Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1925-ben született Hatvanban, munkáscsaládban. Apja hidász volt. Inasként, segédként, majd az ipariskola elvégzése után esztergályosként a MÁVAG-ban dolgozott.
945-től vett részt a munkásmozgalomban, 1947-ben lépett be a kommunista pártba. A vasút területén dolgozott független szakszervezeti funkcionáriusként. 1951-ben a Csepel Művek szakszervezeti elnöke, 1954-től pedig a SZOT termelési osztályának politikai munkatársa lett. 1954-ben pártfőiskolára került, utána a SZOT-ban dolgozott. 1958 áprilisától az MSZMP KB párt- és tömegszervezetek osztálya politikai munkatársa lett. 1961-ben tér vissza a szakszervezeti mozgalomba a vasasszakszervezet titkáraként. 1966-ban megválasztják az MSZMP Fejér megyei Bizottságának első titkárává, 1973-tól a SZOT titkára, majd 1976-tól főtitkárhelyettese. 1978-ban lesz a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. 1962-ben választották meg az MSZMP KB póttagjának, 1966-tól haláláig volt tagja a KB-nak. 1971-85 között országgyűlési képviselő volt. 1988. április 15-én halt meg.
Kommunizmuskutató Intézet
1925. augusztus 8-án született egy hatvani (Heves vm.) munkáscsaládban. Fiatal éveiben inasként és segédként is dolgozott. Iskolai tanulmányait követően (esztergályosnak tanult), a fővárosi Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyáraknál (MÁVAG) helyezkedett el. Magyarország szovjet megszállása évében, 1945-ben került szorosabb kapcsolatba a munkásmozgalommal, két évvel később be is lépett a Magyar Kommunista Pártba (MKP).
A koalíciós években függetlenített szakszervezeti funkcionáriusként tevékenykedett, majd 1950-ben végleg szakított korábbi munkahelyével, a MÁVAG-gal, Csepelre került, ahol a korábbi Weiss Manfréd Acél- és Fémművek átkeresztelésével létrehozott és Rákosi Mátyásról elnevezett Vas- és Fémművekben dolgozott szakszervezeti titkárként. (E gyáróriás vezető pozícióiba kizárólag megbízható, kommunista meggyőződésű káderek kerülhettek.) Párhuzamosan csepeli karrierjével, a nevet váltott kommunista párt, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) által életre hívott Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) apparátusában is tevékenykedett. (A szövetség létrehozásával a párt a hagyományos ágazati szakszervezeteket kívánta megszüntetni, illetőleg ezen keresztül ellenőrizte a szakszervezeti mozgalmat.) Ideológiai képzését elősegítendő beiskolázták, 1954-ben megkezdte tanulmányait a Pártfőiskolán.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően tagja lett a Kádár vezette Magyar Szocialista Munkáspártnak (MSZMP), a Központi Bizottság (KB) apparátusában, a Párt- és Tömegszervezetek Osztályán tevékenykedett. 1961-ben újra a szakszervezetek felé irányította a párt: az egyik legnagyobb tömegbázisú szakszervezet, a vasasszakszervezet főtitkárhelyettese lett. A nagy taglétszámú szakszervezettől 1966-ban Fejér megyébe helyezték: megkapta az MSZMP Fejér Megyei Bizottságának első titkári székét. Kinevezése több okból is nagyon lényeges volt. Egyrészt megyéjében működött az ország egyik legnagyobb híradástechnikai és fegyverüzeme, a székesfehérvári Videoton, amely a hidegháború éveiben különösen fontos üzemnek számított, másrészt a megye területén állomásozott több – a szovjet Déli Hadseregcsoporthoz tartozó, igen nagy létszámú – megszálló alakulat is. Nem kérdés, hogy egy ilyen stratégiailag fontos területet nem irányíthatott akárki. Ugyancsak 1966-ban választották be az MSZMP KB-ba, amelynek haláláig tagja maradt.
1973 őszén újra korábbi állomáshelyére, a SZOT-ba küldték: 1976-ban főtitkárhelyettes lett. Öt évet töltött el a szakszervezetek csúcsvezetésében, ezt követően a Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezetében működött főtitkárként.
1988. április 15-én halt meg Budapesten, temetésére – utolsó alkalommal, nagy munkásmozgalmi búcsúztatás keretében – a Kerepesi temetőben, a kommunista vezetés által kiemelkedőnek tartott munkásmozgalmi személyek hamvai számára kialakított Munkásmozgalmi Panteonban került sor.
Életút, tisztségek:
1947-től a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1950. augusztusig: A Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak üzemi bizottságának termelési felelőse.
1950. augusztus – 1958: A csepeli Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek szakszervezeti bizottságának elnöke.
1950. augusztus – 1958: A Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) termelési osztályának munkatársa, majd vezetője.
1953. március 1. – 1966. augusztus 31. A SZOT tagja.
1958 – 1961. június 28. Az MSZMP Központi Bizottsága (KB) Párt- és Tömegszervezetek Osztályának alosztályvezetője.
1961. június 28. – 1966. augusztus 31. A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének titkára, majd főtitkárhelyettese.
1962. november 24. – 1966. december 3. Az MSZMP KB póttagja.
1966. szeptember 1. – 1973. október 10. Az MSZMP Fejér Megyei Bizottságának első titkára.
1966. december 3. – 1985. április 15. Az MSZMP KB tagja.
1973. október 10. – 1988. április 15. A SZOT Elnökségének tagja.
1973. október 10. – 1976. június 22. A SZOT titkára.
1976. június 22. – 1978. május 12. A SZOT főtitkárhelyettese.
1978. április 27. – 1988. április 15. A Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének főtitkára.
1980. június 27. – 1985. április 19. Országgyűlési képviselő.
