Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
Bulcsuban született, 1912. október 8-án. Szülei szegényparasztok voltak. Szülőfalujában járt elemi iskolába. A beregszászi reálgimnáziumot 1931-ben végezte el, diákélményeiről regényt írt, 'Zendül az osztály címmel'.
1932 őszén a kárpátaljai Vári községben kezdte tanítói pályáját. Új módszerekkel kísérletezett, ezért többször feljelentették a felsőbb tanügyi hatóságoknál. Támogatóra is talált Czabán Samu személyében, akinek Piroska lányát feleségül vette. Baráti szálak fűzték Fábry Zoltánhoz és a Schönherz-családhoz. Schönherz Zoltán révén lett tagja 1932-ben a Szlovákiai Ifjúmunkás Szövetség magyar csoportjának. 1935-ben szerzett tanítói diplomát a pozsonyi tanárképzőben, majd tanító lett Kárpát-Ukrajnában. 1935-től apósával szerkesztette az Új Korszak című baloldali pedagógiai lapot. A harmincas években sokat publikált. 1937-ben belépett a CSKP-ba, majd Schönherz Zoltán irányításával szervezte a kárpátaljai magyar fiatalok mozgalmát.1939 márciusában, miután a magyar csapatok megszállták a Felvidéket és Kárpátalját, beleesett a letartóztatási hullámba, de bizonyítékok hiányában szabadon bocsátották, és rendőri felügyelet alá helyezték. 1941-ben behívták katonának. 1944 őszén nyolcadmagával a partizánokhoz szökött. A háború végén Beregszászra került, ahol párttitkári teendőkkel bízták meg.
1945 januárjában az MKP utasítására Debrecenbe költözött, februártól a debreceni pártiskola szemináriumvezetője lett, közben elkészítette az alsó fokú népoktatás reformjának tervét. 1945 júniusában megszervezte, majd vezette a pécsi pártiskolát. Ezután a fővárosban a központi pártiskola káderfelelőse volt. 1945 augusztusától a pécsi pártbizottság titkára.
A pártfúzió után a KV Agitációs és Propaganda Osztály helyettes vezetője. 1948 novemberében a Honvédelmi Minisztérium Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője. 1949 elejétől a Magyar Néphadsereg Politikai Főcsoportfőnökének (a politikai tiszti hálózat irányító szerve) helyettes vezetője, vezérőrnagy. 1954 őszén Moszkvába küldték a Vorosilov Katonai Akadémiára.
1956. október 30-án utazott haza. November közepén tagja lett a Néphadsereg Katonatanácsának (vezetője Uszta Gyula, a honvédelmi miniszter első helyettese, KB-tag, tagok: Gyurkó GyurkoLa Lajos, Ugrai Ferenc és mások), melynek feladata a karhatalom megszervezése és irányítása volt. Részt vett a hadsereg átszervezésében. 1957 novemberétől a Politikai Főcsoportfőnökség főnöke, honvédelmi miniszterhelyettes.
1958. február 10-én leszerelték, ekkortól a művelődésügyi miniszter helyettese, az alsó és a középfokú oktatás tartozott hozzá. A VII. kongresszuson (1959 ) bekerült a KB-ba. 1961. szeptember 13 -tól művelődésügyi miniszter. A VIII. kongresszuson (1962 ) a Politikai Bizottság póttagjává választották. Ekkor közölték először a KB Agitációs és Propaganda Bizottság névsorát, melyen az ő neve is szerepelt.
Magas hivatalaiban sem felejtette el egykori főnökét, Farkast , és elintézte neki, hogy szabadulása után a Gondolat Kiadótól fordításokat kapjon.
A X. kongresszuson (1970 ) megszüntették a PB-póttagság intézményét, és ő is kikerült a PB-ből. Ugyanekkor tették közzé a KB Ifjúsági Bizottság névsorát, melynek tagja volt.
1973. július 13-án halt meg.
További források
Kommunizmuskutató Intézet
1912. október 8-án született Bulcsu községben (Bereg vm.), paraszti családban. Elemi iskoláit az I. világháború után Csehszlovákiához csatolt szülőfalujában végezte, majd a beregszászi reálgimnáziumban tanult tovább, ahol 1931-ben érettségizett. A következő évben Pozsonyban tanítói képesítést szerzett. 1932 őszétől Váriban, majd Gödényházán, ezután Fáncsikán tanított.
1932-ben Schönherz Zoltán révén ismerkedett meg a Szlovákiai Ifjúmunkás Szövetség magyar csoportjának tagjaival, később bekapcsolódott az akkor már kommunista elkötelezettségű Sarló-mozgalomba és az 1935-ben megalakított Magyar Szellemi Társaság munkájába is. 1935-től apósával, Czabán Samuval, a szocialista tanítómozgalom ismert képviselőjével együtt az Új Korszak című pedagógiai lapot szerkesztette, de az ungvári Magyar Munkásban és az ostravai Magyar Napban is jelentek meg írásai. 1935–36-ban a csehszlovák hadseregben letöltötte sorkatonai idejét. 1937-ben lépett be Csehszlovákia Kommunista Pártjába, pártmegbízatásként a kárpátaljai magyar fiatalok mozgalmát szervezte, 1938-ban káderképző tanfolyamot vezetett.
Kárpátalja 1939. márciusi visszacsatolása után állásából felfüggesztették. 1939 nyarán rövid ideig Huszton, szeptemberben Losoncon volt katona. 1940. áprilisban letartóztatták, egy hónap után bizonyítékok hiányában szabadon engedték, de rendőri felügyelet alá helyezték. 1941 augusztusában ismét behívták katonának.
