Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1936. szeptember 1-én született, Pakson. Elvégezte az ELTE Állam- és Jogtudományi Karát. 1956-ban belépett a pártba.
1958-tól Kecskeméten fogalmazó, majd járási bíró. Egy év múlva a Bács-Kiskun megyei pártbizottság munkatársa, majd ugyanott osztályvezető; 1968-tól titkár; Pozsgay kollegája. 1970. április 28-án a KISZ KB első titkárává választották. A X. kongresszuson (1970 november ) az MSZMP KB tagja lett. 1973. június 29-től a Bács-Kiskun megyei Pártbizottság első titkára.1980. június 27-től belügyminiszter, a pártbizottság éléről július 3-án mentették fel. A XIII. kongresszuson (1985 március ) adminisztratív KB-titkár lett -a Belügyminisztérium éléről 29-én mentették fel. Nyilatkozataiban a hatalomgyakorlás racionalizálása mellett érvelt. A KB 1987 június i ülésén visszahívták adminisztratív KB-titkári megbízatásából, 25 -én megválasztották a Minisztertanács elnökhelyettesévé.1987. december 16-án visszaülhetett egykori belügyminiszteri székébe. Szoros szövetség fűzi Pozsgay Imréhez, valószínűleg éppen ezért kellett távoznia a pártközpontból. "Nem mondták, nem írták le, de én úgy sejtem, hogy ez is motiválhatta a döntést." A KB 1988 július i ülésén a KB Ifjúsági Bizottság tagja lett. E bizottságot az 1988 december i KB-plénumon felszámolták, de tagja lett az ekkor létrehozott KB Nemzetközi, Jogi és Közigazgatáspolitikai Bizottságnak.
A KB 1989. június i ülésén az Elnökség jelölte az ekkor felállított Politikai Intéző Bizottságba, de nem kapta meg a szükséges szavazatokat.
Kommunizmuskutató Intézet
1935. szeptember 1-jén született Pakson (Tolna vm.), munkáscsaládban. Apja uradalmi gépész és kovács volt. Alapfokú iskolái elvégzését követően a fővárosi József Attila Gimnáziumba került, ahol 1953-ban maturált. Iskolájában aktív politikai életet élt, méghozzá a fiatalok ideológiai képzését szolgáló (szovjet minta alapján létrehozott és a párt által szigorúan ellenőrzött) kommunista szervezet, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) titkáraként.
Középiskolai éveit követően az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán folytatott tanulmányokat, s ugyanitt 1957-ben szerzett oklevelet. Igen fiatalon (nyilvánvalóan a meggyőződés és a karrierépítés okán), 1956-ban belépett a Magyar Dolgozók Pártjába, majd annak megszűnését követően a Kádár vezette állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja lett.
Jogi pályafutását Bács-Kiskun megyében kezdte, a megyeszékhely bíróságán előbb fogalmazó, majd 1958-tól a járásbíróságon tanácsvezető bíró lett. 1959-ben politikai karrierje felfelé indult: áthelyezték az MSZMP Bács-Kiskun megyei pártbizottságára függetlenített politikai munkatársnak – ez egyúttal jellemző személyes karrierválasztás is volt (tanácsvezető bíróból lett pártbizottsági beosztott). Később az erőszakszervezeteket felügyelő Adminisztratív Osztály főelőadója lett, majd az osztály vezetését is megkapta. 1968-ban már megyei titkárrá nevezték ki; ez már kiemelt megyei pozíciónak számított. Kecskeméti évei során együtt dolgozott a ’80-as évek második felének egyik meghatározó MSZMP politikusával, a fiatalon keményvonalas, ám 1989 tájára a formálódó ellenzéki szervezetekkel szimpatizáló, reformerként számon tartott Pozsgay Imrével.
Korábbi, ifjúsági vonalon betöltött pártmunkájának is köze lehetett abban, hogy 1970-ben a DISZ utódaként 1957-ben létrehozott Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség élére helyezték, megtették a szervezet első emberévé. Három év múltán visszakerült régi megyéjébe, most már az MSZMP ottani első embereként. Hét évet töltött el megyei első titkárként. Mandátumot kapott a formálisan működő Országgyűlésben is, ezen felül a Népköztársaság Elnöki Tanácsában is helyet foglalhatott.
