Életrajzok

Kommunizmuskutató Intézet

1921. október 9-én született Bécsben. Apja, Háner József szerszámkovácsként 1914-ben lépett be a vasasszakszervezetbe és a szociáldemokrata pártba. 1919-ben a Vörös Hadsereg egyik ezredének politikai biztosa volt, ezért a kommunista diktatúra, a Tanácsköztársaság bukása után családjával együtt emigrált, s csak 1923-ban tért haza Ausztriából. 1945 után szakszervezeti és vállalatvezető, 1947–1949 és 1958–1967 között egyúttal országgyűlési képviselő is volt. (Eredeti vezetéknevét apai nagyanyja után ő változtatta Galambosra.)

Az ifjabb József négy polgári osztály elvégzése után kitanulta a vasesztergályos és a hentes szakmát, de jobbára az előbbiben dolgozott, leghosszabb ideig az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-nél. 1937-ben kapcsolatba került az illegális kommunista mozgalom pestszenterzsébeti csoportjával, majd a soroksári és újpesti kommunista ifjúsági mozgalmat szervezte, ugyanakkor 1938-ban belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba is. 1942-ben behívták katonának, egy egészségügyi alakulatnál szolgált a hátországban. 1944. októberben megszökött, hivatalos életrajza szerint a nyilas uralom idején egy önálló fegyveres csoport tagjaként részt vett az ellenállásban.

1944 végétől a szovjet megszállás alá került Pestszenterzsébeten a kommunista párt kezdeményezésére életre hívott Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetséget (MADISZ) szervezte, amelynek titkára is lett. 1945. szeptemberben az ifjúsági szervezet Észak-Pest vármegyei titkárságára, majd a hathetes pártiskola elvégzése után a kommunisták számára a bányásznépesség miatt kiemelt jelentőségű Tatabányára helyezték. 1946. márciustól a fővárosban a MADISZ központjában a szervezési osztály instruktora, majd osztályvezető-helyettese volt. 1947 nyarán Jugoszláviába küldték, ő volt a šamac–szarajevói vasútvonal megépítésében közreműködő Petőfi-brigád helyettes vezetője.

Visszatérése után a koalíciós pártok ifjúsági csúcsszervezete, a Magyar Ifjúság Országos Tanácsa központjába került, majd az 1948. márciusban az annak utódaként létrehozott, immár kommunista irányítás alatt álló Magyar Ifjúság Népi Szövetsége akcióit koordinálta. 1948 októberétől a kommunista és a szociáldemokrata párt kényszerfúziójával júniusban életre hívott Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége (KV) Tömegszervezési Osztályán az információs alosztály politikai munkatársa volt, 1950. decembertől az időközben Párt- és Tömegszervezetek Osztályára (PTO) átkeresztelt részleg ifjúsági alosztályát irányította. 1952-től a Pártfőiskola kétéves nappali tagozatán tanult, végzése után visszakerült a KV PTO állományába főinstruktornak.

1956 nyarán a központi pártapparátusból áthelyezték a Belügyminisztérium (BM) állományába. (Még 1953 júliusában a korábban a Minisztertanácsnak alárendelt Államvédelmi Hatóságot beolvasztották a BM-be: az államvédelmi munkát 1956 októberéig a minisztérium I. [államvédelmi] főcsoportfőnöksége végezte, amely 15 osztályra/főosztályra tagolódott.) Galambost július 1-jével, államvédelmi alezredesi rendfokozatban, a VI. (Mezőgazdaságiszabotázs-elhárító) Osztály vezetőjévé nevezték ki. Az ilyen irányú, a pártapparátusból a belügyi apparátus felé irányuló kádermozgások hátteréről – azon kívül, hogy a hivatalosan megjelölt cél „a belügyi apparátus megerősítése” volt – jóformán semmit sem tudunk.

A november 4-e után a szovjetek által hatalomba emelt Kádár-kormány elsődleges célja a (visszaszerzett) hatalom biztosítása volt – mindenáron és elsősorban fegyverek támogatásával. Ennek érdekében mihamarabb újjá kellett szervezniük a fegyveres erőket, amelynek különböző ágazatai az októberi napokban szétestek. Megbízható és rögtön hadra fogható erőként csupán a korábbi államvédelem személyi állományára számíthattak. (A volt ávéhások október 28-án, miután a kormány döntött a korábbi államvédelmi apparátus de facto megszüntetéséről, Tökölön és Mátyásföldön szervezett módon csatlakoztak az itt állomásozó szovjet csapatokhoz, vagy illegalitásban várták be a második szovjet intervenciót. Állományuk intakt módon megmaradt.) Jóllehet az egykori államvédelmisek azonnali reaktiválása mintegy „balról” fenyeget(het)te a berendezkedő Kádár-féle új garnitúrát, a forradalom fegyveres felszámolásában, a személyi megtorlások végrehajtásában mégsem nélkülözhették szolgálataikat. A forradalom vérbe fojtása után a korábbi állományt átvizsgálták és a majd’ ötezer volt ávósból csupán 15 nem kapott igazolást.