1944 szeptemberében többedmagával megszökött, és a partizánok által ellenőrzött hegyekbe menekült. 1944. november elejétől 1945. január elejéig az akkor már szovjet uralom alatt álló Beregszász párttitkára volt, majd a Magyar Kommunista Párt (MKP) hívására átköltözött Magyarországra. 1945. februárban a debreceni pártiskola tanára lett, 1945 júniusától a pécsi pártiskolát szervezte és vezette, 1946 áprilisától pedig a budapesti központi pártiskola káderfelelőseként dolgozott.
1946. nyár végén (más forrás szerint november közepén) az MKP pécsi városi pártbizottságának élére állították. Korábban sem volt felhőtlen a viszonya a helyi kötődésű megyei első titkárral, s viszonyuk a kommunisták számára helyben kudarcos 1947-es („kékcédulás”) parlamenti választások után tovább romlott. A pártközpont ugyan kiállt mellette, de salamoni döntéssel mindkét vezetőt eltávolították tisztségéből. Így került végleg a fővárosba. 1947. augusztus 31-én országgyűlési képviselővé választották, ettől kezdve – az 1967–71-es ciklus kivételével – élete végéig a parlament tagja volt.
1948. júniustól az átnevezett állampárt (Magyar Dolgozók Pártja) országos központjában az Agitációs és Propaganda Osztály helyettes vezetőjeként dolgozott. 1948 decemberében politikai munkára átirányították a hadseregbe: mindennemű előképzettség nélkül, ezredesi rangban a Honvédelmi Minisztérium (HM) Politikai Főcsoportfőnöksége agitációs és propaganda csoportfőnökének nevezték ki, 1950. november 7-e alkalmával vezérőrnaggyá léptették elő. 1954 őszén a moszkvai Vorosilov Vezérkari Akadémiára vezényelték hallgatónak.
1956. október 30-án, a többi moszkvai ösztöndíjashoz hasonlóan, megszakította tanulmányait és hazatért. Tevőleges részt vállalt „a néphatalom helyreállításában”, mondhatni, az első vonalban tevékenykedett. November közepétől a Magyar Néphadsereg Katonatanácsának tagjaként részt vett a karhatalom irányításában és a hadsereg újjászervezésében. Szolgálatait azzal is elismerték, hogy 1957. júniusban póttagként bekerült a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottságába (KB), majd novemberben ő lett a HM politikai főcsoportfőnöke (azaz a Néphadsereg első számú politikai tisztje) és egyúttal a honvédelmi miniszter helyettese.
Azt csak találgathatjuk, hogy 1958 elején miért állította a párt – talán az érintett számára is váratlanul – új posztra a tábornokot; vajon összefüggött-e áthelyezése a hadsereg „átrostálásával”? Az új poszt ugyan éppen megfelelt eredeti (tanítói) képzettségének, hiszen a művelődésügyi miniszter alsó- és középfokú oktatással foglalkozó helyettesévé nevezték ki, bár lassan másfél évtizede már a honvédség állományában volt. Ugyancsak 1958 februárjában lett az MSZMP KB rendes tagja. Három és fél év után ő váltotta Benke Valériát a miniszteri székben, ráadásul póttagként bekerült a párt legfelső politikai szervébe, a Politikai Bizottságba is. Minisztersége idejére esett a Moszkvából mindig is némi gyanakvással figyelt Aczél György nevével fémjelzett kulturális politika virágkora, noha 1967-ig formálisan csak Ilku első helyettese (ahogyan emlegették: „első felettese”) volt. Ilyen szempontból mégis a miniszter – a Néphadsereg volt tábornoka – volt a megfelelő ember: Kádár János talán védőpajzsként (is) használhatta Moszkvában, hivatkozhatott múltjára.
S miután ekkoriban újra markánssá vált a „művelődésügyön” belül a kulturális és az oktatási terület különválása, Ilkut oktatási, Aczélt pedig kulturális miniszternek is tekinthetjük.
1973. július 13-án halt meg Budapesten. Halálát követően a főváros III. kerületében általános iskolát neveztek el róla.
Életút, tisztségek:
1937-től Csehszlovákia Kommunista Pártja, 1945. januártól a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pátja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1945. február – 1946. augusztus: Pártiskolai oktató Debrecenben, Pécsett és Budapesten.
1946. augusztus 28. /november 16. – 1948. május 9. Az MKP Pécsi Városi Bizottságának titkára.
1947. szeptember 16. – 1967. január 28. Országgyűlési képviselő.
1948. június 1. – 1948. december 1. Az MDP KV Agitációs és Propaganda Osztályának helyettes vezetője.
1948. december 1. – 1954. augusztus: A Honvédelmi Minisztérium (HM) Politikai Főcsoportfőnökségén az agitációs és propaganda csoport főnöke.
1954. szeptember – 1956. október: Moszkvában a Vorosilov Katonai Akadémia hallgatója.
1957. június 29.–1958. február 14. Az MSZMP Központi Bizottságának (KB) póttagja.
1957. november – 1958. február 10. A HM politikai főcsoportfőnöke, honvédelmi miniszterhelyettes.
1958. február 1. – 1961. szeptember 13. A művelődésügyi miniszter helyettese.
1958. február 14. – 1973. július 13. Az MSZMP KB tagja.
1961. szeptember 13. – 1973. július 13. Művelődésügyi miniszter.
1961. szeptember 19. – 1973. július 13. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának tagja.
1962. november 24. – 1970. november 28. Az MSZMP KB Politikai Bizottságának póttagja.
1970. július 14. – 1973. július 13. Az MSZMP KB Ifjúsági Munkabizottságának tagja.
1971. május 12. – 1973. július 13. Országgyűlési képviselő.
