Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1923. június 21-én született Debrecenben. 1949-ig sütőipari munkás.
1945-től párttag. 1949-től az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének munkatársa, titkára, elnöke, végül főtitkára. 1960-63 között elvégezte az SZKP KB Pártfőiskoláját. 1963-tól a SZOT titkára. 1966. június 1-től a Hajdú-Bihar Megyei pártbizottság első titkára. 1973. június 29. és 1977. június 24. között munkaügyi miniszter. 1977. június 22. és 1987. december 8. között a KB Pártgazdasági és Ügykezelési Osztály vezetője. 1957-66 között a Központi Revíziós Bizottság tagja. 1966. december 3. és 1988. május 22. között KB-tag. 1971-től parlamenti képviselő volt.
Kommunizmuskutató Intézet
1923. június 21-én született Debrecenben, munkáscsaládban. Fiatalon kitanulta a pékmesterséget, Debrecenben és a fővárosban is vállalt munkát. Magyarország szovjet megszállását követően, lépett be a Magyar Kommunista Pártba, ám ekkor még pártfunkciót nem kapott, sütőipari munkásként tevékenykedett egészen 1949-ig. Ekkor kiemelték, szakszervezeti vonalra került, az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége (ÉDOSZ) keretein belül kapott politikai feladatokat. Megjegyzendő, hogy a Magyar Dolgozók Pártja a hagyományos ágazati szakszervezeteket és munkásképviseleteket az ellenőrzése alá vont a korban. Az ÉDOSZ-ban az évek múlásával titkárként, elnökként, majd főtitkárként fejtett ki politikai tevékenységet, pártiskolát végzett. Mivel a Rákosi-érában nem töltött be vezető tisztséget, a régi-új állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt igény tartott szolgálataira, amelynek első aktusaként (pártsegítséggel) a Szovjetunióban képezhette magát ideológiailag, ami a kiváltságos káderek privilégiuma volt.
1963-as hazatérését követően a központba helyezték, ő lett a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára. A ’60-as évek közepén pártvonalra helyezték, megyei első titkári tisztséget kapott Hajdú-Biharban – túlzás nélkül állítható, a megye ura volt egészen 1973 nyaráig. Leváltását követően „felfelé bukott”: munkaügyi miniszterré nevezték ki. Mintegy öt éven keresztül koptatta a miniszteri bársonyszéket, ám ezt követően még magasabbra jutott: a párt Központi Bizottsága Pártgazdasági és Ügykezelési Osztályának (PGO) vezetőjévé avanzsált. Kiemelt szerepét 1987-ig tölthette be. A PGO a rendszerben kiváltságos hivatalnak számított, ugyanis egyebek mellett lakás-, gépkocsi- és üdülő-kiutalások felett rendelkezett, így sokak számára státusszimbólumot jelentő értékek felett diszponált. Fentebbi pozíciói mellett, a viszonylag súlytalanul működő Országgyűlésnek tagja is volt, valamint 1966-tól huszonkét éven át biztos helye volt a párt Központi Bizottságában.
Hosszan tartó betegséget követően 1989. október 6-án halt meg Budapesten, a Kerepesi temetőben temették.
Életút, tisztségek:
1945-től a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1949–1951: Az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége (ÉDOSZ) központjában a szervezési osztály munkatársa.
1951–1952: Az ÉDOSZ Békés megyei elnöke, majd az ÉDOSZ szervezési osztályának vezetője.
1952–1954: Az ÉDOSZ titkára.
1954–1958: Az ÉDOSZ elnöke.
1958–1960: Az ÉDOSZ főtitkára.
1957. június 29. – 1966. december 3. Az MSZMP Központi Revíziós Bizottságának tagja.
1960–1963: A Szovjetunió Kommunista Pártja Pártfőiskolájának hallgatója.
1963. május 12. – 1966. június: A Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára.
1966. június 10. – 1973. június 29. Az MSZMP Hajdú-Bihar Megyei Bizottságának első titkára.
1966. december 3. – 1988. május 22. Az MSZMP Központi Bizottságának (KB) tagja.
1971. április 25. – 1989. október 6. Országgyűlési képviselő.
1973. június 29. – 1977. június 24. Munkaügyi miniszter.
1977. június 22. – 1987. december 8. Az MSZMP KB Pártgazdasági és Ügykezelési Osztályának vezetője.
