Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
Budapesten született, 1918. szeptember 29-én. Eredeti neve Háder. Vasesztergályos volt, 1936-tól a szociáldemokrata ifjúsági mozgalomban dolgozott. 1939-től tagja a szociáldemokrata, 1943-tól a kommunista pártnak. 1944-ben a KMP budai bizottságának tagja, egy ellenállási sejt tagja volt. 1945 után a Kábelgyárban, a Telefongyárban és a Szürke Taxinál dolgozott.
1948-tól a budafoki pártbizottság, 1949-től a MÁVAG pártbizottságának titkára. 1950 februárjától a VIII. kerületi párttitkár.
A KV 1950 május i ülésén KV-tag és a KV Szervező Bizottság póttagja lett. 1950. június 25 -től a Budapesti Pártbizottság titkára. Az MDP II. kongresszusán (1951 február ) a Politikai Bizottság póttagja és a KV Szervező Bizottság tagja lett. A KV 1951 május i ülésén a Politikai Bizottság és a KV Titkárság tagja lett. 1952. november 14 -től a Köztársaság térről a Parlamentbe került: a Minisztertanács elnökhelyettese lett.
1953 júniusában tagja volt a Moszkvába meghívott pártküldöttségnek. A KV 1953 június i ülésén megszüntették a KV Titkárságot és a KV Szervező Bizottságot; mindkettőnek tagja volt eddig. 1953. július 2 -án lemondott a kormány, melynek addig elnökhelyettese volt, július 4 -én megválasztották nehézipari miniszternek. 1954. október 9 -től vegyipari és energiaügyi miniszter lett, mert a Nehézipari Minisztériumot megszüntették, helyette Szénbányászati, valamint Vegyipari és Energiaügyi Minisztériumot hoztak létre. 1954. október 31 -n újra a Minisztertanács elnökhelyettese lett. 1956. július 30 -án a Minisztertanács első elnökhelyettese lett. A KV 1956. október 23/24 -én éjszaka tartott plénumán kimaradt a Politikai Bizottságból, és másnap a kormányból is.
1956 után a Kohó- és Gépipari Minisztériumban volt főosztályvezető. További sorsa ismeretlen.
Kommunizmuskutató Intézet
1918. szeptember 29-én született a fővárosban; eredeti nevét (Háder István) még 1950-ben is használta. Négy polgári osztályt végzett, majd kitanulta a vasesztergályos szakmát. Baloldali meggyőződésű munkásként 1936-ban csatlakozott a Magyarországi Szociáldemokrata Párt ifjúsági szervezetéhez. Az időközben nevet váltott szervezetbe, a Szociáldemokrata Pártba (SZDP) 1939-ben lépett be, majd a II. világháború éveiben – fokozatosan radikalizálódva – az illegális kommunista párt (1943 nyarától Békepárt) akcióihoz csatlakozott. A következő évben tevékenyen részt vett a németekkel szembeni ellenállási mozgalomban és szerepet vállalt a kommunista párt Budai Bizottságában.
Magyarország szovjet megszállását követően több helyen dolgozott: kábelgyári és telefongyári munkásként, majd a Szürke Taxi alkalmazottjaként is tevékenykedett. Az erőszakos pártegyesítés évében, 1948-ban kezdte komolyabb politikai karrierjét, amikor megtették a párt budafoki bizottságának titkárává. Egy évvel később az ország egyik legnagyobb vállalatához került: a MÁVAG Mozdony- és Gépgyár pártbizottságának titkári székébe ültette az állampárt, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP).
1950 februárjában újabb állomáshelyre került: a VIII. kerület pártbizottságának titkára lett, s ebbéli funkciójában került be a párt Központi Vezetőségébe (KV) az év májusában. A számára roppant mozgalmas 1950-es év azonban még tartogatott egy pozíciót az egykori vasesztergályosnak, amikor júniusban a főváros első pártemberévé avanzsált: megválasztották (értsd: a felső pártvezetés kinevezte) az MDP Budapesti Bizottsága első titkárává. (A fővárosi szervezet a párt legfontosabb területi bázisa volt, vezetése igen jelentős pozíciónak számított a párton belül.) Egy évvel később póttag lett az MDP Politikai Bizottságában (ezzel még egy szintet feljebb lépett), majd 1951 novemberében rendes taggá választották, illetőleg bekerült a KV Titkárságába; ez addigi politikai pályafutása csúcsát jelentette, hiszen a Titkárság volt a párt talán legjelentősebb szűk körű vezető testülete.
