Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
Budapesten született, 1942-ben. 19 éves korától a Csepel Autógyárban dolgozott segédmunkásként, majd műszaki ellenőrként. 1962-ben felvették a Budapesti Műszaki Egyetemre. 1967-ben végzett, majd a Csepel Autógyárban volt kutatómérnök.
1969-től párttag. Utóbb a Csepel Autógyárban osztályvezető-helyettes lett. 1976-ban elvégezte a Politikai Főiskolát, és a Magyar Légiforgalmi Vállalat (MALÉV) párttitkára lett.1980-tól a Budapesti Pártbizottság Gazdaságpolitikai Osztályának vezetője. 1984-ben a KB Gazdaságpolitikai Osztály helyettes vezetője lett. A XIII. kongresszuson (1985 ) a KB Közgazdasági Munkaközösség tagja és titkára (nem vezetője) lett. 1987. január 1-től a Fővárosi Tanács elnöke. Ebben az időben a Budapesti Pártbizottság vezetője az a Grósz , akit már csak másfél esztendő választ el az első titkári széktől.A KB 1987 június i ülésén kooptálták a testületbe. Az országos pártértekezleten (1988 ) a Politikai Bizottság tagja lett. 1988. június 27-én jelölték a Budapesti Pártbizottság élére, de a másik jelöltet, Jassót választották meg. A KB 1988 július i ülésén kimaradt a Közgazdasági Munkaközösségből. A KB 1988 december i plénumán gazdaságpolitikai KB-titkárrá választották és egyben a KB Gazdaság- és Szociálpolitikai Bizottság valamint a Közgazdasági Munkaközösség elnöke is lett. 1988. december 20-án mentette fel a Fővárosi Tanács elnöki tiszte alól. A KB 1989 június i ülésén kimaradt a szűkebb pártvezetésből, amikor a Politikai Bizottság helyett felállított Politikai Intéző Bizottság tagja lett.
Kommunizmuskutató Intézet
1942. augusztus 25-én született Budapesten, kereskedősegéd apa és varrónő anya gyermekeként. Édesapját kisgyermekként elvesztette, anyjával és nevelőapjával 1945-től Nagykanizsán élt. Alapfokú iskoláját a településen végezte, majd Sopronba került, ahol a helyi erdészeti technikumban érettségizett 1961-ben. Soproni éveit követően a fővárosba jött, ahol a nagy múltú – a Magyar Néphadsereget évtizedeken teherkocsikkal ellátó, kvázi hadiüzemként működő – Csepel Autógyárban dolgozott szakmunkásként. Munkába állásával párhuzamosan tanulmányokat folytatott a Budapesti Műszaki Egyetemen, ahol 1967-ben kapott mérnöki oklevelet. Mérnökként korábbi munkahelyén helyezkedett el, az évek során kutatómérnökként és laborvezetőként is tevékenykedett.
1969-ben lépett be az állampártba, a Magyar Szocialista Munkáspártba (MSZMP), amelynek szervezetben szép karriert futott be a későbbiekben, s amelynek egészen 1989-es megszűnéséig tagja maradt. 1973-tól 1976-ig nappali tagozatos hallgató volt az állampárt Politikai Főiskoláján. Végzését követően kinevezték az ország egyik legnagyobb és nemzetközi szinten is ismert vállalata, a Malév függetlenített párttitkárának. (A szocializmus éveiben a Malév – a rendszer alappilléreinek tekintett munkásság béréhez képest – átlagosan jobb fizetést biztosított dolgozóinak, ugyanakkor az állambiztonság is élénken figyelte a vállalat és a külföldiekkel teli légikikötő mindennapjait.)
1980 februárjában magasabb szintre, a fővárosi pártapparátusba helyzeték: kinevezték az állampárt Budapesti Bizottsága Gazdaságpolitikai Osztályának vezetőjévé. Ebben a pártfunkcióban csaknem öt évet töltött. 1984 utolsó napjaiban feljebb léphetett a pártpolitikai ranglétrán, bekerült az országos döntési pozíciót jelentő központi hierarchiába; ő lett a Központi Bizottság (KB) Gazdaságpolitikai Osztályának helyettes vezetője.
