Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1899. január 26-án született Budapesten. Eredeti neve Grosz Ernő. Nyomdászinasként, 17 éves korában kapcsolódott be a munkásmozgalomba, két év múlva a nyomdában már őt választották szakszervezeti bizalminak. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadseregben harcolt. 1922-ben belépett a szociáldemokrata pártba, 1923-tól a nyomdászszakszervezet tisztviselője.
1935-tól 1943-ig, majd a szovjet megszállás után 1948-ig szerkesztette a Typographiát, ezt követően 8 éven át (1948-1956 között) a nyomdásszakszervezet főtitkáraként dolgozott. 1958-tól a Népszava Lapkiadó Vállalat igazgatója lett, 1964-ben ment nyugdíjba. 1948 márciusában az SZDP vezetőségi tagja lett, részt vett a két munkáspárt egyesítésének előkészítésében.
1948 júniusától 1951-ig az egyesült párt, az MDP Központi Ellenőrző Bizottságának póttagja, majd 1956-ig az MDP Központi vezetőségének tagja (1951. március 1. és 1956. október 30. között). 1945-től országgyűlési képviselő, 1957-től az országgyűlés jegyzője.
77. életévében hunyt el, 1975. április 15-én, Budapesten.
Kommunizmuskutató Intézet
1899. január 26-án született Budapesten, Grósz Ernő néven. (Családi nevét 1945 decemberében változtatta Gallóra.) Négy polgári osztály elvégzését követően nyomdásznak tanult, s inasként helyezkedett el a fővárosban. Munkahelyén előbb inas, majd betűszedő, végül gépiszedő volt. Az első világháború idején lépett be a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Szakegyletébe, amelyet Peidl Gyula szociáldemokrata politikus, későbbi miniszterelnök vezetett. Rokonszenvvel fordult a szociáldemokrata párt felé, tüntetések, sztrájkok tevékeny szervezője lett. Az első magyarországi kommunista diktatúra, a Tanácsköztársaság idején – munkásként és meggyőződéses szovjetbarátként – szerepet vállalt a diktatúra hadseregében: a Vörös Hadseregben politikai biztosként szolgált.
A diktatúra bukása után ismét nyomdászként dolgozott. 1922-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba (MSZDP); ez időtől kezdve jelen volt minden pártkongresszuson. Nyomdász munkája mellett szakszervezeti aktivistaként és funkcionáriusként tevékenykedett; 1939-ben lett a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Szakegyletének titkára. Ezt megelőzően, már 1935-től szerkesztette a nyomdászok lapját, a nagy múltú Typhographiát.
Magyarország német megszállását követően, 1944-ben az alsó-ausztriai lichtenwörthi koncentrációs táborba deportálták, ahonnan a tábor amerikaiak általi felszabadítását követően, 1945 tavaszán tért haza. Ekkortól újfent a nyomdászok lapjánál helyezkedett el, s ezzel párhuzamosan igen aktívan részt vett a Szociáldemokrata Párt munkájában. Ennek meg is lett a gyümölcse: 1948 márciusában tagja lett a párt Országos Vezetőségének; ő azon pártbéli elvtársai közé tartozott, akik tevékenyen részt vállaltak pártjuk önállóságának teljes megszüntetésében. Galló az év nyarától már az új állampárt, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) jó káderének számított.
1948 és 1951 között a párt Központi Ellenőrző Bizottságának póttagjává tette a párt vezetése, majd ezt követően még magasabb polcra helyezte: egészen 1956-ig tagja volt az MDP Központi Vezetőségének. Párhuzamosan pártbéli funkcióival, a viszonylag súlytalan Országgyűlésbe is beültették, illetőleg a Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezete főtitkári székét is elfoglalhatta, s csak az 1956-os forradalom és szabadságharc idején kényszerült megválni magas tisztségétől.
A szabadságharc leverését követően ugyan teljes mellszélességgel kiállt a Kádár vezette Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) mellett, ám komoly politikai szerepet nem osztottak neki. Tagja maradt a törvényhozásnak, tagja lett a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) számvizsgáló bizottságának. (Ez a bizottság sajátos azilum volt: itt végezte pályáját például Biszku Béla is.) 1958-től a Népszava Lapkiadó Vállalatot vezette, ám politikai értelemben labdába már nem rúghatott a szocdemből lett rákosista ex-nyomdász. 1964-es (másodszori) nyugdíjaztatása után tagja volt a Hazafias Népfront Országos Tanácsának.
1975. április 15-én, hetvenhét évesen hunyt el a fővárosban.
Életút, tisztségek:
1919. április – 1919. július: Politikai biztos a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregében.
1922-től a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (1937-től Szociáldemokrata Párt [SZDP]), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1938–1943: A Magyarországi Könyvnyomdai Munkások Egyesülete (Nyomdászszakszervezet) hetilapja, a Typographia szerkesztője.
1939–1945: A Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Szakegyletének titkára.
1947 – 1948. március: A Typographia felelős szerkesztője.
1948. március – 1956. október: A Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára.
1948. március 8. – 1948. június 14. Az SZDP Vezetőségének tagja.
1948. június 14. – 1951. március 2. Az MDP Központi Ellenőrző Bizottságának póttagja.
1948. április 26. – 1971. február 10. Országgyűlési képviselő.
1951. március 2. – 1956. október 28. Az MDP Központi Vezetőségének tagja.
1957–1958: A Szakszervezetek Országos Tanácsa Számvizsgáló Bizottságának tagja.
1958–1965: A Népszava Lapkiadó Vállalat igazgatója.
