Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
Művei
1927. július 15-én született, Hernádkakon. Első diplomáját a sárospataki tanítóképzőben szerezte, majd a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett közgazdász oklevelet. 1946-48-ban a József Attila Népi Kollégium tagja.
1948-tól párttag. Az egyetemen párttitkár lett, majd 1949-től demonstrátor, később tanársegéd.1953-tól a pártközpontban dolgozott, a KV Terv-pénzügyi és Kereskedelmi majd az Államgazdasági Osztályon.1963. december 7-én a Központi Statisztikai Hivatal első elnökhelyettesévé nevezték ki. "Ha az a kérdés, hogy volt-e reformhangulat a hatvanas évek elején, akkor nemleges a válaszom. Olyan hangulat viszont volt, hogy ez így nem mehet tovább. Akkoriban az egyik állandó feladatom úgy szólt, hogy gazdasági helyzetjelentéseket kellett írnom a politikai vezetés számára. És jó lelkiismerettel mondhatom, a párt vezetése komoly, kritikus információkat kapott a gazdaság objektív állapotáról. Ez nem az én érdemem, aki csak megfogalmaztam, hanem azé a láncé, amelyen ez hozzám és tőlem tovább juthatott. Gáspár Sándort, az akkori KB-titkárt említeném, aki elfogadta, továbbította és képviselte is ezeket az értékeléseket. Nekem semmi nehézségem nem származott abból, hogy kritikusan, őszintén írtam meg ezeket a nem éppen kellemes tényeket."
"1968 decemberében is ott voltam a Központi Bizottság ülésén, Péter György helyett, aki akkor beteg volt már. Onnan hívattak ki és küldtek haza, hogy várjak egy levélre. És jött hamarosan egy százados vagy őrnagy az értesítéssel, hogy Péter Györgyöt felmentette a Minisztertanács a KSH elnöki tisztéből és engem bízott meg." 1969. január 23-én nevezték ki, államtitkári rangban. A X. kongresszuson (1970 ) KB-tag lett. Ugyanekkor közölték először a KB Közgazdasági Munkaközösség névsorát, melyen az ő neve is szerepelt. 1973. június 28-tól az Országos Tervhivatal első elnökhelyettese lett, változatlanul államtitkári rangban.
1973. november 2-án a Minisztertanács elnökhelyettese lett. A XI. kongresszuson (1975 március ) a KB Gazdaságpolitikai Bizottság tagjává választották és ugyanekkor kimaradt a KB Közgazdasági Munkaközösségből. 1975. május 15 -től a Minisztertanács elnökhelyetteseként az Országos Tervhivatal és az Állami Tervbizottság elnöke lett. A KB 1975 július i ülésén a Politikai Bizottság tagjává választották. "Elég hamar arra az álláspontra jutottam, hogy az 1975-ben megbomlott külgazdasági egyensúlyt gyorsan helyre kell állítanunk. [...] Visszafogott fejlesztéssel, importtakarékossággal, exportorientációval. És úgy is, hogy növelni akartuk a vállalati alapokból elvont nyereségrészt. Ez a jövedelemcentralizáció nem valósult meg a kellő mértékben, mert a 75-ös próbaszámítások nyomán megmozdult a vállalati lobby, és utána folyamatosan kaptuk a politikai intenciókat, hogy ne teremtsünk ismét olyan helyzetet, mint ami a '72-es határozathoz vezetett. Magyarán ne próbáljuk megnyomorgatni a nagyvállalatokat. Úgyhogy '76-ban nagyobb jövedelem áramlott ki, mint terveztük és akartuk. Ebből következett '77, mert a vállalatoknál elég sok pénz maradt ahhoz, hogy beruházási boom legyen." Az 1978 decemberi politikai fordulat aktív részese volt.
