Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1908. szeptember 20-án, Komádiban született. Hatgyermekes szegény szabósegéd legkisebb fia. Édesapja meghalt az első világháborúban. Ő is szabómesterséget tanult, de kubikosként is dolgozott. A húszas évektől Budapesten élt és dolgozott. Testvérei, Károly és Ferenc hatására kapcsolódott be a munkásmozgalomba. (Ferenc a harmincas években a KMP Titkárságának tagja volt, 1938-ban meghalt. Károly 1930 elején a KMP 'párttitkárságának' volt tagja, majd a Szovjetunióba került, ahol letartóztatták, és csak 1954-ben engedték szabadon. 1957-ben halt meg.)
Belépett a Magyarországi Szabómunkások és Munkásnők szakegyesületébe. Martos Flóra bevonta a Vörös Segély munkájába és 1930-ban közölte vele, hogy felvették az illegális párttagok sorába. 1931-től a párt FECSKE (Ferencváros, Csepel, Kispest, Erzsébet) kerületi titkára. 1933-ban kommunista tevékenység miatt kizárták a szabók szakszervezetéből, és mert a kizárás megjelent a Népszavában, a rendőrség letartóztatta. 1935-ben tagja lett az a KMP féllegális szervezetének, az Egyesült Szakszervezeti Ellenzéknek. 1937-től pártutasításra a szociáldemokrata párt kispesti szervezetében tevékenykedett, 1941-től vezetőségi tag volt.A háború alatt Rózsa Ferenc megbízásából kommunista sejtet szervezett Kispesten. 1942 májusától bujkált. Pest környékén pártsejteket hozott létre. 1944 őszén három fős csoportja a kőbányai repülőgépgyárban szabotált. Több csoportocskát irányított a párt nevében.
Az ostrom után Pestlőrincen részt vett az MKP létrehozásában és a helyi szervezet titkára lett, egyben a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei Nemzeti Bizottság elnökségi tagja. Hamarosan Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja. Az MKP III. kongresszusán (1946 ) KV-tag lett. 1948-ban alispáni tevékenységéért Kossuth-díjat kapott. 1949. szeptember 16-án alispánból az Állami Ellenőrzési Központ elnöke lett. Az 1950 május i KV-plénumon a Központi Ellenőrzési Bizottság tagja lett.
Zöld belügyminiszter öngyilkossága után 1951. április 20 -tól ő vette át a tárcát. 1951. május 4-én mentették fel az Állami Ellenőrzési Központ éléről. A KV 1951 május i ülésén a Politikai Bizottság póttagja lett. 1952. november 14 -én belügyminiszterből a Minisztertanács elnökhelyettese lett. A KV 1953 június i ülésén kimaradt a Politikai Bizottságból.
1953. július 2 -ig volt a Minisztertanács elnökhelyettese, július 24-én újra az Állami Ellenőrzési Központ elnöke lett. 1955. augusztus 26-tól az állami ellenőrzés minisztere lett, 1956. október 24-ig. A párt feloszlatásáig (1956. október 30 .) a Központi Ellenőrző Bizottság tagja volt.
1956 után a Pest megyei Pártbizottság osztályvezetője, majd az Acélipari Vállalat igazgatója. Ekkor már jelentkezett súlyos betegsége, mely később elhatalmasodott rajta. 1964-ben nyugdíjazták. 1970. november 13-án halt meg.
Forrás
Kommunizmuskutató Intézet
1908. szeptember 20-án született Komádiban (Bihar vm.). Apját az I. világháborúban elvesztette. Öt elemi osztály elvégzését követően kitanulta a szabómesterséget s emellett szülőhelyén mezőgazdasági munkákat végzett.
1928-ban a fővárosba költözött, ahol tagja lett az illegálisan működő Kommunisták Magyarországi Pártjának(KMP). Aktív, számtalan feladatot vállaló kommunistaként szakmája szakszervezetében is tevékeny szerepet vállalt, tagja volt a Magyarországi Szabómunkások és Munkásnők Szakegyesületének. (Innen 1933-ban kommunista párttagsága miatt kizárták.) Az 1930-as években a fővárosban és közvetlen környékén – Kispesten, Pesterzsébeten és Csepelen – illegális kommunista sejtek titkáraként működött. A kommunista irányítású Egyesült Szakszervezeti Ellenzék tagjaként 1936-ban letartóztatták és rövid ideig fogva tartották. Egy évvel később – szigorú pártutasításra – csatlakozott a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) kispesti szervezetéhez; itt tagja lett a végrehajtó bizottságnak. Hamarosan itt is titkos kommunista sejt szervezésébe kezdett. 1944 őszén harmadmagával szabotázsakciókat szervezett a Kispesti Repülőgépgyárban.
