Életrajzok

Kommunizmuskutató Intézet

1903. szeptember 24-én született Bicskén (Fejér vm.), munkáscsaládban. Hat elemi iskolai osztályt végzett. „Apám [...] 1914-től az I. világháború végéig a kelenföldi hadfelszerelési gyár bakancs- és cipőüzemében dolgozott. [...] Tizenkét éves koromban, 1916-ban vitt be […] a gyárba, ahol 1918 végéig dolgoztam” – emlékezett korai éveire. 1922-ben szerezte meg segédlevelét, a Korondi Cipőgyárban kezdett dolgozni.

1922-ben belépett a cipészmunkások szakszervezetébe és a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba (MSZDP). Egy évvel később, 1923-ban tagja lett az illegális Kommunisták Magyarországi Pártjának (KMP). 1925-ben részt vett a KMP legális fedőszervének tekinthető Magyarországi Szocialista Munkáspárt szervezésében. Ezért ez év őszén letartóztatták, 1926 júliusában az állam és a társadalom erőszakos felforgatására irányuló vétség címén egy év tíz hónap fogházra ítélték. 1927 júliusában szabadult.  

1928-ban az év elején tagja lett a KMP Északi Kerületi Bizottságának. 1929 júniusában ismét letartóztatták, 1930 decemberében két év fogházra ítélték, de fellebbezése után az ítéletet másfél évre mérsékelték, és még abban a hónapban szabadult. Ezután egy Népszínház utcai cipőüzemben helyezkedett el.

1931 februárjában a Komintern Titkársága megtárgyalta a KMP helyzetét és Fürst Sándorral kettejüket bízták meg a párt hazai vezető szerveinek újjáalakításával. Ekkortól hamis papírokkal élt. 1931 nyarán, a pártot megtizedelő nagy letartóztatási hullám után leváltották. Ezután Moszkvába utazott, ahol tanult és nemzetközi szakszervezeti vonalon dolgozott.

1932 májusában részt vett a KB kibővített plénumán Bécsben. Itt öt új tagot kooptáltak a Központi Bizottságba (KB), köztük volt Kiss Károly is. (A későbbi pártállami felső vezetők közül ő került be legkorábban a vezető testületbe.)  

Ezután illegálisan hazatért, de rögtön lebukott; júliusban kommunista szervezkedésben való részvételért másfél évi fogházra ítélték. 1933 áprilisában másodfokon összbüntetésként három év nyolc hónapi fegyházra ítélték. Szabadulásakor, 1934 júniusában szülőfaluját jelölték ki kényszerlakhelyként számára, de Budapesten maradt. Kapott ugyan munkát (Angyalföldön egy cipőgyárban), de a párt vezetése konspirációs okokból minden kapcsolatot megszakított vele. Ezt követőn tíz évig nem volt kapcsolatban a párt hazai vezetésével, gyakorlati pártmunkát nem végzett.

1936-ban sikerült ugyan kapcsolatba kerülnie a (moszkvai) Külföldi Bizottsággal, csakhogy a Komintern májusban feloszlatta a KB-t, augusztusban pedig a párt illegális magyarországi szerveinek működését is megszüntették.

1941 májusában hamis név használatáért egyhónapi fegyházra ítélték, majd Kistarcsára internálták. 1943 augusztusában szabadult a nagykanizsai internálótáborból. 1944 márciusában a német megszállás után újra internálták, ekkor az internálótáborban együtt volt Marosán Györggyel. 1944 szeptemberében szabadult. Rajk László révén, akivel együtt raboskodott, újra kapcsolatba került a hazai kommunista vezetéssel.  Szeptember 12-én bevonták az ekkor rövid ideig Kommunista Párt néven működő szervezet Központi Bizottságának munkájába. (A testületnek ekkor rajta kívül hét tagja volt.) Visszaemlékezése szerint a nyilas uralom idején részt vett a kőbányai és ferencvárosi fegyveres ellenállási sejtek szervezésében. – 1945 előtt illegális politikai tevékenység miatt összesen kilenc évet töltött börtönben.

1945. január 19-én tagja lett a Magyar Kommunista Párt (MKP) Budapesten megalakított első legális Központi Bizottságának, majd február 22-től, a debreceni és a budapesti vezetés egyesítésétől, a Központi Vezetőség (KV) Káder Osztályát vezette. (Április közepétől Kádár Jánossal ketten vezették az osztályt.)

