Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1910. január 30-án született Abádszalókon. Háromholdas szegényparaszt család gyermeke volt. Az elemi iskola elvégzése után napszámosnak állt. Családjával Pestre költözött, és ott felvették kőművesinasnak a Szabó és Kollner céghez.
Kapcsolatba került a MÉMOSZ, majd később az illegális komunista párt aktivistáival. Egy ideig Somogyi Miklós volt a felső kapcsolata. A háború vége felé szovjet hadifogolytáborba került, ahonnan 1945 szeptemberében jutott haza. Rövid ideig a MÉMOSZ propagandistája volt, majd Köböl József hívására az MKP budapesti bizottságára ment. 1945 decemberében kéthónapos pártiskolára küldték Debrecenbe. Miután ezt elvégezte 1946 tavaszán az MKP R-gárdájának szervezője és parancsnoka volt. Az 1947-es választások után az első lövészhadosztály politikai tisztje lett. Nem sokkal később új pártőrséget kellett szerveznie (ekkor már az ÁVH alárendeltségében). 1951 novemberében katonai akadémiára küldték, majd egy év múlva az egyik lövészhadosztály parancsnokának nevezték ki. 1953 márciusában ezredesi rangban a Honvéd Vezérkar csoportfőnöke, majd 1954-ben a Fővárosi Katonai Kiegészítő Parancsnokság vezetője lett. 1957-ben látott hozzá a munkásőrség megszervezéséhez, és ő lett a munkásőrség első országos parancsnoka (1957. március 1-től 1962. február 26-ig). 1962-ben vezérőrnagyi rangban ment nyugdíjba. Nyugdíjasként a Külkereskedelmi Minisztérium katonai tanácsadójaként dolgozot.
1959. december 5. és 1962. november 24. között az MSZMP KB póttagja, majd 1962. november 24. és 1966. december 3. között a KB tagja volt.
Kommunizmuskutató Intézet
1910. január 30-án született Abádszalókon (Jász-Nagykun-Szolnok vm.) paraszti családban. Apját az első világháborúban elvesztette. Gyermek- és ifjúkorában számtalan munkakörben tevékenykedett a mezőgazdaságban, majd a fővárosban kőművessegéd lett. 1930-ban lépett be a Magyarországi Építőipari Munkások Országos Szövetségébe (MÉMOSZ), ahol aktivitásával hamar kitűnt, így szakszervezeti bizalminak választották. A ’30-as évek munkástüntetéseinek és bérharcainak állandó szereplőjeként 1935-ben belépett az illegálisan működő Kommunisták Magyarországi Pártjába, valamint MÉMOSZ-vezető lett Újpesten. Három évvel később a szervezet Központi Bizottságába is bekerült, és a szakszervezet függetlenített országos titkára volt egészen 1941-es katonai behívójáig.
1942-ben egyik aktív szervezője volt a háború- és németellenes Magyar Történelmi Emlékbizottság által kezdeményezett fővárosi tüntetésnek. 1944-ben újra behívták, egy budapesti légvédelmi ütegnél teljesített szolgálatot. Közben kapcsolatot tartott az ellenállási csoportokkal, többek között fegyvereket szállított a Földes László vezette újpesti partizáncsoportnak.
1945 első napján társaival megadta magát, Jászberénybe került hadifogolytáborba. Itt jelentkezett a demokratikus Magyar Honvédségbe, de a szovjetek a foksányi (Focşani, Románia) hadifogolytáborba szállították. 1945 őszén tért haza.
1945. decembertől a Magyar Kommunista Párt (MKP) debreceni pártiskoláján tanult. Ennek elvégzése után a párt központi apparátusában, a Szervezési Osztály alosztályvezetőjeként dolgozott. Ősszel a párt legfelső vezetői megbízták a párt Országos Rendező Gárdájának (R-gárda) megszervezésével. Ez a fegyveres szervezet a párt érdekében fejtette ki tevékenységét, a kritikus években a fegyverek erejét demonstrálta a kommunisták érdekében. 1948 végén féléves pártiskolára küldték.
