Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1933. június 24-én született Lesencefalun (Veszprém megye). A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen tanult.
1956-73 között a Vadásztölténygyár, majd Videoton mérnöke, üzemvezetője, főtechnológusa, majd fejlesztési főmérnöke. 1971-73 között a Videoton Fejlesztési Intézet, majd 1973-tól a Videoton Számítástechnikai Gyárának igazgatója. 1983-tól a Videoton műszaki igazgatója, 1985-től vezérigazgató-helyettese. 1986-ban kinevezték a Videoton vezérigazgatójának. 1990-ben nyugdíjba vonult. 1988. május 22. és 1989. október 6. között KB-tag.
Kommunizmuskutató Intézet
1933. június 24-én született Lesencenémetfaluban (Veszprém vm.). A keszthelyi premontrei gimnázium elvégzését követően a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki üzemtechnológusi oklevelet.
1956 májusában Székesfehérvárra került, a Vadásztölténygyárban üzemtechnológusként helyezkedett el. Az évek előrehaladtával egyre feljebb lépett a ranglétrán, az 1960-as években a Központi Gyártásfejlesztési Főosztályra került – ez a főosztály jelentette később a Videoton informatikai programjának csíráját. 1967-ben kinevezték a számítástechnikai program vezetőjének; ez a hidegháborús időszakban kiemelt, stratégiai jelentőséggel bíró munka volt. Megbízhatóságára bizonyíték, hogy volt egy periódusa életének, amikor az előbbi két részleget (a Központi Gyártásfejlesztési Főosztályt, illetőleg a számítástechnikai programot), valamint 1968-tól a Videoton Fejlesztési Intézetet is irányította.
Szakmai pályájának csúcsára az 1980-as évekre ért. 1983-ban a kiemelt nagyvállalat műszaki igazgatója lett, két évvel később a vállalat második emberévé lépett elő, majd 1986-ban (elődje, Papp István halálát követően) ő lett a Videoton vezérigazgatója. Ebben az időszakban a meglévő hazai és szocialista piac mellett, a gyár egyre jobban nyitott a „nyugat” felé, francia és nyugatnémet üzletfelei is voltak.
Az 1980-as évek második felében üzeme részt vett a Szahara fedőnéven elhíresült programban, amelynek során a vállalat szovjetbarát arab államoknak adott el haditechnikát. Hasonló szerepet játszott a szovjet hadiipart kiszolgáló TARAN-rendszer magyarországi gyártásában.
A vezérigazgatót 1988 májusában, a Kádár János leváltását és a vezető testületek alapos személyi átalakulását eredményező pártértekezleten beválasztották a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságába.
1990-ben a Videoton elnök-vezérigazgatója lett, majd a rendszerváltoztatást követően visszavonult az aktív politikától, és Svájcban tevékenykedett banki tanácsadóként. Megkapta az Eötvös Loránd- és a Neumann János-díjat.
1998-ban ment nyugdíjba, az egy évvel korábban alapított családi borászatát irányította, amely napjainkban is jelen van a piacon.
Életút, tisztségek:
1956. tavasz: Gépészmérnöki diplomát szerez a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen.
1983–1985: A Videoton műszaki igazgatója.
1986. augusztus 15. – 1990. július: A Videoton Elektronikai Vállalat vezérigazgatója.
1988. május 22. – 1989. október 7. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja.