1987 januárjától állami vonalra helyezték: a Fővárosi Tanács elnöke, azaz a főváros állami vezetője lett. Ekkor még néhány hónapig a párt akkori „erős embere”, a későbbi főtitkár Grósz Károly állt a fővárosi pártszervezet élén; Iványit utóbb az ő kádereként tartották számon, s ő mentora támogatásával tovább emelkedhetett.
Nem meglepő módon, az év nyarán tartott KB-ülésen, a nagy kádercserék idején, őt is kooptálták az állampárt egyik fő döntéshozó szervébe, a Központi Bizottságba (KB), amelynek egészen az MSZMP 1989-es megszűnéséig tagja maradt. 1988 májusában, a Kádár János bukásával végződött országos pártértekezleten beemelték a legfelső pártelit tagjai közé: a szűk körű Politikai Bizottság tagja lett – ami teljesen szokatlannak számított egy fővárosi tanácselnöktől. Nyáron viszont egyértelmű sikerei ellenére sem választották meg a Budapesti Pártbizottság első titkárává.
1988 decemberében a KB gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó titkára lett, s egyidejűleg őt nevezték ki a Gazdaság- és Szociálpolitikai Bizottság, valamint a Közgazdasági Munkaközösség elnökévé. Pártbeli erős pozícióját mutatja, hogy 1989. május végén őt bízták meg az összehívandó pártkongresszus szervezőbizottságának vezetésével. Egyidejűleg megbízták a „gazdaságpolitika stratégiai elemeinek kidolgozására kiküldött” alkalmi bizottság, valamint a Közgazdasági Munkaközösség egyesítésével létrehozott Gazdaságstratégiai Munkabizottság vezetésével. Ezek a tények mind azt mutatják, hogy az állampárt a végnapokban őt tekintette a gazdaságpolitika egyik meghatározó funkcionáriusának.
Politikai karrierje utolsó fejezeteként, 1989. június végén tagja lett a Politikai Bizottság helyett létrehozott bővebb testületnek, a 24 tagú Politikai Intéző Bizottságnak. Ugyanekkor delegálták a politikai átmenet kérdéseivel foglalkozó háromoldalú egyeztető tárgyalások (a „nemzeti kerekasztal”) négytagú MSZMP-delegációjának tagjává. Szeptembertől a gazdasági kérdésekkel foglalkozó megbeszéléseken ő vezette a párt tárgyalóküldöttségét.
Az állampárt 1989. októberi megszűnését követően visszavonult az aktív politikától, a rendszerváltoztatást követően a versenyszférában fejtett ki üzleti tevékenységet.
Jelenleg nyugdíjas.
Életút, tisztségek:
1967: Diplomát szerez a Budapesti Műszaki Egyetemen.
1967–1973: A Csepel Autógyár fejlesztőmérnöke, a Motorkutató Laboratórium vezetője.
1969-től a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1973. szeptember – 1976. június: Az MSZMP Központi Bizottsága (KB) Politikai Főiskolájának hallgatója.
1976. szeptember – 1980. február: A Magyar Légközlekedési Vállalat függetlenített párttitkára.
1980. február 15. – 1984. december 13. Az MSZMP Budapesti Bizottsága Gazdaságpolitikai Osztályának vezetője.
1984. december 11. – 1986. december 28. Az MSZMP KB Gazdaságpolitikai Osztályának helyettes vezetője.
1987. január 1. – 1988. december 20. Budapest Főváros Tanácsának elnöke.
1987. június 23. – 1989. október 7. Az MSZMP KB tagja.
1988. május 22. – 1989. június 23. Az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja.
1988. december 15. – 1989. október 7. Az MSZMP KB (gazdaságpolitikai) titkára.
1988. december 15. – 1989. október 7. Az MSZMP KB Gazdaság- és Szociálpolitikai Bizottságának elnöke.
1988. december 15. – 1989. október 7. Az MSZMP KB mellett működő Közgazdasági Munkaközösség elnöke.
1989. májustól: Az MSZMP KB Gazdaságstratégiai Munkabizottságának
1989. június 23. – 1989. október 7. Az MSZMP KB Politikai Intéző Bizottságának tagja.