Ennek elvégzése után a hadseregbe küldték politikai munkásnak: alezredesi rendfokozattal megtették a várpalotai 1. lövészhadosztály politikai tisztjének, majd 1951. novemberig a Pártőrséget (a később Kormányőrségnek is nevezett karhatalmi ágazatot) vezette. 1951–52-ben elvégezte a Honvéd Akadémia (később Zrínyi Miklós Katonai Akadémia) magasabb parancsnoki tanfolyamát. 1952. novemberben Kiskunfélegyházára helyezték a hadosztályparancsnok politikai helyettesének. 1953. februártól a Magyar Néphadsereg Vezérkaránál szolgált a 8. Csoportfőnökség beosztott tisztjeként, majd kinevezték csoportfőnökké. 1953. decembertől a Magyar Néphadsereg Vezérkarában volt osztályvezető. 1954-ben ezredessé léptették elő. 1955. december végétől a Budapesti Hadkiegészítő Parancsnokságot vezette. A forradalom kitörésekor a munkásság felfegyverzését javasolta a „néphatalom védelmére”. A harcok idején az általa vezetett parancsnokság katonái a Fővárosi Tanács épületének védelmét látták el.
A forradalom és szabadságharc leverését követően azonnal csatlakozott az „új” kommunista párthoz, a Magyar Szocialista Munkáspárthoz (MSZMP). Már a pártot irányító Ideiglenes Intéző Bizottság harmadik ülésén, november 21-én felmerült a neve – Czinege Lajos és Tömpe István mellett – azok sorában, akik alkalmasak lehetnek egy fegyveres milícia (párthadsereg), a karhatalom megszervezésére, amelynek elsőrendű feladata a Kádár-rendszer (akár fegyveres) megvédése. Hivatalosan 1957 elején bízták meg a végül Munkásőrségnek elnevezett fegyveres szervezet vezetésével. Öt éven keresztül volt a pártmilícia parancsnoka.
1962 elején leváltották tisztségéből (természetesen „érdemei elismerésével” és tábornoki kinevezéssel), és a 42. sz. Építőipari Vállalat igazgatójává nevezték ki. Bukásának pontos okairól nincsenek információk; csak valószínűsíthető, hogy szervezőkészségére, katonai tapasztalatára volt szüksége az MSZMP-nek a „rendcsinálásban”, majd ezt követően, az erőszakszervezetek más rákosista vezetőihez hasonlóan, ejtették. 1964-es nyugdíjazása után alkalmi megbízásokkal a Külkereskedelmi Minisztérium tanácsadójaként még foglalkoztatták, pedig vezérőrnagyi nyugdíja is jóval meghaladta az átlagot.
1959. decemberben póttagként bekerült az MSZMP Központi Bizottságába, 1962. november és 1966. december között a testület rendes tagja volt.
A rendszerváltoztatást követően, 1993. július 12-én halt meg a Pest megyei Verőcén.
Életút, tisztségek:
1935-től a Kommunisták Magyarországi Pártja, 1945 őszétől a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1945. december – 1946. január: Elvégzi a két hónapos pártiskolát.
1946. február – 1946. ősz: Az MKP Központi Vezetősége Szervezési Osztályának alosztályvezetője.
1946. ősz – 1948. november: Az MKP Országos Rendező Gárdájának (R-gárda) parancsnoka.
1948. november – 1949. május: Elvégzi a féléves pártiskolát.
1949. május 16. Alezredesi rendfokozatot kap.
1949. június – 1950: A Magyar Honvédség (várpalotai) 1. lövészhadosztályának politikai tisztje.
1950 – 1951. november: A Pártőrség vezetője.
1951–1952: Elvégzi a Magyar Néphadsereg (MN) magasabb parancsnoki tanfolyamát.
1952. november – 1953. február: A kiskunfélegyházi lövészhadosztály parancsnokának politikai helyettese.
1953. február – 1953. december: Az MN Vezérkara 8. Csoportfőnökség beosztott tisztje, majd vezetője.
1953. december – 1955. december: Az MN Vezérkara 8. Osztályának vezetője.
1954. október: Kinevezik ezredessé.
1955. december – 1956. december: A Budapesti Hadkiegészítő Parancsnokság vezetője.
1957. március 1. – 1962. február 26. A Munkásőrség országos parancsnoka.
1959. december 5. – 1962. november 24. Az MSZMP Központi Bizottságának (KB) póttagja.
1962. március – 1964. augusztus: A 42. sz. Állami Építőipari Vállalat igazgatója.
1962. november 24. – 1966. december 3. Az MSZMP KB tagja.
1985. január 30. Megkapja a Vörös Zászló Érdemrendet.
