Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1936. május 21-én született Budafokon. Eredeti foglalkozása tanító. Csepelen általános iskolában dolgozott előbb tanítóként, majd igazgatóhelyettesként. 1964-től a XXI. kerületi Tanács, később a kerületi pártbizottság munkatársa volt.
Az SZKP Pártfőiskolájának elvégzése után a Budapesti Pártbizottságon dolgozott, 1974-ben osztályvezető-helyettesnek nevezték ki. Később a pártközpont munkatársa lett. 1979-ben a XII. kerületi Pártbizottság első titkárává választották. 1983. október 18-tól a Budapesti Pártbizottság szervezőtitkára lett. Hamarosan a pártbizottság első titkára Grósz lett, akit már csak néhány év választott el a főtitkári széktől.A XIII. kongresszuson (1985 ) a Központi Ellenőrző Bizottság tagja lett. 1988. június 27-én a Budapesti Pártbizottság első titkára lett, Iványit megelőzve. Az országos pártértekezleten a KEB-tagságát felcserélték KB-tagságra. A KB 1989 április i ülésén a Politikai Bizottság tagjává választották. A KB 1989 június i ülésén kimaradt a szűkebb pártvezetésből, amikor a Politikai Bizottság helyett felállított Politikai Intéző Bizottság tagja lett.Nős, felesége nyugdíjas pedagógus, egy gyerekük van.
Kommunizmuskutató Intézet
1936. május 21-én született Budafokon (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.), munkáscsaládban. Igen fiatalon dolgozni kezdett, már tizennégy évesen gyári munkás volt. 1953-tól az Április 4. Gépgyárban, az egykori nagy múltú, 1948-ban államosított „Röck-gyárban” segédmunkásként kereste kenyerét.
1954-től – képesítés nélkül – Csepelen kezdett el tanítani egy helyi általános iskolában. Hivatástudata és a kiemelkedés vágya vezette, ezért elvégezte a Táncsics Mihály Gyakorló Tanítóképzőt. 1959-ben belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba (MSZMP), s ezzel megnyílt az út az oktatási pályán való feljebb lépéshez, amellyel élt is: Csepelen igazgatóhelyettes lett.
Függetlenített apparátusi munkáját is a munkáskerületben kezdte, előbb a helyi tanács oktatási osztályán tevékenykedett, majd 1967-ben a helyi pártbizottság politikai munkatársa lett. A törekvő káder 1971 és 1974 között Moszkvában tanulhatott az ottani pártfőiskolán. Ez a lehetőség a káderek számára nagy megtiszteltetésnek számított, s csak kevesek élhettek vele. Hazatérését követően politikai karrierje felfelé ívelt: a budapesti pártbizottság Propaganda és Művelődési Osztályának lett a második embere. Ez már jelentősebb pozíciónak számított, hiszen az osztály feladata volt többek között a fővárosi sajtó és a kultúra ellenőrzése. Mivel megbízhatóan teljesített, 1976-ban bevitték a pártközpontba, ahol a Párt- és Tömegszervezetek Osztályán politikai munkatárs lett. 1979-ben megkapta az elegáns budai övezet, a XII. kerület pártbizottságának vezetői székét.
1983 októberében ismét a fővárosi pártbizottságra került, ahol a közigazgatási és adminisztratív ügyek felelőse lett: titkárként a tanácsi apparátust és az erőszakszervezeteket felügyelte. 1988 nyaráig maradt tisztségében. (A párt „erős emberének” számító Grósz Károly 1984 és 1987 között állt a fővárosi pártszervezet élén. Szoros kapcsolatuk a későbbiekben is megmaradt, Jassó Grósz bizalmi emberének számított az állampárt végnapjaiban.)
Az 1988. májusi pártértekezleten bekerült az alaposan átalakított Központi Bizottságba (KB), majd júniusban mentora utóda lett a kiemelt fontosságú Budapesti Pártbizottság élén. Ez a tisztség ugyan automatikusan együtt járt a politikai bizottsági (PB) tagsággal, Jassó mégis csak 1989. áprilisban került be a legszűkebb körű vezető testületbe. Ezekben a hónapokban is teljes mellszélességgel támogatta az egyre inkább légüres térbe kerülő Grósz keményvonalas politikáját, s elítélte a párton belüli „liberálisabb”, „reformer” irányzat képviselőit s azok politikáját. Az 1989. január 31-i PB-ülésen például – amelyen meghívottként volt jelen, s a testület Pozsgay Imre nevezetes „népfelkeléses” rádióinterjújáról tárgyalt – az összes többi felszólalóhoz hasonlóan ő is elítélte Pozsgay fellépését, s azt úgy értékelte, hogy az az „utolsó csepp volt a pohárban” – bizonyára a párt „likvidálására” s az ellenzéknek az MSZMP számára végzetes térnyerésére utalva ezzel. Nyáron még bekerült a PB helyett létrehozott tágabb vezető testületbe, a Politikai Intéző Bizottságba, de ez már sovány vigasz lehetett számára.
1989 októberében tagja lett a Magyar Szocialista Pártnak, ám a rendszerváltoztatáskor távol került az aktív politikától. Jelenleg nyugdíjas.
Életút, tisztségek:
1959-től a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1971–1974: A Szovjetunió Kommunista Pártja Pártfőiskolájának hallgatója.
1974. szeptember – 1976. január: Az MSZMP Budapesti Bizottsága Propaganda és Művelődési Osztályának helyettes vezetője.
1976. január – 1979. október 18. Az MSZMP Központi Bizottsága (KB) Párt- és Tömegszervezetek Osztályának instruktora.
1979. október 17. – 1983. október 19. Az MSZMP Budapest XII. Kerületi Bizottságának első titkára.
1983. október 18. – 1989. augusztus 30október 7. Az MSZMP Budapesti Bizottsága és a Végrehajtó Bizottság tagja.
1983. október 18. – 1988. június 27. Az MSZMP Budapesti Bizottságának (közigazgatási és adminisztratív) titkára.
1988. május 22. – 1989. október 7. Az MSZMP KB tagja.
1988. június 27. – 1989. október 7. Az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára.
1989. április 12. – 1989. június 23. Az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja.
1989. június 23. – 1989. október 7. Az MSZMP KB Politikai Intéző Bizottságának tagja.
