Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1911. március 31-én született Békéscsabán. Kőművesként dolgozott.
1930-tól részt vett a békéscsabai munkásmozgalomban, 1934-től a KMP tagja lett. 1937-ben letartóztatták, 1942-ben internálták, 1944 júliusában az orosz frontra vitték. Átszökött a szovjet csapatokhoz. 1944 őszén a 2. Ukrán Front politikai osztályán dolgozott.
Magyarországra térve az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja lett. Az MKP megyei titkára, majd az MDP KV póttagja volt 1945. május 21. és 1946. október 1. között. 1949-től katona lett, s haláláig őrnagyi rangban teljesített szolgálatot.
1954. október 18-án hunyt el Budapesten.
Kommunizmuskutató Intézet
1911. március 31-én született Békéscsabán (Békés vm.), agrárproletár családban. Az elemi iskola négy osztályát sem végezte el; nyolcéves korában már dolgoznia kellett. Libapásztorként kezdte, volt kisbéres és részesarató. Később kőművesek mellett dolgozott napszámosként, eközben sikerült elsajátítania a szakmát.
Tizenkilenc évesen kapcsolódott be a munkásmozgalomba; a ’30-as évekre ismert vezetője lett a helyi bérharcoknak. 1934-ben csatlakozott a szülővárosában már működő illegális kommunista sejtek egyikéhez. A következő években ő maga is szervezett újabb kommunista sejteket Békéscsabán és a közeli Doboz községben. Újjászervezte a földmunkás-szakszervezet helyi csoportját. 1937 végén, miután leleplezték a helyi kommunista szervezkedést, az állami és társadalmi rend felforgatásának vádjával elítélték, egy évet töltött a szegedi Csillagbörtönben. A büntetés után Budapestre ment dolgozni. 1942-ben kommunista tevékenysége miatt internálták. Az internálásból 1943 tavaszán szabadult, hazament Békéscsabára. 1944. április elején ismét internálótáborba szállították, június végén elengedték, de behívták katonának. A frontra került, ahol átszökött a szovjet csapatokhoz.
1944 őszén partizánként került vissza Magyarországra. A Magyar Kommunista Párt (MKP) 1945 kora tavaszán megbízta a Békés vármegyei pártszervezet vezetésével. Párttitkárként igen határozottan, néha erőszakosan lépett fel pártja érdekeiért; előfordult, hogy a taktikai okokból ekkor még „népfrontos” irányvonalat követő központi szervekkel is szembekerült.
Jellemző az akkori káderhiányra, hogy az 1945. májusi „pünkösdi konferencián” bekerülhetett az MKP Központi Vezetőségének póttagjai közé (ekkor 25 rendes és 5 póttagja volt a testületnek). Az 1946. őszi pártkongresszuson már nem választották be a vezető szervekbe. Annál is kevésbé, mert békési vezető pozíciójából már januárban leváltották, és Sátoraljaújhelyre irányították, alacsonyabb pártbeosztásba.
A párt vezetése 1946 őszén inkább innen is elküldte, pártiskolára került, de betegsége miatt a tanulást abba kellett hagynia. Felépülése után a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének miniszteri biztosává nevezték ki. (A kormány 1948 tavaszán felfüggesztette a nemzetiségi szövetség önkormányzatát, és élére miniszteri biztost állított.) 1949 májusától a honvédség hivatásos állományába került, századosi, majd őrnagyi rangban szolgált.
1945. június 24-én a Dunántúl (!) képviseletében behívták az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Az 1945. november 4-i választásokon a Békés vármegyei listán nemzetgyűlési mandátumhoz jutott; 1947. augusztus 31-én Békés és Borsod megyei listán országgyűlési pótképviselő lett.
Eddig a „hivatalos” történet. Gyuska 1945 utáni ténykedéséről többet megtudhatunk Cseres Tibor író utolsó, 1993 januárjában a Népszabadságban megjelent visszaemlékező cikkéből. (Cseres 1945 tavaszán került Békésbe, másfél évig a Viharsarok című kommunista lap felelős szerkesztője volt.) A leírásból kiderül, hogy Gyuska az ekkoriban tipikus: tanulatlan, a hirtelen jött hatalomtól megrészegült, ráadásul erőszakos káderek közé tartozott. Szélsőségesen „balos” nézetei afféle gyermekded elképzelésekben öltöttek testet, hogy a három délkeleti megyét szovjet tagköztársasággá kívánta tenni. Cimboráival vadászatokon tivornyázott, puskával és vadászkutyájával jelent meg színházi páholyában, villájában perzsaszőnyegeket halmozott fel. Ráadásul állandó személyes konfliktusban állt a szintén „balos” kommunista Szobek András kommunista főispánnal, s talán ez okozta bukását, később vesztét is. A háború előtt ugyanis Gyuska segédmunkásként dolgozott Szobek építési vállalkozásában, aki viszont 1944-ben a megye párttitkára, majd 1946 májusában hozzá hasonlóan KV-tag lett. (Szobek befolyását mutatja, hogy egy évvel később póttagként a Politikai Bizottságba is bekerült, majd 1954–56-ban begyűjtési miniszter volt.) Szobeknek tudomása lehetett Gyuska kicsapongásairól és fosztogatásairól, s információit – talán személyes okoból is – megoszthatta az illetékes szervekkel. Ezért-e vagy másért, nem tudhatjuk – Gyuska a saját szolgálati fegyverével agyonlőtte magát. Ez Cseres Tibor róla szóló története.
Budapesten halt meg 1954. október 18-án, a hivatalos verzió szerint „tragikus módon”.
Életút, tisztségek:
1934-től a Kommunisták Magyarországi Pártja, 1945. októbertől a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) tagja.
1945. február 14. – 1946. január: Az MKP Békés Megyei Bizottságának (első) titkára.
1945. május 21. – 1946. október 1. A Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének póttagja.
1945. június 24. – 1945. november 29. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja.
1945. november 29. – 1947. július 25. Nemzetgyűlési képviselő.
1946. január – 1946. szeptember: Sátoraljaújhelyen a Zemplén Megyei Pártbizottság munkatársa.
1946. szeptember – 1947: Pártiskolán tanul.
1947. augusztus 31. A Békés és a Borsod megyei listán is országgyűlési pótképviselővé választják.
1948. tavasz – 1948. augusztus 1. A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének miniszteri biztosa.
1949. május 1. – 1954. október 18. Tisztként a Magyar Honvédségben (1951. július 1-től Magyar Néphadsereg) szolgál.