A XII. kongresszuson (1980 március ) visszahívták a Politikai Bizottságból, ekkortól a KB Társadalomtudományi Intézet főigazgatója. Június 27-én mentették fel a Minisztertanács elnökhelyettesi és az Országos Tervhivatal elnöki tiszte alól és a június i KB-ülésen a KB Gazdaságpolitikai Bizottságból az Agitációs és Propaganda Bizottságba került. "[...] bennem semmi nosztalgia nincs egykori munkaköröm és politikai funkcióm iránt. [...] Tudomásul vettem [...], a politikai vezetés más összetételű kormányt jelölt és ebben én nem vagyok benne. Én föl is tettem a kérdést felettes főnökeimnek, hogy hogyan számolnak velem az állami munka során, és amikor láttam, hogy nincs válasz, hogy erre a kérdésre nem adnak választ, akkor én magam mondtam, hogy nem szeretném a kormány elnökét és magamat kínos helyzetbe hozni."
1981-től a kormány Tudománypolitikai Bizottságának elnöke. A XIII. kongresszusig (1985 március ) volt a Társadalomtudományi Intézet főigazgatója, ezután a KB Párttörténeti Intézet igazgatója lett. Ugyanekkor tagja a KB Művelődéspolitikai Munkaközösségnek.
1988. július 5-én a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke lett. A KB 1988 július i plénumán kimaradt a KB Agitációs és Propaganda Bizottságból és a Művelődéspolitikai Munkaközösségből. A KB 1988 december i ülésén tagja lett az ekkor létrehozott Társadalompolitikai Bizottságnak.
Kommunizmuskutató Intézet
1927. július 15-én született Hernádkakon (Zemplén vm.). Családja gazdálkodott, édesapja a település kisbírója is volt egy időben. Alapfokú iskolái elvégzését követően a sárospataki tanítóképzőben érettségizett és tanítói képesítést szerzett, majd 1947-tól a fővárosi Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen folytatta tanulmányait. Az időközben nevet váltott egyetemen 1951-ben szerzett politikai gazdaságtan szakos diplomát.
Oklevele megszerzését követően a fővárosban tevékenykedett. Egyetemi munkája mellett (a Statisztika Tanszéken volt tanársegéd) a Magyar Kommunista Párt (MKP) irányítása alatt álló, s a kollégiumi mozgalmat összefogó és az ifjúság ideológiai képzését is előremozdító Népi Kollégiumok Országos Szövetsége felügyelete alatt működő József Attila, Dózsa György és Engels népi kollégiumok tagja volt, utóbbiban titkárrá választották.
Az MKP-nak 1948 elejétől volt tagja, majd a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) júniusi létrejöttét követően belépett a régi-új pártba. Pályája felfelé ívelt, 1953-ban beemelték az MDP központi apparátusába: a pártközpontban a Terv-, Pénzügyi és Kereskedelmi Osztály munkatársa lett. Bár elkötelezett kommunista volt, a hatalom felsőbb szintjére nem lépett, s ennek is köszönhetően a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) 1956 őszi megalakulását követően azonnal tagja lett a szervezetnek, és korábbi helyén dolgozhatott tovább (amelyet ekkor Államgazdasági Osztálynak neveztek). 1961-ben osztályvezető-helyettessé nevezeték ki.
1963-ban a kiemelt jelentőségű Központi Statisztikai Hivatalba került, mégpedig első elnökhelyettesként vett részt az intézmény munkájában. Az évtized elején munkájának egy részét a gazdasági helyzetelemzések készítése tette ki. Aktív támogatója, egyik kidolgozója volt az új gazdasági mechanizmus nevű gazdasági reformcsomagnak, s egyben a gazdasági szemléletváltás híve volt. 1967-ben bekerült az állampárt Központi Bizottsága (KB) Közgazdasági Munkaközösségébe. Két évvel később tovább emelkedett karrierje, a Központi Statisztikai Hivatal elnökévé tették meg egy állítólagos érmecsempészési ügybe keveredett (de feltehetően alaptalanul megvádolt) s később öngyilkosságot elkövető, egykori illegális kommunista Péter György helyett. (Péter erősen támogatta a keményvonalas kommunisták által ellenzett, s végül megbuktatott új mechanizmus bevezetését.)
