Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
Pesterzsébeten született 1915. március 5-én. Belekezdett a nyomdász mesterségbe, de azt orvosi tanácsra abba hagyta. Dolgozott a Ganz Villamossági Gyárban, Weiss Manfréd üzemében, vállalt alkalmi munkákat és kőműves mesternél szerzett szakmát.
1944 novemberében fegyveres ellenállási csoport szervezésére vállalkozott. Pesterzsébet szovjet megszállása után az elsők között kérte felvételét a Magyar Kommunista Pártba. Szervezett és agitált, hamarosan az egyik körzet párttitkáraként. A városi pártbizottság tagjává választották, tömegszervezői, szervező titkári teendőket látott el ebben az időben. Ezután a nagybudapesti pártbizttság munkatársa lett. 1950-ben került állami tisztségbe: a Gyárépítési Ipari Központ vezérigazgató-helyettesévé nevezik ki, majd az Építésügyi Minisztérium gyárépítési főosztályának vezetője. 1952-től 1965-ig miniszterhelyettes.
1957 elején az építésügyi minisztérium megbízott vezetője volt. Tevékenykedett a XX. kerületi pártbizottságban, tagja volt a fővárosi tanácsnak, a XX. kerületi tanács végrehajtó tóbizottságának is.
Az MSZMP KB tagja volt 1959. december 5. és 1966. december 3. között.
59 éves korában halt meg 1974. július 16-án.
Kommunizmuskutató Intézet
1915. március 5-én született Erzsébetfalván (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm., jelenleg Budapest XXII. kerület, Pesterzsébet). Alapfokú iskolái elvégzését követően nyomdásznak tanult, majd kitanulta a kőműves mesterséget. Segédlevele 1933-as megszerzését követően a nagy múltú Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt.-nél helyezkedett el szakmájában. Igen fiatalon, mindössze tizenhét évesen, 1932-ben csatlakozott a munkásmozgalomhoz, szakszervezeti tag lett, 1939-ben pedig belépett a Szociáldemokrata Pártba. Párttagként aktívan segítette a Vörös Segély munkáját. A II. világháború kitörésének évében a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművekbe került, ahol tanult szakmájában tevékenykedett. 1944 őszén-telén lakóhelyén egy szovjetbarát fegyveres ellenálló csoportban tevékenykedett.
Magyarország szovjet megszállását követően tagja lett a Magyar Kommunista Pártnak, Pestszenterzsébeten látott el különböző szintű politikai feladatokat. 1948-ban a szociáldemokraták beolvasztásával létrejött Magyar Dolgozók Pártja (MDP) ideológiai képzésre pártiskolára küldte, amelynek elvégzését követően a Budapesti Pártbizottság Szervezési Osztályán látott el instruktori feladatokat. 1950-ben feljebb lépett a politikai ranglétrán, ugyanis a Gyárépítési Ipari Központ helyettes vezetőjévé tette meg az MDP. Két évvel később az Építésügyi Minisztériumban kapott újabb feladatot: a miniszter helyettesévé, majd első helyettesévé avanzsált. Hasonlóan korábbi funkciójához, az erőszakos iparosítás és a szovjet típusú városépítések korszakában szerepe kiemeltnek számított. Minisztériumát az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően mintegy fél évig megbízott vezetőként irányította. 1959-től tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának.
Nyugdíjazását követően visszavonult az aktív politikától. 1974. július 16-án, ötvenkilenc évesen halt meg a fővárosban.
Életút, tisztségek:
1933–1939: Kőművessegéd a Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt.-nél.
1935-től: A Magyarországi Építőipari Munkások Országos Szövetsége (MÉMOSZ) tagja.
1939–1945: A Szociáldemokrata Párt tagja.
1945-től a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956-tól a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1945–1948: Az MKP pestszenterzsébeti szervezetének munkatársa.
1948: Elvégzi a három hónapos pártiskolát.
1948–1950: Az MDP Budapesti Bizottsága Szervezési Osztályának instruktora.
1952. május 12. – 1965. január. 16. Építésügyi miniszterhelyettes, a miniszter első helyettese.
1954. december 7. – 1974. október 1. Budapest Főváros Tanácsának tagja.
1956. december 24. – 1957. május 9. Miniszterhelyettesként az Építésügyi Minisztérium megbízott vezetője.
1959. december 5. – 1966. december 3. Az MSZMP Központi Bizottságának tagja.
