Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1920. július 22-én született Nagyváradon, munkáscsaládból. Egyetemet végzett, gépészmérnök. 1943-tól a csepeli gyárban üzemmérnökként dolgozott.
1945 óta párttag; 1949-től 1953-ig aspirantúrát végzett, s elnyerte a műszaki tudományok kandidátusa címet. Ezután a dorogi szénbányáknál bányamérnöki, később trösztigazgatói munkakörben dolgozott. 1954-től a csepeli szerszámgépgyár főmérnöke. Ezután az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, majd a Csepel Vas- és Fémművek műszaki igazgatója lett.
1960-ban kohó- és gépipari miniszterhelyettessé, 1962-ben pedig a miniszter első helyettesévé nevezték ki. 1963-75 között kohó- és gépipari miniszter volt. 1959 óta mint megbízott egyetemi tanár a Budapesti Műszaki Egyetem Technológiai Tanszékén működött.
Az MSZMP KB tagja volt 1970. november 28. és 1975. március 22. között.
Kommunizmuskutató Intézet
1920. július 22-én született Nagyváradon (Bihar vm.) munkásszülők gyermekeként. Apja cipész, majd vasúti kalauz volt. 1943-ban gépészmérnöki oklevelet szerzett a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen.
A II. világháború éveiben szakmájában helyezkedett el a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémműveknél, amelynek államosítását követően is az üzem munkatársa maradt. A kommunisták támogatójaként 1949-től négy éven keresztül Moszkvában tanulhatott aspiránsként. 1953-ban elnyerte a műszaki tudományok kandidátusa tudományos fokozatot.
1953-as hazatérését követően egykori egyetemén lett docens, majd a kommunista diktátor, Rákosi Mátyás nevét időközben felvevő Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek Szerszámgépgyáránál helyezkedett el főmérnökként. Munkahelyén az évek előrehaladtával több pozícióban is tevékenykedett, majd megbízható káderként az ország gazdaságpolitikáját alakító, meghatározó Országos Tervhivatal elnökhelyettesévé nevezték ki 1955-ben. Pozícióját a Kádár vezette Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) vezetése alatt is megtarthatta, nem tartozott azon rákosista káderek közé, akiket az új állampárt eltávolított helyéről.
1957 tavaszi leváltását követően régi állomáshelyére, Csepelre helyezte az állampárt, mintegy három éven keresztül műszaki igazgató volt a Csepel Vas- és Fémműveknél, az ország egyik legnagyobb – így kiemelten kezelt – vállalatánál. Az 1960-as évek elején feljebb lépett: megkapta a Kohó- és Gépipari Minisztérium miniszterhelyettesi székét, majd – ez csak idő kérdése volt – a minisztériumon belül magasabbra kerülve a miniszteri bársonyszéket is. (Elődje, Csergő János még a Rákosi-korszakból maradt miniszter.) Minisztersége idején történt az egész ország megdöbbenését kiváltó üzemi baleset, amelyben Vályi Péter pénzügyminiszter egy kohólátogatás során halálos balesetet szenvedett. Az 1960-as évek végén – kihasználva a rövid életű új gazdasági mechanizmus nyújtotta előnyöket – japán gazdasági partnerekkel tárgyalt egy autógyár (jelesül a Nissan) esetleges magyarországi üzemének létesítéséről. A terv végül elúszott, hiszen – bár valutaínséges időszak volt ez – hosszú távon aláásta volna a szocialista gépkocsik értékesítésének lehetőségét, azaz konkurenciát jelentett volna a szovjet, csehszlovák, kelet-német autógyáraknak. Más kérdés, hogy a szovjetek végül (a hiánygazdaság okozta problémák enyhítésére) megvásárolták az olasz Fiat cég egyik licencét, és Lada néven forgalmazták. Nem meglepő, hogy a komoly munkásmozgalommal és kommunista párttal rendelkező Olaszország előnyben volt a Szovjetunióval igen hűvös viszonyban lévő Japánnal szemben. 1970-től 1975-ig tagja volt az állampárt Központi Bizottságának.
A rendszerváltoztatást követően, 1994. június 11-én halt meg a fővárosban. Temetésére a Farkasréti temetőben került sor.
Életút, tisztségek:
1943–1949: A Weiss Manfréd Műveknél gépészmérnök.
1949–1953: Moszkvában aspiráns.
1953: Elnyeri a műszaki tudományok kandidátusa fokozatot.
1953. szeptember – 1954. június: A Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Kar Szerszámgép Tanszékének docense.
1953. július – 1955. július 1. A Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek Szerszámgépgyára szerszámrészlegének főmérnöke.
1955. július 1. – 1955. november 30. A Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek Szerszámgépgyárának főmérnöke.
1955. december 1. – 1957. április 16. Az Országos Tervhivatal elnökhelyettese.
1957. május 1. – 1960. április 14. A Csepel Vas- és Fémművek műszaki igazgatója.
1960. április 14. – 1962. február 10. Kohó- és gépipari miniszterhelyettes.
1962. február 10. – 1963. március 20. A kohó- és gépipari miniszter első helyettese.
1963. március 20. – 1975. július 4. Kohó- és gépipari miniszter.
1970. november 28. – 1975. március 22. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja.