Huszár 1970-ben megkapta a KB-tagságot, három évvel később pedig az Országos Tervhivatal (OTh) elnökhelyettesi székét. Két évvel később kinevezték az OTh elnökévé; ezzel az ország gazdasági életét állami vonalon felügyelő és annak elvi irányítását végző csúcsszerv irányítója lett. Ekkor ráadásul bekerült a legszűkebb hatalmi (párt)elit tagjai közé: 1975 nyarán tagja lett az állampárt Politikai Bizottságának (PB). Mintegy öt évet töltött a csúcson, majd ezt követően kimaradt a PB-ből és az OTh éléről is leváltották. Az állampárt Társadalomtudományi Intézetének élére száműzték; ez kétségkívül visszalépés volt az egykori szebb napokat is látott gazdasági vezető számára. Újabb öt év elteltével e pozíciójától is kénytelen volt megválni (Aczél György „bukott” a helyére), a Párttörténeti Intézet igazgatói székét kapta fájdalomdíjként, amely pozíció – hasonlóan a Társadalomtudományi Intézet vezetői székéhez – súlytalannak számított.
Az sem jelentett gyógyírt sebeire, hogy 1988 nyarán a Hazafias Népfront (HNF) Országos Tanácsa főtitkára lett (Pozsgay Imre helyét foglalta el), majd 1989 tavaszán főtitkár-elnök lett, miután Kállai Gyula távozott a HNF éléről. 1989 októberében, miután a népfront „pártoktól független mozgalommá” alakult, felhagyott a politikával és nyugdíjba ment.
2010. szeptember 11-én halt meg Szentendrén.
Életút, tisztségek:
1948-tól a Magyar kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1951: Diplomát szerez a Magyar Közgazdaságtudományi Egyetemen.
1953. május – 1956. október: Az MDP Központi Vezetősége Terv-, Pénzügyi és Kereskedelmi Osztályán statisztikai elemző.
1956. november – 1961. december: Az MSZMP Központi Bizottsága (KB) Államgazdasági Osztályának (ÁgO) munkatársa.
1961. december – 1963. december: Az MSZMP KB ÁgO helyettes vezetője.
1963. december 7. – 1969. január 23. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elnökének első helyettese.
1967. január 24. – 1975. április 8. Az MSZMP KB mellett működő Közgazdasági Munkaközösség tagja.
1969. január 23. – 1973. június 28. A KSH elnöke, államtitkár.
1970. november 28. – 1989. október 7. Az MSZMP KB tagja.
1973. június 28. – 1973. november 2. Az Országos Tervhivatal (OTh) elnökének első helyettese, államtitkár.
1973. november 2. – 1980. június 27. A Minisztertanács elnökhelyettese.
1975. március 22. – 1980. június 24. Az MSZMP KB Gazdaságpolitikai Bizottságának tagja.
1975. május 15. – 1980. június 27. Az Állami Tervbizottság elnöke.
1975. május 15. – 1980. június 27. Az OTh elnöke.
1975. július 2. – 1980. március 27. Az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja.
1980. június 24. – 1985. március: Az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója.
1980. június 27. – 1985. április 19. Országgyűlési képviselő.
1985. március – 1988. július 14. Az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója.
1980. június 24. – 1988. december 6. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának tagja.
1985. április 23. – 1988. július 14. Az MSZMP KB mellett működő Művelődéspolitikai Munkaközösség tagja.
1988. július 4. – 1989. április 14. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára.
1988. október 5. – 1990. március 14. Országgyűlési képviselő.
1989. április 14. – 1989. október 15. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnök-főtitkára.
1988. december 15. – 1989. október 7. Az MSZMP KB Társadalompolitikai Bizottságának tagja.
