Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1891. augusztus 31-én született Jászberényben. 1909-ben csatlakozott a munkásmozgalomhoz: belépett a szociáldemokrata pártba és egyben mint fiatal orvostanhallgató, a Gallilei-kör szocialista szárnyának a tevékenységében vett részt. 1914-ben avatták orvosdoktorrá.
1918 decemberében a Földmunkásszövetség kongresszusán a mezőtúri szervezet küldötte volt. 1919-ben belépett a kommunista pártba. A Tanácsköztársaság kikiáltása után az orvosszakszervezet direktóriumába választották, az intervenció idején a MÉMOSZ-zászlóaljban szolgált orvosként. A Tanácsköztársaság leverése után Bécsbe emigrált, majd Csehszlovákiába költözött. 1920 és 1922 között a Kassai Munkás c. kommunista újságot szerkesztette, majd tizenkét évig Németországban élt és a német kommunista mozgalomban tevékenykedett. 1934-ben a Szovjetunióba ment. Itt a külkereskedelmi népbiztosságon és a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Világgazdasági és Világpolitikai Intézetében dolgozott. 1939-ben kandidátusi fokozatot szerzett. Negyedszázados távollét után 1945-ben visszatért Magyarországra. 1945-ben külkereskedelmi államtitkár lett. 1946-47-ben a Magyar Nemzeti Bank igazgatója volt, majd kormányzati posztokat töltött be. Volt külkereskedelmi miniszter (1954-56), a Közgazdaságtudományi Egyetem rektora (1957-63). 1956-ban rövid ideig a Magyar Nemzeti Bank elnöke lett. 1963-ban nyugdíjba vonult. 1965-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1973-ban rendes tagjává választották.
1959-ben a VII. pártkongresszus a Központi Bizottság tagjává választotta (1959. december 5. és 1975. február 26. között).
1975. február 26-án elhunyt.
Kommunizmuskutató Intézet
1891. augusztus 31-én született Jászberényben (Jász-Nagykun-Szolnok vm.), Háy Gyula kereskedő és Ehrlich Johanna gyermekeként.
Elemi iskoláit jó eredménnyel zárta, majd középfokú tanulmányait a vármegye szerte elismert Magyar Királyi Állami Főgymnásiumban végezte, szülővárosában. Gimnáziumi évei alatt ismerkedett meg a munkásmozgalommal, az 1905-ös oroszországi forradalommal, s lett olvasója a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) lapjának, a Népszavának. 1909-ben egyik életre hívója volt az MSZDP jászberényi szervezetének, majd a fővárosba került, ahol a Budapesti Tudományegyetemen folytatott orvosi tanulmányokat. Egyetemi évei alatt aktív tagja volt a baloldali és radikális értelmiségiek által látogatott Galilei Körnek. 1914 decemberében avatták orvossá, s mintegy négy éven át katonaorvosként teljesített szolgálatot az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében, különböző állomáshelyeken.
1918-as hazatérését követően Mezőtúron élt, ekkoriban szakított végleg a szociáldemokráciával, s lett az első kommunista diktatúra, a Tanácsköztársaság lelkes híve, támogatója. Belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába (KMP), tagja lett az orvosszakszervezet direktóriumának. Orvosként szolgált a Vörös Hadseregben, az északi fronton.
A Tanácsköztársaság bukását követően eltiltották hivatása gyakorlásától, ekkor – félvén a felelősségre vonástól – rövid időre Bécsbe emigrált, majd onnan került a kommunista párt megbízásából Csehszlovákiába 1920-ban. Itt az egykor szociáldemokrata gyökerekkel bíró, ám kommunistává váló újság, a Kassai Munkás egyik szerkesztőjévé nevezték ki. Megbízható elvtársként 1920 és 1922 júniusa között a lap vezető szerkesztője lett, s Hajmási László néven végezte szerkesztői és mozgalmi munkáját. 1922-ben, miután mint kommunistát üldözni kezdték a helyi hatóságok, Bécsbe ment, majd onnan testvére, a kommunista újságíró, Háy Mihály hívására Berlinbe tette át a székhelyét. A német fővárosban ismerkedett meg Grün Adéllal, akit feleségül vett. (Sógornőjét a Tanácsköztársaság pénzügyi népbiztosa, a későbbi kényszermunkatáborok működését és a nem szovjet állampolgárok erőszakkal történő tömeges elhurcolását tevékenyen támogató közgazdász, Varga Jenő vette el, így ők ketten rokonságba kerültek egymással.)
Derék internacionalistaként belépett a Német Kommunista Pártba, és állást kapott a Nemzetközi Munkásmozgalmi és Közgazdasági Kutatócsoportban (utóbbi két esetben minden bizonnyal elvtársai siettek segítségére), ahol egészen 1929-ig dolgozott. Ekkor a berlini szovjet nagykövetségen kapott munkát, mégpedig a külkereskedelmi kirendeltségen végzett feladatokat. Varga Jenővel közösen elemeztek gazdaságpolitikai folyamatokat; jelentéseik több esetben eljutottak a Komintern vezetőinek asztalára, vagyis tevékenyen támogatta a szervezet munkálkodását a világforradalom érdekében.
