Életrajzok

Kommunizmuskutató Intézet

Putnokon (Borsod, Gömör és Kishont k. e. e. vm.) született 1926. október 16-án, ötgyermekes munkáscsaládban. Eredeti neve Kurely (vagy Kurej) Ferenc volt. Apja cipészsegéd, kisiparos, majd gyári munkás volt. Szülei ötödik, legkisebb gyermekeként 1931 és 1939 között családjával a fővárosban élt, majd szülőhelyén fejezte be a polgári iskola harmadik és negyedik osztályát. A miskolci kereskedelmi középiskolában tanult tovább, ott szerzett érettségi bizonyítványt. 1944-ben segédmunkásként helyezkedett el a Bányaipari Építő Vállalat putnoki üzemében.

1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba (MKP). Kezdetben a párt ifjúsági szervezetének számító Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség Borsod vármegyei járási titkára volt, 1946-tól az MKP, majd a pártegyesítés után a Magyar Dolgozók Pártja Borsod Megyei Bizottságának káderosztályán politikai munkatársként foglalkoztatták. Pártutasításra három hónapos tiszti tanfolyamra jelentkezett, majd annak elvégzése után, 1949. februárban hadnagyi rendfokozatban hivatásos katona lett. – A gyorsított hadseregfejlesztés jegyében, a hiányzó tisztek pótlására 1948 őszétől nagy tömegben irányítottak munkás- és parasztszármazású fiatalokat három vagy hat hónapos tanfolyamokra a hadseregbe. A csapattisztek mellett, a rendszer természetéből adódóan, nagy szükség volt a parancsnokok és a személyi állomány politikai megbízhatóságát ellenőrző katonai káderekre is: 1949 februárjában ezért vezették be a politikai tisztek intézményét. Ezzel tulajdonképpen társparancsnoki rendszert hoztak létre a hadseregben: a századparancsnoktól kezdve az különböző egységek élén egy politikai tiszt is állt, hasonló jogkörökkel, mint a parancsnoké. A „komisszárok” megkülönböztető jelzésként a zubbony bal karján ötágú vörös csillagot viseltek. A politikai tisztek elöljáró szerve a Politikai Főcsoportfőnökség volt, amelynek főnöke a honvédelmi miniszter helyettese volt.

Első beosztásaiban Kárpáti alacsonyabb politikai tiszti beosztásokban szolgált a fővárosban és Pécsett. Közben a Honvéd Katonai Akadémián levelező tanulmányokat folytatott. Tanulmányait 1953-ban Moszkvában fejezte be a Sztálin Katonapolitikai Akadémián fejezte be, ahol a magas beosztású politikai tiszteket képezték. Őrnagyi rendfokozatban a veszprémi tüzérdandár parancsnokának politikai helyettese lett. 1955. szeptemberben aspirantúrára küldték régi moszkvai tanintézetébe, amely ekkor már Lenin nevét viselte… Tanulmányait a forradalom kitörése miatt 1956. október végén félbeszakította, és hazatért.

1956 novemberében a honvéd karhatalomban szolgált, majd a Honvédelmi Minisztérium (HM) állományába került. 1957. márciustól a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia katonapolitikai tanszékét vezette. Az 1958-as év hozta el számára a valódi kiemelkedés lehetőségét: ekkor „választották” meg a Magyar Néphadsereg pártbizottsága első titkárának. 1961. novembertől ezredesi, 1967. áprilistól vezérőrnagyi rendfokozata volt.

1970. decemberben kinevezték a Magyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnökévé, egyúttal honvédelmi miniszterhelyettessé. 1975. szeptemberben altábornaggyá lépett elő. Oláh István honvédelmi miniszter váratlan halála után, 1985. december végén ő vette át a honvédelmi tárca irányítását, kinevezésekor vezérezredessé léptették elő. (Némiképp meglepő volt, hogy nem a rangidős vezérkari tabornok lett a miniszter.) Összesen tehát 27 évig szolgálta a pártot, a hadsereg második és első számú komisszárjaként.

1962. novemberben a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusán póttagként bekerült a Központi Bizottságba, a póttagsági rendszer megszüntetésekor, 1966. decemberben kimaradt a testületből, beválasztották viszont az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságába. Az MSZMP XIII. kongresszusán újra beválasztották a KB-ba, amelynek a párt feloszlatásáig, 1989. októberig maradt tagja.

1989 decemberében – bölcsen gondolva az akkor már elkerülhetetlen politikai változásokra – a Néphadseregtől tartalékállományba helyeztette magát, ezért néhány hónapig civilként is irányíthatta tárcáját.  A miniszteri posztról az Antall-kormány hivatalba lépésekor, 1990 májusában kellett távoznia. – Ugyanebben a hónapban Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnöktől – „több évtizedes, eredményes munkássága elismeréseként”, nyugállományba vonulása alkalmából – megkapta a Magyar Köztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje kitüntetést.

1971. április és 1990. március között tagja volt az Országgyűlésnek, a szobi, majd a ceglédi választókerület képviselőjeként.

2011-ben Puskalövés nélkül... címmel közreadta emlékiratait. A könyvben elhallgatja vagy ködösíti múltjának ekkor már vállalhatatlan mozzanatait: pufajkás múltját, Czinege Lajossal való együttműködését, Kádár János befolyását a katonapolitika alakítására, főkomisszári munkájának részleteit, vagy éppen azt, hogy a szovjet csapatok atomfegyvereket is tároltak Magyarországon. Ám valóban az ő minisztersége idején vezették be a hadseregben az „elvtárs” helyett a „bajtárs” megszólítást, és lelkiismereti okok alapján engedélyezték a fegyver nélküli és polgári szolgálat teljesítését, a Magyar Néphadsereg neve is 1990. március 15-én lett Magyar Honvédség.

2013. szeptember 27-én, hosszan tartó betegség után hunyt el a budapesti Honvédkórházban.

Életút, tisztségek:

1945-től a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.

1945–1946: A Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség Borsod vármegyei járási titkára.

1946 – 1948. október: Az MKP (1948. június 14-től az MDP) Borsod Megyei Bizottságán a káderosztály politikai munkatársa.

1948. november – 1949. február: Elvégzi a három hónapos tiszti tanfolyamot.

1949. február – 1953. március Politikai tiszti beosztásokban szolgál Budapesten és Pécsett.

1953. április: Elvégzi a Sztálin Katonapolitikai Akadémiát.

1953. április – 1955. szeptember: A veszprémi tüzérdandár parancsnokának politikai helyettese.

1955. szeptember – 1956. október: Moszkvában a Lenin Katonapolitikai Akadémián tanul.

1957. március – 1958. február 27. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia tanszékvezetője.

1958. február 27. – 1970. december 17. Az MSZMP Néphadseregi Bizottságának első titkára.

1962. november 24. – 1966. december 3. Az MSZMP Központi Bizottságának (KB) póttagja.

1966. december 3. – 1985. március 28. Az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja.

1967. április 4. Kinevezik vezérőrnaggyá.

1970. május 12. – 1990. március 14. Országgyűlési képviselő.

1970. december 19. – 1985. december 30. A Magyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnöke, egyúttal a honvédelmi miniszter helyettese.

1975. szeptember 29. Kinevezik altábornaggyá.

1985. március 28. – 1989. október 7. Az MSZMP KB tagja.

1985. december 30. – 1990. május 23. Honvédelmi miniszter.

1985. december 30. Kinevezik vezérezredessé.

1989. december 15. Katonai tartalékállományba helyezik.