1945-ben, az ország szovjet megszállásakor egyik létrehozója és titkára lett a Magyar Kommunista Párt (MKP) pestszentlőrinci szervezetének. Az év tavaszán bekerült a kommunista túlsúllyal bíró Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, majd a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei nemzeti bizottság megválasztotta alispánná. Politikai szerepe nagy részben a kommunista párt programjának feltétlen támogatására irányult, és több esetben csak protokolláris volt.
1946-ban megtették az MKP Központi Vezetősége tagjának, pozícióját az erőszakos pártegyesítéssel létrehozott kommunista párt, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) uralma idején is megtartotta; egészen 1956 októberéig maradt a párt egyik legfontosabb szervében. Elvhűségét, pártszolgálatait 1948-ban – az abban az évben alapított – Kossuth-díjjal jutalmazta a párt. Alispáni pozícióját egészen 1949-ig megtarthatta, ekkor az Állami Ellenőrző Központ vezetői székébe ültették. E szervezet fő feladata az állami szervek felügyelete volt, ám valójában a kiépülő diktatúra és a pártállam védelme tette ki feladatai legnagyobb részét.
1951-ben feljebb lépett, és az öngyilkosságot elkövető Zöld Sándor helyett megkapta a kiemelten fontos Belügyminisztérium irányítását, majd ugyanezen év novemberében póttagként bekerült a párt legfőbb irányító szervébe, a Politikai Bizottságba (PB). A Sztálin 1953-as halálát követő változások őt is érintették, a minisztérium éléről távoznia kellett, sőt, nem meglepő módon, a PB-ből is kimaradt. Mivel azonban kipróbált elvtárs volt, a párt nem engedte el a kezét, így korábbi állomáshelyére, az állami ellenőrzés élére került, s ott is maradt egészen 1956 októberéig, igaz, ekkor szervezetét már egy éve az Állami Ellenőrzés Minisztériumának hívták.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően, 1957 januárjában belépett a Kádár vezette Magyar Szocialista Munkáspártba (MSZMP). A Rákosi-érában betöltött szerepeihez képest súlytalan szerepet adott neki az MSZMP: a párt Pest megyei bizottságán tevékenykedett, majd a Kereskedelmi, Asztalos- és Lakatosipari Vállalat vezetője volt, ahonnan 1964-ben ment nyugdíjba.
1970. november 13-án halt meg a fővárosban. A Kerepesi temetőben, a kommunista vezetés által kiemelkedőnek tartott munkásmozgalmi személyek hamvai számára kialakított Munkásmozgalmi Panteonban temették.
Életút, tisztségek:
1929-től a Kommunisták Magyarországi Pártja, 1944. októbertől a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1957. januártól a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1945. április 2. – 1945. november 29. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja.
1945. április – 1949. szeptember 16. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja.
1946. október 1. – 1956. október 28. Az MKP (1948. júniustól MDP) Központi Vezetőségének (KV) tagja.
1948. március 15. Megkapja a Kossuth-díj II. fokozatát.
1949. június 8. – 1958. szeptember 26. Országgyűlési képviselő.
1949. szeptember 16. – 1951. május 4. Az Állami Ellenőrzési Központ elnöke.
1950. május 8. – 1951. április 20. Az Elnöki Tanács tagja.
1951. április 20. – 1952. november 14. Belügyminiszter.
1951. november 30. – 1953. június 28. Az MDP KV Politikai Bizottságának póttagja.
1952. november 14. – 1953. július 4. A Minisztertanács elnökhelyettese.
1953. július 3. – 1955. augusztus 26. Az Elnöki Tanács tagja.
1953. július 24. – 1955. augusztus 26. Az Állami Ellenőrzési Központ elnöke.
1951. március 2. – 1956. október 31. Az MDP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja.
1955. augusztus 26. – 1956. október 24. Az állami ellenőrzés minisztere.
1957. március –1963. február: Az MSZMP Pest Megyei Bizottságának főelőadója, majd osztályvezetője.
1963–1964: A Kereskedelmi, Asztalos- és Lakatosipari Vállalat igazgatója.