Felállításától (1945 májusától) a tagja volt a KV Politikai Bizottságának. Az MKP III. kongresszusán (1946. október 1.) elkerült a KV Káder Osztály éléről és kimaradt a PB-ből. Ekkor megválasztották a Központi Ellenőrző Bizottság (KEB) elnökének. (A KB- és a KEB-tagság ekkor még nem volt összeférhetetlen). Az 1956-os forradalomig maradt a KEB élén, amellett, hogy 1953 nyaráig más párt- és állami tisztségeket is betöltött.

1949. május 30-án, Szőnyi István letartóztatása után ismét őt állították a Káder Osztály élére. Munkatársait így tájékoztatta: „Szörnyű dolgok történtek, ne kérdezzünk, Szőnyi és Szalai elvtársak elutaztak valahova.” A KV 1950. májusi ülésén a KV Szervező Bizottság tagja lett, és ekkor felmentették a KV Káder Osztály éléről. Az MDP II. kongresszusán (1951 februárjában) ismét bekerült a Politikai Bizottságba. 1951 áprilisában ő is tagja volt annak a háromtagú bizottságnak, amely Kádár és Kállai Gyula ügyében a politikai vezetés részéről a nyomozást felügyelte.

Állami vonalon is fontos tisztségeket kapott: 1949. augusztus 23-tól az Elnöki Tanács helyettes elnöke volt 1951. májusig, ezután külügyminiszter, 1952 őszén pedig a Minisztertanács elnökhelyettese lett.

A KV 1953. júniusi plénumán kimaradt a PB-ből, a Szervező Bizottság pedig megszűnt. Ekkor már csak a KEB-elnöki pozíció maradt számára. Július 4-én, Nagy Imre kormányalakításakor miniszterelnök-helyettesi tisztségéből is távoznia kellett. A KV 1956. júliusi ülésén – ekkor döntöttek Rákosi Mátyás leváltásáról – újfent a Politikai Bizottság tagja lett. Amikor elhatározták Farkas Mihály és társai letartóztatását, megkérdezték Kisst, a KEB elnökét, hogy van-e ennek jogi alapja. Kiss szerint ahogyan az államvédelem a múltban talált jogalapot, találni fog most is… Az 1956. júliusi 18–21-i KV-ülésen újra a PB tagjává választották. 1956. október 26-án az MDP KV Rendkívüli Bizottsága, 28-án a párt irányítását átvevő hatfős Elnökség tagja lett.

A Magyar Szocialista Munkáspárt október 31-i megalakításában nem vett részt. November másodikán, más vezető funkcionáriusokkal együtt, ő is a tököli szovjet katonai bázisra menekült, ahonnan a szovjetek Szolnokra vitték. November 7-én Kádár Jánossal és az kollaboráns ellenkormány több tagjával együtt szintén a megszálló csapatok szállították vissza Budapestre.

Tagja lett az új párt még ezen a napon felállított Ideiglenes Intéző Bizottságának. A november 10-ére már egy Ideiglenes Központi Bizottságot (IKB) is sikerült összetoborozni – a névsor összeállítása (ezt Ságvári Ágnes visszaemlékezéseiből tudjuk), nyilván Kádár utólagos jóváhagyásával, Kiss Károly műve volt. Itt olvashatjuk róla, hogy „nehéz szívvel mondott le a »régi nagyokról« […] [hiszen] igazi sztálinista volt […] [akinek szemében] a párt már régen nem mozgalom volt, hanem apparátus”.

Kiss tagja lett az ekkor rövid időre visszaállított Szervező Bizottságnak is. Utóbbi vezetőjeként az ő feladata volt a vezető testületek üléseinek előkészítése, a párt adminisztratív irányítása. Az új vezetés képviseletében november 27-én ő tartotta az első országos aktívaértekezletet a párt szervezéséről. A gyors pártépítést és az államhatalmi szervek helyreállítását tekintette fő feladatának, Apró Antal mellett ő volt a régi berendezkedés restaurálásának fő híve a felső vezetésben. Az új párt szervezésével nehezen boldogult – az IKB 1957. február 26-i ülésén mégis tagja lett a megszüntetett Szervező Bizottság helyett ismét felállított Titkárságnak. (Felügyelete alá a KEB, a külügyek és a pártgazdaság tartozott.) Ekkor még mindenkire szükség volt, dogmatikus elköteleződése inkább kapóra jött az új vezetésnek, különös tekintettel a hamarosan meginduló megtorlásra és a Nagy Imre-ügy lezárására.

