Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
Budapesten született 1894. szeptember 17-én. Hétéves korában árván maradt, menhelyen nevelkedett. Felcseperedvén libapásztor, cseléd volt.
Az első világháború alatt behívták katonának, ahonnan 1918 októberében érkezett haza. A kommün védelmében közkatonaként részt vett a felvidéki harcokban, majd a 12. komáromi gyalogezred egyik századának lett parancsnoka. Az összeomlás után a BESZKÁRT-nál helyezkedett el. 1921-től a kőbányai Medichémiai Gyógyszervegyészeti Gyárban dolgozott, 1943-ig. 1921 őszén belépett a Magyarországi Vegyészeti Munkások Országos Szövetségébe, s létrejöttétől a kőbányai csoport titkára lett. Ekkortól lett tagja és könyvtárosa a szociáldemokrata párt kőbányai szervezetének. A vegyi gyárakban 1922-ben indított béremelési harcok szervezője és egyik irányítója volt. A vegyész szakszervezet 1925-ös kongresszusán beválasztották a KV-be. 1933-tól a szociáldemokrata párt kőbányai titkára. 1938-ban a vegyész szakszervezet elnöke lett. 1943-ban elbocsátották a munkahelyéről. Egy ideig a Népszava kiadóhivatalában kapott munkát, majd különböző vegyi gyárakban dolgozott.
1945 márciusától a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének függetlenített titkára 1945. június 1-ig, majd az SZDP kőbányai szervezetének titkára. 1945-től tagja volt az SZDP Fővárosi Végrehajtó Bizottságának. A pártfúzió híve volt.
Az SZDP 1948 márciusi kongresszusán élesen bírálta a párt jobboldalát. A kongresszuson beválasztották a párt vezetőségébe. 1948. március 10 -én tagja lett az ekkor létrehozott MKP-SZDP közös Szervező Bizottságának. 1948. március 3-án a Szaktanács (1948. október 20 -a után a Szakszervezetek Országos Tanácsának) elnöke. 1948. március 15-től a Népszava főszerkesztője. Az MDP I. kongresszusán (1948 június ) a Politikai Bizottság tagja lett. A SZOT XVIII. kongresszusáig (1953. február 27 - március 1. ) volt a szervezet elnöke. Ekkor megvonták a főtitkár elnevezést a szakszervezeti mozgalomtól, és az új elnök az addigi főtitkár, Kristóf lett. Ezután Harustyák a Vegyipari, majd a Nehézipari Minisztériumban dolgozott. Az 1953 június i KV-plénumon kimaradt a Politikai Bizottságból.
1954-ben nyugdíjazták. 1955-től a SZOT Számvizsgáló Bizottságának elnöke, majd tagja. 1956-ig KV-tag volt. 1960-ig volt a Számvizsgáló Bizottság elnöke. 1970. december 14-én halt meg, Budapesten.
További források
Kommunizmuskutató Intézet
1894. szeptember 17-én született a fővárosban. Cselédlány édesanyját gyermekként elvesztette, édesapját nem ismerte, árvaházban élt. Vezetéknevét édesanyja után kapta.
A négy elemi elvégzését követően nagybátyja nevelte; ekkor cselédként és libapásztorként dolgozott Dadon (Komárom vm.). Katonakorúként részt vett az I. világháborúban, három évig szolgált a fronton. 1918-ban tért haza, majd az első kommunista diktatúra, a Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadseregben szolgált s részt vett a felvidéki hadműveletekben.
A bukást követően rövid ideig fogva tartották, majd kiszabadulását követően alkalmi munkákból élt Budapesten. Az 1920-as évek legelején rövid ideig a fővárosi közlekedési vállalatnál, a BSZKRT-nél dolgozott, innen került a Medichemia Gyógyszervegyészeti Gyárba Kőbányára. 1921-ben lépett be a Magyarországi Vegyészeti Munkások Szövetségébe, és a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba (MSZDP), szakszervezeti és pártvonalon is aktívnak mutatkozott ez idő tájt. A párt kőbányai szervezetének titkára lett. Tevékeny szereplője volt a ’30-as évek munkástüntetéseinek, bérharcainak, s ennek is köszönhetően lett 1934-től a kőbányai MSZDP első embere, majd 1938-tól a vegyipari szakszervezet elnöke.
1943-ban elbocsátották munkahelyéről és a szociáldemokrata párt lapja, a Népszava kiadójában kapott munkát, majd ezt követően egy kémiai laborban helyezkedett el. Mint aktív baloldalit, a nyilasok 1944 őszén letartóztatták, ám megszökött és a szovjet csapatok megérkezéséig bujkált.
