Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1914. április 14-én született Újpesten. Vasmunkásként kezdte.
1945-ben a Ganz Hajógyár üzemi bizottságának elnöke, majd a gyár első munkásigazgatója.
Később katonai pályára lépett. Vezérőrnagy, majd altábornagy lett, honvédelmi miniszterhelyettes, hadtápfőnök, majd 1956 októberében pár napig honvédelmi miniszter volt. Rendfokozatáról lemondott.
Az MDP KV póttagja volt 1950. május 31. és 1954. május 30. között.
Kommunizmuskutató Intézet
Újpesten született 1914. április 11-én, munkáscsaládban, apja asztalossegéd volt. Az elemi iskola elvégzése után két polgári osztályt végzett, majd a Ganz Hajógyárban vasesztergályos szakmát tanult. 1932-től 1943-ig ugyanitt szakmájában dolgozott. 1943-tól 1944. november elejéig a Steyer-Puch autójavítóban alkalmazták; itt kitanulta a géplakatos szakmát is.
1932-től az illegális kommunista párt tagja volt. 1934-től a Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége rákospalotai vezetőségének tagja, belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. Többször volt katona a II. világháború alatt, továbbszolgáló őrmesteri rangot ért el. Sorkatonai szolgálata után továbbszolgálóként a M. Kir. Honvédség kötelékében maradt, őrmesterként szerelt le.
1945 januárjában belépett a Magyar Kommunista Pártba, s még ebben a hónapban a hajógyár üzemi bizottságának (ÜB) elnöke lett. Ebben a tisztségében tulajdonképpen ő irányította a gyár újjáépítését és a termelés beindítását. (A Ganz kezdetben főként jóvátételre termelt.) 1947 végén, amikor a legnagyobb iparvállalatoknál az ÜB-elnököket kinevezett munkásigazgatók váltották fel, őt nevezték ki a hajógyár élére. Később vezérigazgató lett.
Munkáskáderként küldték a „népi demokratikus” hadseregbe: 1949 júliusában ezredesi rendfokozatban kinevezték a Honvédelmi Minisztérium (HM) hadtáp-törzsvezetőjévé, néhány hónap után tábornok lett. 1951 januárjában a Magyar Néphadsereg Hadtápszolgálatának főnökévé és honvédelmi miniszterhelyettessé nevezték ki. Az MDP Központi Vezetősége a totális diktatúra kiépítésének tetőpontján, 1950. május legvégén tartott ülésén póttagjává hívta be; az 1951-ben tartott II. pártkongresszus a döntést megerősítette, de (pót)tagságát a testületben csak a következő pártkongresszusig tarthatta meg. 1952 végén megkapta a második tábornoki csillagot is.
1956. október 6-án ő is búcsúbeszédet mondott az 1949-ben kivégzett Rajk László és sorstársai újratemetésén.
A forradalom napjaiban, október 26-án, Bata István lemondatása után, Nagy Imre új kormányában őt nevezték ki honvédelmi miniszterré. Igyekezett a felkelőket rávenni a fegyverletételre – nem sok sikerrel. November 4-én, a szovjet invázió idején a HM-ben tartózkodott. A csapatoknak, a kormány és Nagy Imre határozott utasítását követve, megtiltotta az ellenállást. A parancsot ellentmondásossá tette a miniszterelnök hajnali rádióbeszéde – amelynek sugárzásakor már nem tartózkodott a Parlament épületében –, amelyben azt közölte „az ország népével”, hogy „csapataink harcban állnak”.
A Magyar Forradalmi Munkás–Paraszt Kormány nyugdíjba küldte. Országgyűlési képviselői mandátumáról 1957 decemberében lemondott. A Münnich-kormány, röviddel hivatalba lépése után, megfosztotta katonai rangjától is. Később visszatért első munkahelyére, a Magyar Hajó- és Darugyár főosztályvezetőjeként dolgozott nyugdíjazásáig.
Fia, ifjabb Károly, szintén a hadseregben szolgált, ő is altábornagyi rendfokozatig jutott. Legmagasabb beosztásában a HM védelempolitikai államtitkára volt.
1990 végén rehabilitálták, visszakapta altábornagyi rendfokozatát. 2001. június 21-én halt meg Budapesten, Farkasréten temették.
Életút, tisztségek:
1945. januártól a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) tagja.
1945. január – 1947. november 29. A Ganz Hajógyár Rt. Üzemi Bizottságának elnöke.
1947. november 29. – 1949. április: A Ganz Hajógyár Rt. igazgatója, majd vezérigazgatója.
1948. június 19. Megkapja a Magyar Köztársasági Érdemérem ezüst fokozatát.
1948. október 14. Megkapja a Magyar Munka Érdemrend ezüst fokozatát.
1949. június 8. – 1957. december 19. Országgyűlési képviselő.
1950. május 31. – 1954. május 30. Az MDP Központi Vezetőségének póttagja.
1951. január 27. – 1956. október 25. A honvédelmi miniszter helyettese.
1951. december 21. Megkapja a Magyar Népköztársasági Érdemrend IV. fokozatát.
1952. november 2. Altábornaggyá nevezik ki.
1955. április 3. Megkapja a Vörös Zászló Érdemrendet.
1956. október 26. – 1956. október 31. Honvédelmi miniszter.
1958. február 21. Megfosztják rendfokozatától.
1990. december 20. A köztársasági elnök rehabilitálja; visszakapja altábornagyi rendfokozatát.