1957 nyarán ugyan tagja lett az újra felállított PB-nek és tagja maradt a Titkárságnak is, állami vonalon viszont már csak az Elnöki Tanács maradt számára, ahol előbb helyettes elnök, majd titkár lett. A „konszolidáció” kibontakozásával személye egyre inkább tehertételnek számított: a régi sztálinista feleslegessé vált. A KB 1961. szeptemberi plénumán felmentették KB-titkári tisztéből, majd 1962 augusztusában a PB-ből is visszahívták. A döntést részletesebben nem indokolták, de a határozat szerint: „Meg kell állapítani a Központi Ellenőrző Bizottság akkori tagjainak felelősségét azért, mert tűrték, hogy megsértsék és a fegyelmi eljárások során maguk is megsértették a párttagok elemi jogait, vizsgálat nélkül zártak ki a pártból olyan elvtársakat, akik ellen törvénytelen büntetőeljárás indult, sőt, ezek hozzátartozóit, barátait, ismerőseit, munkatársait is.” 

1967. április 14-én ment nyugdíjba. 1967-től a Szakszervezetek Országos Tanácsa, 1970-től a Magyar Szolidaritási Bizottság alelnöke volt.

1983. december 4-én halt meg Budapesten. A Kerepesi temető Munkásmozgalmi Panteonjában temették.

Életút, tisztségek:

1924-től a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, 1923-tól a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP), 1944. szeptembertől a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja. 

1945. január 19. – 1948. június 12. Az MKP Központi Bizottságának (KB) / Központi Vezetőségének (KV) tagja.

1945. január 29. – 1945. április 13. Az MKP KB/KV Káder Osztályának vezetője.

1945. május 22. – 1946. szeptember 28. Az MKP KV Politikai Bizottságának (PB) tagja.

1945. december 1. – 1946. október 25. Az MKP KV Káder Osztályának vezetője.

1946. október 1. – 1948. június 12. Az MKP Központi Ellenőrző Bizottságának (KEB) elnöke.

 1948. június 12. – 1956. október 28. Az MDP KV tagja.

1948. június 12. – 1956. október 31. Az MDP KEB elnöke.

1949. május 30. – 1950. május 31. Az MDP KV Káder Osztályának vezetője.

1949. augusztus 23. – 1951. május 15. Az Elnöki Tanács (ET) helyettes elnöke.

1950. május 31. – 1953. június 28. Az MDP KV Szervező Bizottságának tagja.

1951. március 2. – 1953. június 28. Az MDP KV PB tagja.

1951. május 15. – 1952. november 14. Külügyminiszter.

1952. november 14. – 1953. július 4. A Minisztertanács elnökhelyettese.

1956. július 18. – 1956. október 28. Az MDP KV PB tagja.

1956. október 26. – 1956. október 28. Az MDP KV Rendkívüli Bizottságának (Direktóriumának) tagja.

1956. október 28. – 1956. október 31. Az MDP Elnökségének tagja.

1956. november 7. – 1957. június 29. Az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának tagja.

1956. november 10. – 1957. június 29. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának (IKB) tagja.

1956. november 11. – 1957. február 26. Az MSZMP IKB Szervező Bizottságának vezetője.

1957. február 26. – 1957. június 29. Az MSZMP IKB titkára.

1957. május 9. – 1958. november 26. Az ET tagja.

1957. június 29. – 1961. szeptember 12. Az MSZMP KB titkára.

1957. június 29. – 1962. augusztus 16. Az MSZMP KB PB tagja.

1957. június 29. – 1983. december 5. Az MSZMP KB tagja.

1958. november 26. – 1961. október 7. Az ET helyettes elnöke.

1961. október 7. – 1967. április 14. Az ET titkára.

1967. május 6. – 1983. december 4. A Szakszervezetek Országos Tanácsának alelnöke.