Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1929. január 27-én született. A budapesti közgazdasági egyetemen és a tudományegyetem bölcsészkarán tanult.
1950-től a MÁV pénzügyi előadója lett. 1958-60 között az Európa Könyvkiadó szerkesztője, 1960-64 között az Élet és Irodalom rovatvezetője, majd szerkesztője, 1968-72 között főszerkesztő-helyettese volt. 1964-68 között az Írószövetség titkára, 1972-76 között főtitkár-helyettese, 1976-tól 1980-ig főtitkára volt.
Az MSZMP KB tagja volt 1966. december 3. és 1980. március 27. között.
Kommunizmuskutató Intézet
1929. január 27-én Budapesten született, értelmiségi családban, Marconnay Tibor költő és Garay Etta gyermekeként. Szülei hároméves korában elváltak, versmondó édesanyja nevelte. A fővárosban érettségizett 1947-ben, majd a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen tanult. 1950-ben felmenői „osztályidegen” volta miatt eltávolították a felsőoktatásból. A MÁV-nál helyezkedett el, 1958-ig pénzügyi előadóként dolgozott itt, közben két évig munkaszolgálatos katona volt.
Első versei még az 1940-es évek legvégén jelentek meg, első kötetét 1956-ban adta közre. 1956 után azoknak a – részben pályakezdő – költőknek a csoportjához csatlakozott, akik a „szocialista eszmeiségű költészet” megújításának szándékával léptek az irodalom porondjára. Nézeteiket, a korabeli megfogalmazás szerint, „a szocialista fejlődés megvédett és megtisztított eszményeihez való föltétlen hűség” és álláspontjuk „demonstratív pátosza formálta”. Ezt a baloldali csoportot nevezték, 1958-ban közreadott és programadónak szánt antológiájuk nyomán, „tűztáncos nemzedéknek”. A kötet – amelynek címadó versét, Tűz-tánc címmel, Garai írta – az 1956 után hitelét vesztett „szocialista költészet” megújítására tett kísérletet. E fellépésükkel, a „szocialista világrend értékeinek” propagálása mellett, nyíltan vállalták a kádári–aczéli kulturális politika támogatását is. Ez pozíciókat és elismeréseket hozott Garai számára: háromszor is megkapta a József Attila-díjat, 1965-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Műveit az irodalmi kritika is kedvezően fogadta, méltatták törekvését a „szocialista líra” avantgárd elemekkel való kibővítésére; műfordítói teljesítményét is elismerték.
1958-ban angol–német lektorként bekerült az Európa Könyvkiadóhoz. 1960-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett, ebben az évben az Élet és Irodalom című hetilap versrovatának vezetője lett. 1964 és 1968 között a Magyar Írók Szövetségének külügyi titkára volt. 1968–1972 között főszerkesztő-helyettes lett a hetilapnál, 1972-től 1976-ig főtitkár-helyettes, 1976-tól főtitkár az Írószövetségben. 1982-től a Magyar PEN Club alelnöke, valamint a Látóhatár című irodalmi folyóirat főszerkesztője volt.
1966 és 1980 között tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának (KB), ahol ő volt a „díszirodalmár”. 1966-ban a „munkáspárt” 101 fős vezető testületében Garain kívül egy színész, egy fizikus-akadémikus, egy téeszelnök, egy állami gazdasági igazgató és egyetlen (!) kétkezi munkás foglalt helyet; 95 fő ilyen-olyan funkcionáriusként érdemelte ki a szűkebb pártvezetés bizalmát.
1987. szeptember 9-én Budapesten halt meg, végső nyughelye a Farkasréti temetőben található.
Életút, tisztségek:
1958–1960: Az Európa Könyvkiadó lektora.
1960. június: Középiskolai tanári oklevelet szerez az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán.
1960–1964: Az Élet és Irodalom (ÉS) című hetilap versrovatának vezetője, majd a hetilap szerkesztője.
1965. március 15. Megkapja a Kossuth-díj II. fokozatát.
1964–1968: A Magyar Írók Szövetségének (Írószövetség) külügyi titkára.
1966. december 3. – 1980. március 27. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja.
1968–1972: Az ÉS főszerkesztő-helyettese.
1972–1976: Az Írószövetség főtitkárhelyettese.
1976–1982: Az Írószövetség főtitkára.
1982–1987: A Látóhatár című folyóirat főszerkesztője, a Magyar Pen Club alelnöke.