A legkeményebb diktatúra évében, 1952-ben leváltották budapesti első titkári tisztségéből és megtették a Minisztertanács (a kormány) elnökhelyettesévé. Itt ugyan közvetlenül Rákosi utáni szinten következett a formális hierarchiában, de a funkció valóságos hatalommal nem járt. A Sztálin halálát követően, 1953 júniusában Moszkvába rendelt s ott komoly kritkában részesített delegációnak ő is tagja volt. Nem meglepő, hogy 1953 nyarán a KV-titkári pozíciójából kitették, ám PB-tagságát még megtarthatta. Nagy Imre 1953 nyarán felállt kabinetjében a nehézipari miniszteri bársonyszéket kapta meg (amely a hidegháború miatt erősen fegyverkező országban fontos poszt volt), ám mégiscsak visszalépést jelentett a kipróbált káder számára. Egy évvel később vegyipari és energiaügyi miniszteri kinevezést kapott; még meg sem melegedett székében, máris újabb állomáshelyre küldték: újra a Minisztertanács elnökhelyettese lett, s egészen az 1956-os év nyaráig betöltötte pozícióját, majd az ’56-os forradalomig a kormány első elnökhelyetteseként tevékenykedett.
Politikai pozícióit a forradalom idején veszítette el, s nem okozott meglepetést, hogy a régi-új párt, a Kádár vezette Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) nem tartott igényt a Rákosi feltétlen hívének számító káder szolgálataira: kizárták a pártból.
1957 nyarára néminemű megbocsátást gyakoroltak vele szemben, ugyanis – korábbi tisztségeihez mérten – súlytalan pozíciót kapott a Kohó- és Gépipari Minisztériumban, ahol főosztályvezető lett. 1974-ben nyugdíjazták, s ezt követően visszavonult.
A rendszerváltoztatást követően, 2002. január 13-án halt meg a fővárosban.
Életút, tisztségek:
1939-től a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (1939. decembertől Szociáldemokrata Párt [SZDP]), 1942-től a Kommunisták Magyarországi Pártja (1943 nyarától Békepárt, 1944. októbertől Magyar Kommunista Párt [MKP]), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja tagja.
1948. július – 1949: Az MDP Budafoki Városi Bizottságának titkára.
1949 – 1950. február: Az MDP MÁVAG Mozdony- és Gépgyári Bizottságának titkára.
1950. február – 1950. június 26. Az MDP Budapest VIII. Kerületi Bizottságának első titkára.
1950. május 31. – 1956. október 28. Az MDP Központi Vezetőségének (KV) tagja.
1950. május 31. – 1951. március 2. Az MDP KV Szervező Bizottságának (SZB) póttagja.
1950. június 26. – 1952. november 15. Az MDP Budapesti Bizottságának első titkára.
1951. március 2. – 1951. november 30. Az MDP KV Politikai Bizottságának (PB) póttagja.
1951. március 2. – 1953. június 28. Az MDP KV SZB tagja.
1951. november 30. – 1956. október 24. Az MDP KV PB tagja.
1951. május 22. – 1953. július 28. Az MDP KV Titkárságának tagja.
1952. november 14. – 1953. július 4. A Minisztertanács elnökhelyettese.
1953. július 3. – 1957. május 9. Országgyűlési képviselő.
1953. július 4. – 1954. október 9. Nehézipari miniszter.
1954. október 9. – 1954. október 30. Vegyipari és energiaügyi miniszter.
1954. október 30. – 1956. július 30. A Minisztertanács elnökhelyettese.
1956. július 30. – 1956. október 24. A Minisztertanács első elnökhelyettese.
1957. július – 1974: A Kohó-és Gépipari Minisztérium főosztályvezetője.
