Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1925. október 21-én született a Győr-Sopron megyei Völcsejen, szegényparaszt család gyermekeként. Celldömölkön és Pápán tanult. A pápai gimnáziumban érettségizett, majd Győrffy-kollégistaként kezdte meg egyetemi tanulmányait.
A szovjet megszállás után miniszteri biztosként részt vett a földosztásban. A Parasztpárt képviselőjeként 1947-ben országgyűlési képviselő lett. 1948-ban az Egységes Parasztifjúság Országos Szövetségének főtitkára, s egyben a szövetség lapjának, a Magvetőnek a főszerkesztője lett. 1950-ben a DISZ KV titkára, 1957-től a KISZ KB egyik titkára, 1953-58 között az Elnöki Tanács tagja volt. 1959. január 1-től a Vas megyei pártbizottság első titkára. Rövid ideig az MSZMP KB apparátusában a tudományos és közoktatási osztály vezetője, 1965 júniusában a KB tagjaként a Népszabadság főszerkesztője lett. 1970 decemberétől művelődési miniszterhelyettesként, 1974 júniusától oktatási államtitkárként tevékenykedett. 1980 augusztusától haláláig a Magyarok Világszövetsége főtitkára. 1962-80. között tagja az MSZMP KB-nak (1962. november 24. -1966. december 3. között póttag, 1966. december 3. és 1980. március 27. között tag).
1985 január közepén halt meg.
Kommunizmuskutató Intézet
1925. október 21-én született Völcsejen (Sopron vm.). Apja gazdasági cseléd, majd béresgazda volt a bencés rend marcalmajori birtokán. Fia az elemi elvégzése után Celldömölkön polgári iskolába járt, majd 1939-től Pápán a református felsőkereskedelmi iskola tanulója lett. 1942-ben érettségizett, majd beiratkozott a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Közgazdasági Egyetemre, ahol közgazdasági ismereteket tanult. 1943 és 1944, majd 1946 és 1949 között a Györffy Kollégiumban lakott (ez igen nagy hatással volt rá), ahol bekapcsolódott az ifjúsági mozgalmakba. 1944 nyarán Gyimesközéplokon egyetemista munkaszolgálaton vett részt. 1944 decemberében az egyetemi Kisegítő Karhatalom egyik zászlóaljába osztották be, részt vett az ellenállási mozgalom propagandaanyagainak terjesztésében.
1945 áprilisában hazatért Vas vármegyébe, belépett a Nemzeti Parasztpártba (NPP), kinevezték a párt vármegyei szervező titkárának, egyúttal a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség celldömölki szervezőjekénz dolgozott. Szervezte a Kemenesalja Népszövetkezetet, szerkesztette a Szabad Kemenesalja című lapot. Bekerült a Vas vármegyei nemzeti bizottság, a vármegyei törvényhatósági bizottság, az igazolóbizottság és a földbirtokrendező tanács testületeibe is.
1946-tól egészen 1959-ig ifjúsági szervezetekben dolgozott: előbb parasztpárti, 1948 után kommunista színekben. Kezdetben az NPP ifjúsági szervezete, a Népi Ifjúsági Szövetség (NISZ) apparátusában dolgozott, az egyetemi szervezet vezetője, majd a szervezési osztály irányítója volt, sőt főtitkárhelyettes lett. Később tagja lett a NISZ országos vezető szerveinek is.
Az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon (amely a kommunisták sorozatosan elkövetett csalásairól vált ismertté „kékcédulás választások” néven) a parasztpárt Vas megyei választási listájáról került be a törvényhozásba, igen fiatalon, mindössze huszonöt éves korában; ő lett az országgyűlés korjegyzője (amely tisztség hagyományosan a legfiatalabb képviselőt illette). Élete végéig Vas megyét képviselte a törvényhozásban.
A különböző pártok ifjúsági szervezeteinek egyesítésekor, 1948 márciusában – az Egységes Parasztifjúsági Szervezetek Országos Szövetsége (EPOSZ) főtitkáraként – a már tulajdonképpen a kommunisták által „ernyőszervezetként” létrehozott Magyar Ifjúság Népi Szövetsége alelnöke, egyúttal a Magvető című lap főszerkesztője lett. Áprilisban még az NPP Országos Vezetőségének is tagja lett.
