Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1900. április 13-án született Budapesten. Vasesztergályosként kezdett el dolgozni. 1917 óta a vasasszakszervezet és szociáldemokrata párt tagja. 1919-ben vöröskatona volt. 1943-ban tagja lett a Csepelen létrejött illegális ún. "Tizenhármas" Bizottságnak.
1945 után az MKP Csepeli Területi Bizottságának volt a tagja, majd a Csepel gyári és területi vasasszakszervezet titkára lett. 1948-ban a Weiss Manfréd gyár vezérigazgató-helyettese, majd 1951-ig a Posta vezérigazgatója.
1951-52-ben közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, 1952-53-ban postaügyi miniszter, 1953-57-ben a közlekedés- és postaügyi miniszter első helyettese, 1957-61-ben miniszterhelyettes. Az MDP KV tagja volt 1951. március 1. és 1954. május 30. között. 1961 végén nyugdíjba vonult.
1978. július 16-án hunyt el Budapesten.
Kommunizmuskutató Intézet
1900. április 13-án született Budapesten. Elemi iskolái elvégzését követően kitanulta a vasesztergályos szakmát, segédlevelét 1917-ben szerezte. Baloldali meggyőződésűként, tizenhét éves korától kezdve vett részt a munkás- és a szakszervezeti mozgalomban, majd belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba (MSZDP). Az első kommunista diktatúra, a Tanácsköztársaság idején harcolt annak Vörös Hadseregében. A bukást követően szakmájában tevékenykedett, a Magyar Fiat Művek Rt. alkalmazásában állt. 1933-ban kilépett az MSZDP-ből, majd 1941-ben tagja lett az illegális Kommunisták Magyarországi Pártjának. 1942-ben a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművekben tevékenykedett, itt művezető is volt.
Magyarország szovjet megszállását követően a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetének és az államosított óriásvállalat üzemi bizottságának is tagja volt. Politikai aktivitását és elkötelezettségét meghálálta az időközben a szociáldemokraták beolvasztásával létrehozott állampárt, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1948-ban ő lett az üzem második emberévé. Politikai pályája ezt követően még meredekebben ívelt felfelé: 1948 őszén a párt megtette a kiemelt stratégiai jelentőséggel bíró (a kémelhárítás által is fokozottan megfigyelt) Magyar Posta vezérigazgatójává. A viszonylag súlytalanul működő Országgyűlésnek 1949-tól kezdve volt tagja, majd feljebb lépve a ranglétrán a Közlekedés- és Postaügyi minisztérium helyettes vezetője, 1952-től pedig postaügyi miniszter lett. Minisztériumában az évek során még két alkalommal töltött be helyettesi pozíciót, amelyek közül az 1957 és 1961 közötti helyettesi címe az érdekesebb, hiszen annak ellenére maradhatott „őrhelyén”, hogy a Rákosi-érában is – viszonylag – magas polcon ült: 1951 és 1954 között tagja volt az MDP Központi Vezetőségének.
1961-es nyugdíjazását követően visszavonul az aktív politikától, 1978. július 16-án hunyt el a fővárosban.
Életút, tisztségek:
1918-tól a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP), 1941-től a Kommunisták Magyarországi Pártja, 1945-től a Magyar kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1948. szeptember 29. – 1951. január 27. A Magyar Posta vezérigazgatója.
1949. június 8. – 1958. szeptember 26. Országgyűlési képviselő.
1951. január 27. – 1952. január 5. A közlekedés- és postaügyi miniszter helyettese.
1951. március 2. – 1954. május 30. Az MDP Központi Vezetőségének tagja.
1952. január 5. – 1953. július 4. Postaügyi miniszter.
1953. július 4. – 1957. május 2. A közlekedés- és postaügyi miniszter első helyettese.
1957. május 2. – 1961. december 28. Közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes.
