Életrajzok

Kommunizmuskutató Intézet

1918-ban született Budapesten. Édesapja napszámos volt. Négy elemi és négy polgári iskolai osztályt végzett. Ezt követően egy péküzembe került kifutónak, majd 1937-től a Leipziger-féle gépüzemben, 1939-től a Braun Likőrgyárban dolgozott segédmunkásként. Miután innen sztrájk szervezése miatt elbocsátották, 1940-ben a Weiss Manfréd (WM) Művekhez került, szintén segédmunkásnak. Innen hívták be sorkatonai szolgálatra; 1941 őszén kivitték Ukrajnába, ahol egy vasútbiztosító zászlóaljnál szolgált. Leszerelése után visszakerült a WM-hez, ahol kitanulta a villanyszerelő szakmát; 1945 júniusáig dolgozott itt. 19 éves korától került kapcsolatba a Vasas Szakszervezettel. Részt vett több sztrájk szervezésében, látogatta a szociáldemokrata rendezvényeket, pártszemináriumokat is hallgatott.

1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, Csepelen alapszervi bizalminak választották. Ez időtől „függetlenített pártmunkásként” tevékenykedett. 1945 júliusában két hónapos pártiskolára küldték, utána a gyári pártszervezet üzemi szervezője lett. 1946 nyarától már jelentősebb pozíciót bízták rá: a párt csepeli területi szervezetének vezetője lett. Az 1948. júniusi pártegyesítés (a szociáldemokraták kikényszerített beolvasztása, a Magyar Dolgozók Pártja [MDP] megalakulása) után rövid időre még Csepelen maradt szervezőtitkárként, majd a budapesti központ munkatársa lett: a szervezés területén lett instruktor.  (Az instruktorok közvetítették a központ akaratát az alsóbb pártszerveknek, egyúttal ellenőrizték is azokat.) 1949-ben már alosztályvezető lett ugyanott.

1950 őszén újra kiküldték régi területére, nem is akármilyen beosztásba: az ország legnagyobb nehézipari vállalatához, a Rákosi Mátyás Művekhez, az ottani pártbizottság titkárának. Ez már központi vezetőségi tagságot ért az 1951. tavaszi pártkongresszuson.

Az akkori idők néha nehezen követhető és magyarázható kádermozgásainak jó példája, hogy alig több mint egy év múltán, 1951 októberében a hatalom legbelső körébe, még a pártfunkcionáriusok által is rettegett szekciójába, az Államvédelmi Hatósághoz (ÁVH) helyezték. Államvédelmi ezredesi rendfokozattal kinevezték az ÁVH párttitkárává. Ez valóban „bizalmi állás” volt. Valamivel több mint egy év után, 1953 első napján a szerven belül a Személyzeti Főosztály vezetője lett. Július 17-én – moszkvai instrukciók alapján, az államvédelmi munka átszervezése és fokozottabb pártellenőrzése érdekében – egy titkos kormányhatározat megszüntette a hatóságot, pontosabban az államvédelmi szerveket, különállásukat megőrizve, beolvasztotta a Belügyminisztériumba (BM). Ennek nyomán Koczina az „egyesített” BM-ben személyzeti főosztályvezető-helyettesi beosztást kapott. Alig két hónap múltán visszakapta régebbi funkcióját: őt nevezték ki a minisztérium pártbizottságának titkárává. (Az már tényleg csak apró ráadás volt, hogy az év nyarán országgyűlési képviselővé is megválasztották.)

Innentől kezdve a pályájával kapcsolatok adatok forrásai elapadnak. Annyit tudunk, hogy 1955–56-ban két évfolyamot elvégzett a moszkvai pártfőiskolán, majd a forradalom napjaiban a többi kinti ösztöndíjassal együtt hazajött. Az újjáalakult párt (a Magyar Szocialista Munkáspárt) vezető testületei utoljára 1957 februárjában foglalkoztak személyével, amikor, bár előbb elutasították a javaslatot, engedélyezték számára, hogy visszatérjen a moszkvai főiskola harmadik évfolyamára.

Két kései kitüntetés-adományozásból annyit tudunk, hogy a Kádár-rendszer éveit a Magyar Postánál töltötte; 1979 elején a Posta-vezérigazgatóság helyettes vezetőjeként kapta meg – megérdemelten igen szerénynek mondható elismerésként – a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést.

Életút, tisztségek:

1945-től a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja

1946. június 1. – 1948. június 14. Az MKP csepeli területi szervezetének titkára.

1948. június 14. – 1948. október vége: Az MDP csepeli területi szervezetének szervezőtitkára.

1948. október vége – 1949: Az MDP Nagy-budapesti Bizottsága Szervezési Osztályának területi alosztályának instruktora.

1949 – 1950. szeptember: Az MDP Nagy-budapesti Bizottsága Szervezési Osztályának alosztályvezetője.

1950. szeptember – 1951. október: A Rákosi Mátyás Művek MDP-bizottságának titkára.

1951. március 1. – 1954. május 30. Az MDP Központi Vezetőségének tagja.

1951. október 16. Kinevezik államvédelmi ezredessé.

1951. október – 1953. január 1. Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) MDP-bizottságának titkára.

1951. december 9. – 1956. október 31. Az MDP Budapesti Bizottságának tagja.

1953. január 1. – 1953. július 17. Az ÁVH Személyügyi Főosztályának vezetője.

1953. július 20. – 1953. szeptember 1. A Belügyminisztérium Személyzeti Főosztályának helyettes vezetője.

1953. július 3. – 1958. szeptember 26. Országgyűlési képviselő.

1953. szeptember 1. – 1955 (?): Az MDP Belügyminisztériumi Bizottságának titkára.

1954. március 28. – 1956. április 10. Az MDP V. Kerületi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagja.

1955 – 1956. október: A Szovjetunió Kommunista Pártja Pártfőiskolájának hallgatója.

1957. május 11. Az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának tagja.

1956 után: A Magyar Posta Központi Anyaghivatalának igazgatóhelyettese, később a Posta-vezérigazgatóság helyettes vezetője.