Bár korábban a parasztpártban töltött be funkciókat, 1948-ban belépett az új kommunista pártba, a Magyar Dolgozók Pártjába (MDP). 1950-től a volt parasztpárti politikus az „állampártosított” ifjúsági szervezet, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Vezetőségének titkára lett. Ebben a tisztségében dolgozott 1956-ig. Elnökségi tagja lett a Magyar Függetlenségi Népfront Országos Tanácsának, 1953. júliusban tíz évre a kollektív államfői testületbe, az Elnöki Tanácsba is bekerült; ráadásként a Magyar–Szovjet Társaság titkára is volt.
1956 végén belépett az új állampártba, a Magyar Szocialista Munkáspártba (MSZMP), bár ez év novembere és 1957 októbere között az újjáalakult EPOSZ központi titkáraként tevékenykedett. Annak folytatásaként – mutatva a két rezsim jellegének folytonosságát –, hogy a Rákosi-korszakban ifjúságpolitikai fronton fontos pozíciókat töltött be, 1957 őszétől vezető funkciót kapott az újjáalakult ifjúsági szervezet, a Kommunista Ifjúsági Szövetség központi apparátusában.
1959 elején pártvonalra helyezték és szülőföldjére küldték: a Vas megyei pártbizottság első titkára lett. A határmenti megye vezetése erős embert kívánt, ennek a kritériumnak nyilván megfelelt. Ugyanakkor kulturális területen igyekezett előnyöket szerezni területének; ekkor hozták létre például a szombathelyi felsőfokú tanítóképző intézetet, a későbbi főiskola jogelődjét.
Négy év után visszakerült a fővárosba, mégpedig a „legfőbb központba”: 1963 végén kinevezték az MSZMP Központi Bizottsága (KB) Tudományos és Közoktatási Osztályának vezetőjévé. 1962 novemberében az MSZMP KB póttagjává, 1966 decemberében rendes tagjává választották.
1965 nyarán kinevezték a pártlap, a Népszabadság szerkesztőbizottsága elnökévé. Pozíciójából fakadóan, a szabad sajtó hiánya miatt (is), a magyarországi tömegtájékoztatás egyik fő irányítójává lépett elő. Felmentése után, saját kérésére, a Művelődésügyi Minisztériumban kapott alkalmazást: 1970. decembertől a miniszter helyettese volt.
Közben, 1967-ben elvégezte az SZKP KB Pártfőiskolájának tanfolyamát, majd 1973-ban Moszkvában pártiskolát is végzett. 1974. júniustól, a művelődésügyi tárca kettéválasztását követően, az oktatási tárca államtitkára lett, a közoktatási reform előkészítésében tevékenykedett, egészen 1980. júniusi távozásáig. 1980. szeptembertől haláláig a Magyarok Világszövetségében volt főtitkár.
Súlyos betegséget követően Budapesten halt meg 1985. január 16-án. Búcsúztatása január 22-én volt a Kerepesi temetőben, ám kívánságának megfelelően Celldömölkön temették el.
Életút, tisztségek
1945. áprilistól a Nemzeti Parasztpárt (NPP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1947. március 16. – 1948. március 22. A Népi Ifjúsági Szövetség Országos Intéző Bizottságának tagja.
1947. szeptember 16. – 1985. január 16. Országgyűlési képviselő.
1948. március 22. – 1950. június 18. Az Egyesült Parasztifjúság Országos Szövetségének (EPOSZ) főtitkára.
1948. március 22. – 1950. június 18. A Magyar Ifjúság Népi Szövetségének alelnöke.
1950. június 18. – 1956. október: A Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Vezetőségének titkára.
1953. július 3. – 1963. március 21. Az Elnöki Tanács tagja.
1956. november – 1957. október 27. Az EPOSZ központi titkára.
1957. október 27. – 1959. január 14. A Kommunista Ifjúsági Szövetség Intéző Bizottságának tagja, a Központi Bizottság (KB) titkára.
1959. január 14. – 1963. december 27. Az MSZMP Vas Megyei Bizottságának első titkára.
1962. november 24. – 1966. december 3. Az MSZMP KB póttagja.
1963. december 5. – 1965. június 25. Az MSZMP KB Tudományos és Közoktatási Osztályának vezetője.
1965. június 25. – 1970. november 28. A Népszabadság szerkesztőbizottságának elnöke.
1966. december 3. – 1980. március 27. Az MSZMP KB tagja.
1970. december 1. – 1974. június 21. A művelődésügyi miniszter helyettese.
1974. június 21. – 1980. június 27. Oktatási minisztériumi államtitkár.
1980. szeptember 15. – 1985. január 16. A Magyarok Világszövetségének főtitkára.
