Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1928. december 11-én született. Elvégezte az ELTE BTK-t, majd a KB Politikai Főiskoláját.
1949-től a Magyar-szovjet Baráti Társaság funkcionáriusa. 1952-59 között újságíró. 1961-től a KB munkatársa. 1970. november 28-tól a KB Agitációs és Propaganda Osztály vezetője. 1974. június 20-tól a Népszabadság főszerkesztője. 1977. április 13. és 1988. március 28. között a KB Iroda vezetője. Utóbbi beosztásában Kádár egyik bizalmasává vált. 1970. november 28. és 1988. május 22. között KB-tag.
Kommunizmuskutató Intézet
1928. december 11-én született a fővárosban, munkáscsaládban. Középfokú iskoláit nem fejezte be, leventeként szovjet hadifogságba került.
Később elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karát, tanári képesítést szerzett. A totális kommunista hatalomátvételt követő évtől a Magyar–Szovjet Társaság politikai munkatársaként tevékenykedett, majd ezt követően a Magyar Dolgozók Pártja által teljességgel ellenőrzött sajtóban dolgozott: az önmagát a „Magyar–Szovjet Barátság” lapjaként definiáló propagandaújság, az Új Világ riportere lett.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően a Képes Újság (a Kádár-rendszer színes híreket, érdekességeket publikáló kiadványa) munkatársa lett. Ezt követően a ’60-as évek legelején a Hétfői Hírek című politikai hetilap munkatársa lett.
A jól használható propagandistát a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) kiemelte: bekerült a Központi Bizottság (KB) apparátusába. Hamarosan elvégezte a párt Politikai Főiskoláját, 1967-ben már osztályvezető-helyettes volt. Az 1970 késő őszén tartott X. pártkongresszuson bekerült a KB tagjai közé, egyúttal kinevezték KB Agitációs és Propaganda Osztályának vezetőjévé. (Az agitprop osztály vezetése komoly pozíciónak számított a párthierarchiában.) 1974 nyarán kinevezték diktatúra fő sajtóorgánuma, a Népszabadság főszerkesztőjévé; e pozíció fontossága nem igényel különösebb magyarázatot. Három évig maradt posztján, majd ezt követően – nyilvánvalóan Kádár János kívánságára – tették meg az MSZMP KB Irodájának vezetőjévé – ezzel gyakorlatilag Kádár titkárságának vezetője lett. (Azt a Sándor Józsefet követte ezen a poszton, aki a ’70-es évek elején, Aczél György és Biszku Béla mellett, Kádár legszűkebb köréhez tartozott.) Nyolc évet töltött ebben a látszólag szürke, mégis jelentős pozícióban.
1985-ös nyugdíjazását követően visszavonult az aktív politikától. Magánemberként a fotózás volt a szenvedélye, számos fotós szervezet tagja, vezetője volt. 2006. február 9-én hunyt el Budapesten.
Életút, tisztségek:
1961 – 1970. november 28. A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottságának (KB) munkatársa, osztályvezető-helyettese.
1970. november 28. – 1988. május 22. Az MSZMP KB tagja.
1970. november 28. – 1974. június 20. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője.
1974. június 20. – 1977. április 13. A Népszabadság főszerkesztője.
1977. április 13. – 1985. március 28. Az MSZMP KB Irodájának vezetője.
1986–1992: A Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke.
