Életrajzok

Kommunizmuskutató Intézet

1916. október 20-án született Székesfehérvárott (Fejér vm.), házasságon kívüli gyermekként. A csecsemővel anyja, Kaszapovics Éva, aki a városban házicselédként dolgozott, Kátoly községbe (Baranya vm.) költözött. A gyermek ott járta ki az elemi iskola négy osztályát (felnőtt fejjel még három osztályt végzett), majd mezőgazdasági cselédként és földmunkásként dolgozott.

1945 májusában belépett a Magyar Kommunista Pártba (MKP), s hamarosan ő lett a helyi pártszervezet titkára. Ezt a pozícióját egészen 1950-ig megtartotta.

1945 tavaszán a földosztás során ő is földhöz jutott, 8 hold juttatott és 4 hold kishaszonbérleti földön gazdálkodott. 1947-ben már megyeszerte felfigyeltek kiváló terméseredményeire: kukoricahozama közel kétszerese volt a vidéken addig elért átlageredményeknek. Egy évvel később az Országos Mezőgazdasági Kiállításon nagydíjat nyert. A Szabad Föld című hetilap 1948. március 14-i száma már kiváló gazdálkodóként emlékezett meg róla: „a kapásokat háromszor-négyszer is megkapálja, a kalászosokat pedig kétszer műtrágyázza háromféle műtrágyával. A jó munkának meg is van az eredménye: a tavalyi szárazságban is holdanként 52 métermázsa (!) gyönyörű csövű kukoricája, 18 mázsa tavaszi árpája és 16 mázsa búzája termett. Kaszapovics András ezenkívül kommunista… Büszke rá a Magyar Kommunista Párt.” Az ismertetés írója tudhatott valamit: a méltatott másnap (!), március 15-én az akkor alapított Kossuth-díj első kitüntetettjei között volt, mert „ésszerű gazdálkodásával és fáradhatatlan munkabírásával” az aszályos év ellenére kiemelkedő terméshozamot ért el. Akkor, mindenki meglepetésére, az elismeréssel járó pénzből mozigépet vásárolt falujának és a falu főterén emlékoszlopot állíttatott, a következő felirattal: 1848–1948.

1949 májusában bekerült az Országgyűlésbe, amelynek élete végéig tagja maradt.

1949 őszén felhagyott az egyéni gazdálkodással, csatlakozott a helyi termelőszövetkezethez; a következő évben megválasztották a téesz elnökévé. A Kossuth-díjas elnökkel a szövetkezete országos ismertséget szerzett, példaként emlegette őket az országos sajtó, évente több cikk méltatta „kimagasló eredményeiket”. A párt központi lapja, a Szabad Nép Kaszapovicsot az „ország legjobb kukoricatermelőjének” nevezte. A korszakban hovatovább az ő nevéhez kapcsolták az igen jó termőképességű „Aranyözön” kukoricafajta nemesítését. (Mint azt a ’60-as években Thiery Árpád megírta a Dunántúli Naplóban, valóban az történt, hogy még 1946-ban az akkori washingtoni magyar követ meglátogatta Kaszapovicsot, és egy doboznyi nagy hozamú amerikai kukoricát vitt neki; ezt a hazai fajtával keresztezték és ez lett az alapja annak a bizonyos „52 mázsás” fajtának – amelyet, szintén ekkoriban, néha már „64 mázsásként” emlegettek…)    
A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) III. kongresszusán a KV póttagja lett. 1955–56-ban elvégezte az egyéves téeszelnök-továbbképző iskolát.

Téesze 1956 őszén, a forradalom napjaiban széthullott. Kaszapovics novembertől, már a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagjaként, rövid ideig a megyében a szövetkezetek újjászervezése érdekében agitált. 1957 januárjában a falu téesze Új Élet néven alakult újjá az ő elnökségével. (A téeszt néha, tévesen, Aranyözön néven említették.)

Az 1957. júniusi országos pártértekezleten az MSZMP Központi Bizottságának (KB) ugyanúgy póttagja lett, mint volt az MDP-nek. Az az 1962. novemberi VIII. kongresszuson már nem került be a testületbe. (A KB-n belül az agrárágazatot sajátos rotációban képviselte egy-két kiválasztott „dísztéeszelnök”, akik közül néhányan igen magasra is emelkedhettek, akár a párthierarchiában is.) 1956 decemberétől tagja volt a Hazafias Népfront Országos Tanácsának.

1960 áprilisában különös hír jelent meg a Magyar Nemzet című országos napilapban: „Hét határra szóló délszláv lakodalom volt szombaton Baranya megyei Kátoly községben. Kaszapovics Andrásnak, a helybeli Aranyözön Tsz Kossuth-díjas elnökének Anna nevű leánya és Kovács Mátyás kőműves kötöttek házasságot. A négyszáz vendégnek 3 disznót, 1 hízott marhát és 100 csirkét vágtak le, valamint 20 tortát sütöttek. A lakodalmon megjelent Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, valamint Ognyenovics Milán, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára ajándékot küldött az ifjú párnak, gyönyörű 12 személyes herendi porcelán étkészletet.”  

Kaszapovics András 1963. augusztus 16-án halt meg Pécsett. Születésének 50. évfordulóján, 1966-ban, faluja emléktáblát helyezett el tiszteletére az 1948-ban általa állíttatott emlékoszlopon, a teret pedig, ahol az emlékmű áll, róla nevezték el.

Életút, tisztségek:

1945. májustól a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.

1948. március 15. Megkapja a Kossuth-díj II. fokozatát.

1949. június 8. – 1963. augusztus 16. Országgyűlési képviselő.

1950 – 1956. október: A kátolyi December 21. Mezőgazdasági Termelőszövetkezet (Mgtsz) elnöke.

1954. május 30. – 1956. október 30. Az MDP KV póttagja.

1957. január – 1963. augusztus 16. A kátolyi Új Élet Mgtsz elnöke.

1957. június 29. – 1962. november 24. Az MSZMP KB póttagja.