Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1902. november 16-án született Budapesten. Munkáscsaládból származott. 1919 óta volt a szakszervezet, s 1934 óta a párt tagja. 1916-ban vasesztergályosként kezdett dolgozni a kőbányai Lampart gyárban. Itt kapcsolódott be a szakszervezeti mozgalomba. Tagja lett a Szabadság ifjúmunkások körének.
A szovjet megszállás előtt több gyárban dolgozott esztergályosként, gépmunkásként. 1945-től gödöllői járási párttitkár, majd a KB instruktora lett, 1949-től Szabolcs-Szatmár megyei titkárként dolgozott.
1952-től belügyminiszter, majd 1953-55-ig miniszterhelyettes volt. 1956 januárjától októberig Tolna megyei pártbizottság titkári tisztét, majd 1957-től a Fővárosi Bíróságon népbírói tisztséget töltött be.
1951-től 1954-ig az MDP Központi Vezetőségének tagja volt. 1958. november 26-án megválasztották országgyűlési képviselőnek Szabolcs-Szatmár megyében, ezt 1963-ig látta el. 83. életévében hunyt el 1985. március 28-án.
Kommunizmuskutató Intézet
1902. november 16-án budapesti munkáscsaládban született. Fiatalon esztergályosnak tanult és inasként helyezkedett el a Fém- és Lámpaárugyár Rt.-nél (későbbi ismert nevén a Lampartban) Az első kommunista diktatúra, a Tanácsköztársaság idején aktív tagja lett a kommunista fiatalok ifjúsági szervezetének, a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének, majd a vasas szakszervezetnek. A Horthy-korszakban több munkahelyen és több szakszervezeti pozícióban is megfordult.
A második világháború befejezésének évében a kommunista befolyás alatt álló Nemzeti Bizottságokban vállalt szerepet, Gödöllőn és Rákoscsabán tevékenykedett. Mivel felettébb aktív tagja volt a Magyar Kommunista Pártnak (párttagságát 1934-től ismerték el), hamar feljebb lépett a ranglétrán s a párt gödöllői járási titkára lett. Politikai képzésre pártiskolára küldték, amelynek elvégzését követően bevitték a nevet váltott kommunista párt, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetősége (KV) Szervezési Osztályára, ahol instruktori feladatokat látott el. Olyan oktató-nevelő pozícióba került, amely bizalmi munkakörnek számított, hiszen a káderképzés kiemelt fontosságú terület volt.
Jól teljesítő káderként 1949 őszén a párt Szabolcs megyébe helyezte, mégpedig azonnal megyei első titkári rangban. Kinevezése jól mutatja a korabeli káderhiányt: az ő személye valószínűleg szükségmegoldásként adódott, mivel elődjét, Gyenge Károlyt már néhány hónap után leváltották tisztségéből. A megyei első titkári pozíció ekkoriban – persze később is – egyet jelentett az adott országrész közvetlen irányításával. 1951-ben beválasztották a párt felső vezető szervébe, a KV-ba.
Györe három évig maradt a megyében. 1952 őszén még feljebb került: kinevezték a kulcsfontosságú belügyi tárca élére. (Ki tudja, miért éppen őt...) Minisztersége idején, 1953 májusában, az általa kiadott rendelet értelmében állították össze a hírhedt kuláklistákat, amelyek az eredményesen gazdálkodó birtokos parasztok személyes adatait tartalmazták. A listákra a középbirtokos parasztság „mint osztály” megbélyegzése és megbüntetése miatt volt szüksége a kommunista hatalomnak. A Rákosi-érában a „kuláktalanítás”, a kulákok ellen lefolytatott koncepciós perek a mindennapok részét képezték, amelyek során nem egy esetben halálbüntetéssel sújtották a vádlottakat.
1953 nyarán, Nagy Imre kormányra kerülésével Györe távozni kényszerült miniszteri tisztségéből – Gerő Ernőnek kellett átengednie posztját –, de ekkor még csak egy szinttel lejjebb, a miniszterhelyettesi székbe ültették. 1955 telén aztán felmentették pozíciójából, majd 1956 januárjában Szekszárdra küldték – „száműzték” – Tolna megyei első titkárnak. Györe az egyre inkább ingatag helyzetű Rákosi Mátyás embernek számított, ennek fényében nem meglepő, hogy szekszárdi időszakában több alkalommal is kiállt Rákosi személye és politikája mellett, olyannyira, hogy 1956 nyarán aláírásgyűjtést kezdeményezett „Sztálin legjobb magyar tanítványának” nyugdíjaztatása ellen.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a Corvin közi szabadságharcosok előállították mint egykori belügyminisztert, ám bántódása nem esett.
A forradalom vérbefojtását követően a Kádár-féle Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) szolgálatába állt: az ’56-os szabadságharcosok elleni koncepciós perek során népbíróként tevékenykedhetett. (Ez tulajdonképpen semmit sem érő pozíció volt az egykori rákosista belügyminiszter számára. A különféle elnevezésű büntető tanácsokat szakképzett bírák vezették; felsőbb szinten négy, alsóbb fokú bíróságokon két népbíró működött közre az ítélethozatalban.) Györe részt vett a korábbi Corvin közi parancsnok, Iván Kovács László és társai, az egykori Széna tériekhez tartozó „pesti srác”, Kokics Béla és társai elleni perben (amelyben Kokicsot halálbüntetéssel sújtották), a hírhedt Blaski-perben (ebben a perben ítélték halálra Mansfeld Pétert is), illetőleg a szintén egykori Széna téri Limbek Ottó és társai ellen folyó perben. Népbírói tevékenységével kapcsolatban meg kell említenünk, hogy teljes meggyőződéssel támogatta Iván Kovács László Corvin közi parancsnok kivégzését, annak ellenére, hogy 1956-ban a Corvin közben haja szála sem görbült meg. Egészen a ’60-as évek elejéig, a népbírósági tanácsok megszüntetéséig volt népbíró.
1962 után a Nyugdíjfolyosító Igazgatóságon dolgozott, innen került nyugdíjba.
1985. március 28-án halt meg Budapesten, április 9-én temették a Kerepesi temetőben.
Életút, tisztségek:
1934-től a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (1939. januártól Szociáldemokrata Párt), 1945-től a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1945: Az MKP Gödöllői Járási Bizottságának titkára.
1946 – 1949. november: Az MKP Központi Vezetősége (KV) Szervezési Osztályának instruktora.
1949. november – 1952. november 14. Az MDP Szabolcs (1950. március 12-től Szabolcs-Szatmár) Megyei Bizottságának első titkára.
1951. március 1. – 1954. május 30. Az MDP Központi Vezetőségének tagja.
1952. november 14. – 1953. július 4. Belügyminiszter.
1953. május 17. – 1962. november 5. Országgyűlési képviselő.
1953. július – 1955. december: Belügyminiszter-helyettes.
1954. május 30. – 1956. október 27. Az MDP Központi Revíziós Bizottságának tagja.
1956. január – 1956. október: Az MDP Tolna Megyei Bizottságának első titkára.
1957. június 29. – 1962. november 24. Az MSZMP Központi Revíziós Bizottságának tagja.
