Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1879. február 16-án született Budapesten. Ádesapja fővárosi hivatalnok volt. Hébelt Ede jogászként végzett.
A polgári radikális, majd a szociáldemokrata eszmék megismerése után csatlakozott a kommunista mozgalomhoz. 1914-19 között a Radikális Párt tagja. A Tanácsköztársaság idején a Marx-Engels Munkásegyetemen tanított. 1919 őszén belépett a szociáldemokrata pártba, majd 1922-26 közt nemzetgyűlési képviselő lett. Később együttműködött a Vörös Segéllyel. Egy ideig eltávolodott az aktív politizálástól. 1945 után támogatta a munkáspártok egyesítését. Az MDP KV tagja volt 1954. május 30. és 1956. október 30. között. 1957-ben betegsége miatt visszavonult a közéletből.
1961. július 3-án halt meg Budapesten.
Kommunizmuskutató Intézet
Budapesten született 1879. február 16-án, polgári családban. A Budapesti Evangélikus Főgimnáziumban érettségizett, Budapesten és Berlinben járt egyetemre. 1902 tavaszán avatták a jogtudományok doktorává. 1903 őszén ügyvédi vizsgát tett, majd önálló irodát nyitott a fővárosban. 1906 végén a Jogvédő Egyesület „a vagyontalanok és a szegények első államilag javadalmazott védőügyvédjévé” választotta. 1908 őszén az Eperjesi Jogakadémia nyilvános rendkívüli, egy évre rá nyilvános rendes tanára lett.
1905-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Munkáspártba, tagja lett a Társadalomtudományi Társaságnak, és elnöke az Eperjesi Szabadgondolkodók Egyesületének. 1908-tól Eperjesen a jogakadémia tanára volt, majd egyetemi magántanárrá nevezték ki, emellett pedig a Jogvédő Egyesület ügyészeként is működött.
Az őszirózsás forradalmat követő időszakban a kultuszminisztériumban dolgozott a diákügyi miniszteri biztos irányítása alatt. Az első kommunista diktatúra, a Tanácsköztársaság alatt a munkásegylet tanára és egyik vezetője volt.
1922-ben Sopron nemzetgyűlési képviselője lett. (A választásokon előbb Andrássy Gyula grófot és Klebelsberg Kunó grófot, majd a pótválasztáson ismét Andrássyt előzte meg.) A Horthy-korszak idején számos kommunistaellenes perben képviselte a védelmet, és a Magyarországi Vörös Segélyben is tevékenykedett.
A II. világháború után támogatta a két munkáspárt együttműködését. Belépett a kommunisták által uralt egyesült pártba, majd 1954 és 1956 között tagja volt a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének.
1961. július 3-án halt meg Budapesten. 1992-ben posztumusz megkapta a Demény Pál-emlékérmet.
Életút, tisztségek:
1905-től a Magyarországi Szociáldemokrata Munkáspárt (1939. decembertől Szociáldemokrata Párt), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) tagja.
1954. május 30. – 1956. október 28. Az MDP Központi Vezetőségének tagja.