1945 februárjában a Magyar Vegyipari Munkások Szabad Szakszervezete függetlenített titkárává nevezték ki, majd az év nyarán újfent a Szociáldemokrata Párt (SZDP) kőbányai szervezetében tevékenykedett titkárként. Pártbéli pozíciója mellett bekerült az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe is, ezen felül az SZDP Fővárosi Végrehajtó Bizottságának is tagja lett. A politikailag igen sűrű év végén Kossa István társaságában részt vehetett Párizsban a Szakszervezeti Világszövetség konferenciáján; itt beválasztották a testület Főtanácsába.
1947 decemberében egyik elindítója volt saját politikai közössége, az SZDP szétverésének, és a kommunisták kezébe adásának, azzal, hogy „kíméletlen harcot hirdetett saját pártjában a jobboldali elhajlókkal szemben”. A párt 1948. márciusi kongresszusán a kommunistákkal való fúzió híveként bekerült az Országos Vezetőségbe.
Még ugyanebben a hónapban a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) elődjének tekinthető Szakszervezeti Tanács első embere lett. A szervezet életre hívásával a kommunista párt – 1948 júniusától Magyar Dolgozók Pártja (MDP) – az ágazati szakszervezetek megszüntetését és szétverését tűzte ki célul, s ezzel teljességgel ellenőrzése alá vonta a szakszervezeti mozgalmat. Szakszervezeti pozíciója mellett kinevezték a Népszava főszerkesztőjének.
1948 júniusában a két párt „egyesült”, s megalakult az MDP. Harustyák bekerült az új párt Központi Vezetőségébe, s a szűkebb vezető testületbe, az ekkor 14 tagú Politikai Bizottságba is. Egyértelmű, hogy személyében az MDP megbízható kádert kapott, aki egykori szociáldemokrataként szemrebbenés nélkül verte szét saját pártját. Tagja lett a Magyar Függetlenségi Népfront Országos Tanácsának és – megalakulásától – a kollektív államfői testületnek, az Elnöki Tanácsnak is.
A szakszervezetek éléről 1953 elején váltották le; ekkor áthelyezték a Vegyipari Minisztériumba, ahol a Kereskedelmi Igazgatóságot vezette. 1954-es nyugdíjazását követően nem kapott komoly politikai szerepet, 1954-ben népfrontbeli tisztségét is elvesztette. 1958-tól 1961-es nyugdíjazásáig a SZOT Számvizsgáló Bizottságának elnöke volt. Nyugdíjazásakor került ki (saját kérésére) az Elnöki Tanácsból és vesztette el megmaradt pártfunkcióit. Az Országgyűlésben 1962-ig volt képviselő.
1970. december 14-én halt meg Budapesten. Temetésére 17-én került sor a Kerepesi temetőben, a kommunista vezetés által kiemelkedőnek tartott munkásmozgalmi személyek hamvai számára kialakított Munkásmozgalmi Panteonban.
Életút, tisztségek:
1921-től a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP, 1939. decembertől Szociáldemokrata Párt [SZDP]), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956-tól a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1934-től: Az MSZDP X. kerületi titkára.
1938-tól: A Vegyipari Szakszervezet elnöke.
1945. február 11. – 1948. június 1. A Magyar Vegyipari Munkások Szabad Szakszervezetének elnöke.
1945. június 24. – 1945.november 29. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja.
1945. november 29. – 1947. július 25. Nemzetgyűlési képviselő.
1947. szeptember 16. – 1962. november 5. Országgyűlési képviselő.
1948. március 8. – 1948. június 12. Az SZDP országos vezetőségének tagja.
1948. március – 1948. október 20. A Szakszervezeti Tanács elnöke.
1948. március 15. – 1953. március 1. A Népszava című napilap főszerkesztője.
1948. június 12. – 1956. október 28. Az MDP Központi Vezetőségének (KV) tagja.
1948. június 12. – 1953. június 28. Az MDP KV Politikai Bizottságának tagja.
1948. október 20. – 1953. március 1. A Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT) elnöke.
1949. március 15. – 1954. október 24. A Magyar Függetlenségi Népfront Országos Tanácsa Elnökségének tagja.
1949. augusztus 23. – 1961. október 4. Az Elnöki Tanács tagja.
1953. március – 1954: A Vegyipari Minisztérium Kereskedelmi Igazgatóságának vezetője.
1955. december – 1960. december 31. A SZOT Számvizsgáló Bizottságának elnöke.