Németországi kommunista tevékenysége idején aktív kapcsolatot tartott a KMP-vel, rendszeresen publikált itthoni folyóiratokba. 1934-ben áthelyezték Moszkvába, ahol a Szovjetunió Külkereskedelmi Népbiztossága Konjunktúrakutató Intézetében dolgozott, valamint a Szovjet Tudományos Akadémián is tevékenykedett a Varga Jenő vezette Világgazdasági és Világpolitikai Intézetben. 1939-ben tudományos fokozatot szerzett Moszkvában, majd a II. világháború idején (1944-ben) a moszkvai (kommunista propagandát sugárzó) Kossuth Rádió munkatársa, később vezetője lett.
A szovjetek által megszállt Magyarországra 1945 szeptemberében tért vissza, részt vett a forint bevezetésében, és a Magyar–Szovjet Külforgalmi Részvénytársaság munkájában egyaránt. Egy évvel később – 1946 decemberében – a Magyar Nemzeti Bankba (MNB) helyezte a Magyar Kommunista Párt (MKP), ahol több vezető funkciót is betöltött. 1947 novemberében Nagy Imrével együtt a kommunista párt gazdaságpolitikai irányelveit kidolgozó csoport tagjává jelölte az MKP; ekkor ezt a csoportot Gerő Ernő vezette.
1948 nyarán felmentették és kinevezték a Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Minisztérium államtitkárának, majd egy évvel később a Külkereskedelmi Minisztériumba államtitkárnak; 1951-ben miniszterhelyettes lett, majd 1954 júliusától 1956 áprilisáig ő töltötte be a miniszteri tisztséget. Pozíciói világosan mutatják, hogy az ország gazdaságának egyik (fő) irányítójává lépett elő. Az év tavaszán újra egykori helyére, a nemzeti bankba irányította a párt, ahol egészen 1956 novemberéig töltötte be az elnöki tisztséget.
Gazdasági, pénzügyi pártfeladatai mellett az 1940-es évek végén az ideológiailag szigorúan ellenőrzött tudományos életben is pozíciókat kapott: a Magyar Közgazdaságtudományi Egyetemen és a Magyar Tudományos Akadémián (MTA) is fontos tisztségeket töltött be; az előbbi intézményben tanszékvezető volt. Mint tudjuk, a kommunista diktatúra idején az egyetemi tanszékvezetők kinevezésénél alapfeltétel volt az ideológiai megbízhatóság és a párttagság. Személyével kapcsolatban mindkét feltétel adott volt, hiszen 1948-tól tagja volt a nevet váltott kommunista pártnak, a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) és ideológiai téren is képzett volt.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően azonnal belépett a Kádár vezette Magyar Szocialista Munkáspártba (MSZMP). Ugyan 1957 februárjában nyugdíjazták, ám a Gazdasági Figyelő című lap főszerkesztője lett, s a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen tanszékvezető egyetemi tanári (később rektori) állást kapott. Ő indítványozta 1959-ben a névadó Marx Károly szobrának felállítását az egyetem aulájában.
1958-ban az MSZMP elméleti folyóirata, a Társadalmi Szemle egyik szerkesztője lett. 1959-ben beválasztották a párt Központi Bizottságába.
1965-ben az MTA levelező, majd 1973-ben rendes tagjává választották.
Az orvos-közgazdász, pártkatona, aki több kommunista pártban töltött be fontos gazdasági pozíciókat, 1975. január 27-én halt meg a fővárosban. Temetésére február 4-én, a Kerepesi temetőben, a kommunista vezetés által kiemelkedőnek tartott munkásmozgalmi személyek hamvai számára kialakított Munkásmozgalmi Panteonban került sor.
Életút, tisztségek:
1909-től a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, 1918. novembertől a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP), 1945. szeptembertől a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. decembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1948. augusztus 14. – 1949. június 11. A Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Minisztérium adminisztratív államtitkára.
1949. június 11. – 1951. január 27. Külkereskedelmi minisztériumi államtitkár.
1951. január 27. – 1953. július 4. A külkereskedelmi miniszter első helyettese.
1953. július 4. – 1954. július 6. A bel- és külkereskedelmi miniszter első helyettese.
1954. július 6. – 1956. április 14. Külkereskedelmi miniszter.
1956. április 16. – 1956. november 19. A Magyar Nemzeti Bank elnöke.
1956. szeptember – 1957. szeptember: A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (MKKE) Politikai Gazdaságtan Tanszékének másodállású docense.
1957. szeptember – 1963. június: Az MKKE Politikai Gazdaságtan Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára.
1957. október 9. – 1965. október 20. Az MSZMP Központi Bizottsága (KB) mellett működő Közgazdasági Elméleti Munkaközösség tagja.
1957. július 1. – 1963. június 30. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora.
1958. február – 1960. július: A Központi Népi Ellenőrző Bizottság tagja.
1958: Megkapja a közgazdaság-tudományok doktora tudományos fokozatot.
1959. december 5. – 1975. január 27. A MSZMP KB tagja.
1965. április 23. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező tagja.
1966. december 3. – 1975. január 27. Az MSZMP KB mellett működő Közgazdasági Munkaközösség tagja.
1973. május 11. Az MTA rendes tagja.