Az új évtizedben – 1980-tól mintegy öt éven keresztül – az egyik legbefolyásosabb miniszteri bársonyszékben ülhetett: 1985-ig a rendőrséget (s ez egy diktatúrában kiemelten fontos) is felügyelő belügyminiszter volt. Pozíciójának súlyát tovább növelte, hogy miniszterként az állambiztonság működését szintén ő felügyelte. Miniszteri időszakának egyik leghírhedtebb esete (amely a szocialista Magyarországon a kemény cenzúra ellenére is sajtóvisszhangot kapott), az 1984-es Pusztavacsi békefesztiválon történt indokolatlan és brutális rendőrségi attak volt.
A következő év márciusában lezajlott pártkongresszust követően a Központi Bizottság (KB) adminisztratív ügyeket felügyelő titkára lett, s ezzel még korábbi miniszteri beosztásánál is fontosabb pozícióba került. (Az állampárt KB-titkárai magasabb szintű vezetőnek számítottak, mint a szakminiszterek.) 1987-ben majd’ mintegy fél éven keresztül elnökhelyettesként ténykedett a Minisztertanácsban. 1987 decemberétől újra megtették belügyminiszternek, s ő lett a kommunista diktatúra utolsó „ismert” belügyminisztere, ugyanis újbóli miniszterségének időszaka nem volt mentes a széles közvéleményt érdeklő ügyektől. Az első eset 1988. november 4-én történt a fővárosban, amikor egy villamoson némi szóváltást és tettlegességet követően egy fiatalokból álló csoport elvette egy szolgálaton kívüli rendőr fegyverét, majd egyikük halálosan megsebesítette az egyébként erős alkoholos befolyásoltság alatt álló főtörzsőrmestert. Az ügyből országos botrány kerekedett, még hosszú évekig beszédtéma volt a politikai felhangoktól sem mentes, szomorú eset. A másik ügy 1990 januárjának elején robbant ki, amikor is kiderült, hogy az állambiztonság az ekkor már alkotmányos többpártrendszer idején is folytatta az ellenzéki politikusok, személyek, illetőleg szervezetek titkos eszközökkel történő megfigyelését és lehallgatását, ezen felül iratok tízezreit semmisítette meg. A máig is példa nélküli politikai botrány a Dunagate elnevezést kapta a sajtótól és Horváth belügyminiszteri székébe került.
1990. január 23-i lemondását követően nyugdíjba vonult.
Életút, tisztségek:
1956 nyarától a Magyar Dolgozók Pártja, 1956 őszétől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1957: Oklevelet szerez az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán.
1958–1959: A Kecskeméti Járásbíróság tanácsvezető bírája.
1959–1963: Az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának politikai munkatársa.
1963 – 1968. szeptember: Az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága Adminisztratív (1966. decembertől Közigazgatási és Adminisztratív) Osztályának vezetője.
1968. szeptember – 1970. április: Az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának titkára.
1970. április 27. – 1973. június 29. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának (KB) első titkára.
1970. július 14. – 1973 (?): Az MSZMP KB Ifjúsági Munkabizottságának tagja.
1970. november 28. – 1989. október 7. Az MSZMP KB tagja.
1973. június 29. – 1980. július 3. Az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának első titkára.
1980. június 27. – 1985. március 29. Belügyminiszter.
1985. március 28. – 1987. június 23. Az MSZMP KB titkára.
1987. június 25. – 1987. december 16. A Minisztertanács elnökhelyettese.
1987. december 16. – 1990. január 23. Belügyminiszter.
1987. szeptember 8. – 1988. november 22. Az MSZMP KB Ifjúságpolitikai Bizottságának tagja.
1988. december 15. – 1989. október 7. Az MSZMP KB Nemzetközi, Jogi és Közigazgatás-politikai Bizottságának tagja.
