Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1959-től a Hajdú-Bihar megyei Pártbizottságának első tikára lett.
1966. június 10-én felmentették tisztségéből, és a Magyar Rádió és Televízió elnökhelyettesévé nevezték ki. 1968 júniusában a Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat főtitkárává választották.
1970 szeptemberétől 1976 márciusáig pekingi nagykövet volt, ezután nyugállományba vonult.
1962. november 24. és 1966. december 3. között az MSZMP KB póttagja volt.
Kommunizmuskutató Intézet
1919. október 21-én született Érsekújvárott (Nyitra vm. ma Nové Zámký, Szlovákia), munkáscsaládban. Édesapja a vasútnál teljesített szolgálatot.
Alapfokú iskolái elvégzését követően, 1935-ben a budapesti Ganz és Társa Villamossági, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt-hez került, ahol munkásként tevékenykedett. Megjegyzendő, hogy a korban ugyancsak a nagy múltú gyár alkalmazásában állt a későbbi kommunista politikus, a Minisztertanács későbbi elnöke, Fock Jenő.
Munkásévei alatt ismerkedett meg az országban illegálisan működő kommunista szervezetekkel, aminek eredményeképpen 1939-től – az első bécsi döntés értelmében újra Magyarországhoz tartozó – szülővárosában fejtett ki kommunista tevékenységet. Jelentősebb szerepet a II. világháború idején játszott az illegális kommunisták életében, ugyanis a helyi kommunista aktivisták letartóztatását követően szervezővé, irányítóvá lépett elő. 1942-ben besorozták katonának s csak Magyarország 1945-ös szovjet megszállását követően tért haza.
Tevékenyen részt vett a kádergondokkal küszködő, igen csekély támogatással bíró Magyar Kommunista Párt megerősítésében, népszerűsítésében, így előbb Győr-Moson vármegyében agitációs munkát végzett, majd – miután aktivitására máshol is szükség volt – az erőszakos pártegyesítéssel létrehozott új kommunista párt, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetősége Agitációs és Propaganda Osztályának munkatársa (főelőadója) lett. Ideológiai továbbképzéséhez hozzájárult, hogy az MDP egyéves Pártfőiskolára küldte, majd innen feljebb lépve, a párt az igen erős munkásbázissal bíró – így kiemelten fontos – Baranya megyébe helyezte 1952-ben, éppen a legkeményebb diktatúra idején.
A Baranya megyei pártbizottságán végzett agitációs és propaganda titkári tevékenységét a keményvonalasság, a kommunizmusba vetett megingathatatlan hit jellemezte, s ennek hangot adva jegyzet igen kemény hangvételű írást 1953 márciusában a megyei lapban a „népnevelők” (értsd kommunista agitátorok) kemény munkájáról, elítélve a klerikális reakciót és a kulákságot.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően tagja lett az „új” kommunista pártnak, a Kádár János vezette Magyar Szocialista Munkáspártnak (MSZMP), amelynek szervezési osztályán tevékenykedett. Azon régi kommunisták közé tartozott, akik szerepet kaphattak a Kádár-rendszerben, nem kellett teljesen háttérbe vonulniuk valamilyen másod-, vagy harmadvonalbeli intézmény szürke eminenciásának. 1957 júliusában a kelet-magyarországi Hajdú-Bihar megyébe küldte a párt, rábízva a megye vezetését. Neki kellett pótolnia az 1955 és 1957 közötti megyei első titkárt, a moszkovita, dogmatikus kommunista, Komócsin Zoltánt, aki ’56 októberében a békés, fegyvertelen tömegbe akart lövetni.
Megyei első titkárként a terület közvetlen irányítójává, kvázi kiskirállyá lépett elő, szerepének fontosságát tovább emelte, hogy a megszálló szovjet hadsereg Debrecen városában működtette Kelet-Magyarország legnagyobb katonai repülőterét, amely később olyan csúcstechnikának is otthont adott, mint az 1960-as években fejlesztett Szu–24-es vadászbombázó. Ugyancsak megyéjéhez tartozott a Nagyiván/Nádudvaron található (sok helyütt kunmadarasiként emlegetett) bombázó lőtér, ahol a szovjet hadsereg számtalan alkalommal gyakorlatozott.
Megyei első titkári időszakában póttagként beválasztották az MSZMP Központi Bizottságába. 1966 nyarán újabb pozícióba helyezték: a Magyar Rádió és Televízió elnökhelyettese lett. Utóbbi tényből világosan látszik, hogy fontos politikai szerepet szántak neki, hiszen a televízió világa számára teljességgel ismeretlen volt, ám agitátori, propagandista ismereteit kamatoztathatta. Alelnöksége idején indította a televízió a roppant népszerűségnek örvendő Táncdalfesztivált, ahol számos – ideológiai szempontból teljességgel nem elfogadott, sőt szinte csak „támogatottként” megtűrt – énekes és zenekar feltűnt. Előfordult, hogy neki kellett „megvédenie” a hosszú hajú, beatzenét játszó, hangoskodó muzsikusokat a párt ultrabalos, öregebb tagjai előtt, akik csak a lázadást, a rendszerellenességet látták a zenészekben, bár tény, hogy ő maga sem kedvelte túlzottan őket, miként ennek hangot is adott 1968 tavaszán.
Ez év nyarán lett a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) főtitkára, vezetője. A szervezet népszerű köntösben, a sorok közt bújtatva igyekezett, marxista propagandát terjeszteni a lakosság körében.
1970-ben elkerült Magyarországról (ennek pontos okáról nincsenek információk) és szeptembertől, mindennemű szakmai tapasztalat nélkül, Pekingben lett magyar nagykövet. Visszahívására 1976-ban került sor, ezt követően nyugállományba vonult.
Életút, tisztségek:
1945 tavaszától a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1948. június – 1952. június: Az MDP Központi Vezetősége Agitációs (1950. április 19-től Agitációs és Propaganda) Osztályán főelőadó.
1951–1952: Elvégzi az egyéves Pártfőiskolát.
1952. június – 1956. október 31. Az MDP Baranya Megyei Bizottságának agitációs és propaganda titkára, egyben másodtitkára.
1957. július – 1966. június 10. Az MSZMP Hajdú-Bihar Megyei Bizottságának első titkára.
1962. november 24. – 1966. december 3. Az MSZMP Központi Bizottságának póttagja.
1966. június – 1968. június: A Magyar Rádió és Televízió televízióért felelős elnökhelyettese.
1968. június 18. – 1970. július: A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat főtitkára.
1970. július 29. – 1976. március 8. Pekingi magyar nagykövet.
