Életrajzok

Kommunizmuskutató Intézet

1928-ban született. Édesapja, nagyapja, rokonai mind bányászok voltak. Az elemi iskola elvégzése után ő maga is bányában kezdett dolgozni, csillés volt. Fiatalon bekapcsolódott a kommunista párt – 1948-tól Magyar Dolgozók Pártja (MDP) – munkájába. Miután elvégezte a gróf Eszterházy Károly egri püspök által alapított, majd a II. világháborút követően államosított tanárképző intézményt, s tanári oklevelet szerzett, 1951 nyarán bekerült az MDP megyei apparátusába, az Agitációs és Propagandaosztály munkatársa lett. 1954-ben a párt ideológiai képzésre a Szovjetunióba küldte, a moszkvai Pártfőiskolára. Ez a lehetőség akkoriban a további előmenetel zálogának számított.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő időszakban a régi nógrádi megyeszékhely, Balassagyarmat pártbizottságának élére állította a régi-új állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt. Két év múlva ugyancsak a városi első titkári posztot kapta meg, már a megyeszékhelyen, Salgótarjánban. Nyolc évét töltött ebben a pozícióban, majd még feljebb lépett. 1965–1966-ban a megyei pártbizottság egyik titkára volt.

Miután főnökét, Jakab Sándort 1966 késő tavaszán az államigazgatás magas posztjára helyezték, ő vette át tőle, kezdetben megbízottként, a megyei pártbizottság első titkári posztját. (S hogy miért megbízottként, arra a magyarázat alább olvasható.) Párhuzamosan első titkári tisztével az állampárt Központi Bizottságában (KB) is helyet kapott, 1975-ig maradt a testületben.

A párt megyei végrehajtó bizottsága 1972. február 24-én Pullai Árpád KB-titkár jelenlétében tárgyalta a „Jedlicska Gyula elvtárs személyével kapcsolatos” kérdéseket, amelyek napirendre tűzését az első titkár „túlzott italozásai” tették szükségessé. „Amikor iszom, rossz a természetem, ami durvaságban, lekezelésben, hangoskodásban stb. jut kifejezésre, ami egyébként nem alaptermészetem. Hogy az ivászat terén ennyit megengedtem magamnak, az magatartásomat illetően több negatív jelenség felszínre jöttét idézte elő, pl. nagyképűség, fejembe szállt a gőz, gőg, lekezelés másokkal szemben, hiúsági tünetek. Azzal váltunk el az elvtársaktól, hogy tartsak mértéket. Megígértem. Egy hónap elteltével rájöttem, hogy nem tudtam eleget tenni az ígéretnek” – így körvonalazta a problémát az első titkár. A pártközpont véleményét tolmácsoló Pullai egy „utolsó lehetőség” megadását javasolta.

A helyzet nem javult, ráadásul Jedlicska ismételten konfliktusba került Pothornik Józseffel, a Szénbányászati Tröszt vezérigazgatójával – ennek fő oka egyébként a veszteséges nógrádi szénbányászat fokozatos visszafejlesztése volt –, aki viszont már 1966-os kinevezésekor is „atyailag intette”, hogy tartózkodjék a túlzott italfogyasztástól. A végső szót a párt legfelső vezetői mondták ki ügyében: 1972 őszén „közös megegyezéssel” távozott funkciójából. Budapestre került, a párt a Politikai Főiskolán talált számára menedéket, ahol a ’80-as években már tanszékvezetőként dolgozott.

Későbbi életútjáról nincsenek adataink.

Életút, tisztségek:

1948-tól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.

1948–1951: Az Egri Pedagógiai Főiskola hallgatója.

1953. november 5. Megkapja a Szocialista Munkáért Érdemrendet.

1954–1956: Elvégzi a Szovjetunió Kommunista Pártja Pártfőiskoláját.

1957 – 1960. december: Az MSZMP Balassagyarmati Városi Bizottságának titkára.

1960. december – 1965. június 4. Az MSZMP Salgótarjáni Városi Bizottságának első titkára.

1965. június 4. – 1966. május 30. Az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának titkára.

1966. május 30. – 1972. október 26. Az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának első titkára.

1967. április 14. – 1971. február10. Országgyűlési képviselő.

1970. november 28. – 1975. március 22. Az MSZMP Központi Bizottságának tagja.

1973 – 1976. július 1. Az MSZMP Politikai Főiskolájának oktatója.

1976. július 1. Az MSZMP Politikai Főiskoláján a Gazdaságpolitikai Tanszékének docense.

1980 nyarától: Az MSZMP Politikai Főiskolájának tanszékvezető egyetemi tanára.