálisan is ő lett a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) megyei Ideiglenes Intéző Bizottságának elnöke. Februárban, az Ideiglenes Központi Bizottság kibővítésekor (mellesleg ekkor tudatták a lakossággal, kik is a tagjai az országot ’56 novembere óta irányító legfontosabb párttestületnek), bekerült az Ideiglenes Központi Bizottságba.
1957 márciusában visszahelyezték a fővárosba, és őrá bízták a tervezett új ifjúsági szervezet felállításának előkészítését, majd formálisan is kinevezték a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) szervezőbizottságának elnökévé. Az októberi alakuló kongresszuson őt választották a KISZ Központi Bizottsága (KB) első titkárává.
A június végi pártértekezleten, a párton belüli „normális” üzemmenet helyreállításakor, bekerült a KB-ba és póttagként a Politikai Bizottságba (PB) is. (Ekkor a PB-nek 11 tagja és 2 póttagja volt; ez volt akkor a pártvezetés legfelső szintje, az országot irányító káderelit.)
1961 szeptembere és 1965 júniusa közt a központi pártlap, a Népszabadság főszerkesztője volt; korábban Nemes Dezső, a dogmatikus történész irányította a lapot. (Ekkoriban a pártlap volt – a Rádió mellett – az országos pártpropaganda legfőbb eszköze.) Komócsin 1962 őszén teljes jogú tagja lett a PB-nek.
1965 júniusában, ekkor is a korábbi főszerkesztőt követve, a KB külügyi titkárává választották (nem várva meg a másfél év múlva esedékes pártkongresszust). 1974. májusi haláláig megmaradt titkári posztján.
Talán nem blaszfémia azt mondani, csak korai halála óvta meg a leváltástól – mert bizonyára erre a sorsra jutott volna, tekintettel a párton belül az 1968-ban bevezetett „új gazdasági mechanizmus” értékelése körül kirobbant vitára. Komócsin annak a dogmatikus, „balos” csoportnak lett a vezéralakja (és bizonyára legtehetségesebb képviselője), amely a tervutasításos gazdaságirányítási rendszer fenntartását kívánta, bármi áron, és kárhoztatta az igen korlátozott „piacosítás” nyomán támadt „társadalmi anomáliákat” – értsd: a munkásosztály életszínvonalának relatív romlását. A „visszásságok” felszámolásában – tulajdonképpen jó okkal – számítottak moszkvai elvbarátaik, azaz az akkori teljes szovjet pártvezetés támogatására. A csoport, természetesen Moszkva jóváhagyásával, magát Kádár Jánost is feláldozta volna, s éppen Komócsin lett volna a kiszemelt utódjelölt. Terveiket éppen az akkor is remekül taktikázó Kádár döntötte romba, midőn 1972 januárjában a (Kelet-Európában is) mindenható Leonyid Brezsnyevnek ígéretet tett, hogy ő maga száll szembe a „negatív tendenciákkal”, azaz vállalja a „reformisták” exponenseinek félreállítását. Ugyanakkor Kádár – s ebben is megmutatkozott kivételes taktikai érzéke – a „balosoknak” sem tett hatalmi gesztusokat, sőt később fő képviselőiket éppen úgy eltávolította a hatalom csúcsairól, mint korábban az új mechanizmus támogatóit.
1949-től haláláig országgyűlési képviselő volt.
1974. május 28-án halt meg Budapesten, agyvérzésben. A Kerepesi temető Munkásmozgalmi Panteonjában temették.
Életút, tisztségek:
1944-től a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1945. február – 1945. április: Az MKP debreceni pártiskolájának hallgatója.
1945. május – 1948. június: Az MKP Szegedi Városi Bizottságán a szervezési, majd a propagandaosztály vezetője, később szervezőtitkára.
1948. június – 1948. december 8. Az MDP Központi Vezetősége (KV) Titkárságának munkatársa.
1948. december 8. – 1949. június: Az MDP Vas Megyei Bizottságának titkára.
1949. június 8. – 1974. május 28. Országgyűlési képviselő.
1949. június 30. – 1950. április 12. Az MDP KV Propaganda Osztálya Agitációs Alosztályának vezetője.
1950. április 12. – 1950. október: Az MDP KV Agitációs és Propaganda Osztályának (APO) helyettes vezetője.
1950. október – 1953. január: A Szovjetunió Kommunista Pártja Pártfőiskolájának hallgatója.
1953. február 4. – 1954. július 3. Az MDP KV Agitációs és Propaganda Osztályának (APO) helyettes vezetője.
1954. július 3. – 1956. január: Az MDP KV Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője.
1954. május 30. – 1956. október 28. Az MDP Központi Revíziós Bizottságának tagja.
1956. január – 1956. október 31. Az MDP Hajdú-Bihar Megyei Bizottságának első titkára.
1956. november 30. – 1957. március 25. Az MSZMP Hajdú-Bihar Megyei Ideiglenes Intéző Bizottságának elnöke.
1957. február 26. – 1957. június 29. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának tagja.
1957. június 29. – 1974. május 28. Az MSZMP Központi Bizottságának (KB) tagja.
1957. június 29. – 1962. november 24. Az MSZMP KB Politikai Bizottságának póttagja.
1957. március 21. – 1957. október 27. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) Országos Szervező Bizottságának elnöke.
1957. október 27. – 1961. szeptember 12. A KISZ Központi Bizottságának (KB) első titkára.
1961. szeptember 12. – 1965. június 25. A Népszabadság főszerkesztője.
1962. november 24. – 1974. május 28. Az MSZMP KB PB tagja.
1962. november 24. – 1966. december 3. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának tagja.
1965. június 25. – 1974. május 28. Az MSZMP KB (külügyi) titkára.
1974. március 20. – 1974. május 28. A Népszabadság főszerkesztője.