Az ÁVH (formális) újjászervezését a Kádár-kormány már első ülésén megtiltotta – noha a rendeletet nem hozták nyilvánosságra. Az új állampárt felső vezetése elvetette azokat a megoldási javaslatokat is, amelyek az állambiztonsági munkát a régi mintára, főcsoportfőnökségek felállításával kívánták operacionalizálni. Ehelyett – előbb az Országos Rendőr-főkapitányság, majd a BM kebelében – Politikai Nyomozó Főosztályt (PNYF) állítottak fel. (Tulajdonképpen puszta eufemizmusnak tekinthető, hogy elnevezése nem állambiztonsági főosztály volt.) Mindenesetre sokatmondó adat, hogy a Belügyminisztérium új struktúrájának véglegesítésekor (1957. május elején), a számonkérések és leszámolások szempontjából kulcsfontosságú PNYF 13 osztályából csak kettőnek élére került „új ember” (akik a pártapparátusból érkeztek), a többi 11 osztályt volt államvédelmi tisztek vezették.

Maga Galambos 1956. novembertől részt vett a politikai rendőrség újjászervezésében. 1957 januárjától már az ekkor az Országos Rendőr-főkapitánysághoz tartozó PNYF helyettes vezetője volt; a végleges struktúra kialakításakor pozícióját megőrizte. 1958. februártól, immár rendőr ezredesként, őt nevezték ki a főosztály vezetőjévé, egyúttal tagja lett a miniszter tanácsadó testületének, a Belügyminisztérium Kollégiumának.

1959. decemberben a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusán beválasztották a Központi Bizottság (KB) póttagjai közé.

1961. márciustól belügyminiszter-helyettesként részt vett a minisztérium szovjet mintára történő átszervezésében – a belügyi apparátus szervezetét, csekély fáziskéséssel, mindig szovjet példára módosították korábban is. 1962 augusztusában a minisztérium főosztályait és osztályait főcsoportfőnökségekké és csoportfőnökségekké szervezték át. Ekkor állították fel a később oly hírhedtté vált III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökséget, amelynek I. csoportfőnöksége a hírszerzést, a II. a kémelhárítást szolgálta; a III. csoportfőnökség ekkor a „Belső Reakció és Szabotázselhárító Csoportfőnökség” elnevezést kapta. Galambos, immár rendőr vezérőrnagyi rendfokozatban, a II. (Politikai Nyomozó) Főosztály örökébe lépő III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökséget vezette, miniszterhelyettesként. Tehát felügyelete alá tartozott az operatív hírszerzés, a polgári kémelhárítás és a „klasszikus” belső államvédelmi elhárító munka egyaránt. 1964. decembertől a belügyminiszter első helyettesévé nevezték ki. A formális vezető miniszter (1963 és 1980 között Benkei András) mellett (vagy néha fölött...) a pártapparátus Adminisztratív Osztályának vezetője és a III. Főcsoportfőnökség vezetője volt a legfontosabb ember a diktatúra számára kulcsfontosságú területen.

Galambos mindazonáltal nem maradt hosszú ideig posztján: 1966. februárban – formálisan saját kérésére – a belügyminiszter személyügyi helyettese lett. Ugyanakkor az MSZMP IX. kongresszusán, 1966 végén, a póttagság intézményének megszüntetésekor, a KB rendes tagjává választották.

1970. novemberben kimaradt a KB-ból, 1973. decemberben korkedvezménnyel (52 éves volt ekkor!) nyugállományba vonult. Budapesten halt meg 1979. július 31-én.

Életút, tisztségek:

1938-tól a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, 1944-től a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.

1945: Elvégzi a hathetes pártiskolát.

1945 – 1946. március: A Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei szervezetének titkára.

1946. március – 1947: A MADISZ Szervezési Osztályán instruktor, osztályvezető-helyettes.

1947: Brigádvezető-helyettes Jugoszláviában.

1947: A Magyar Ifjúság Országos Tanácsa központjában politikai munkatárs.

1948. március – 1948. október: A Magyar Ifjúság Népi Szövetségének politikai munkatársa.

1948. október 8. – 1950. december: Az MDP Központi Vezetősége (KV) Tömegszervezetek Osztályának instruktora.

1950. december – 1952. szeptember: A MDP KV Párt- és Tömegszervezetek Osztálya (PTO) Ifjúsági Alosztályának vezetője.

1952. szeptember – 1954. június: Az MDP Pártfőiskolájának hallgatója.

1954. július – 1956. június 30. Az MDP KV PTO főinstruktora.

1956. július 1. – 1956. október: A Belügyminisztérium (BM) VI. Osztályának vezetője.

1956. november – 1956. december: A BM Országos Rendőr-főkapitányság II. (Politikai Nyomozó) Főosztályának (PNYF) munkatársa.

1957. január 1. – 1957. május 2. A BM II. Főosztályának főosztályvezető-helyettese.

1957. május 3. – 1958. február 12. A BM Politikai Nyomozó Főosztályának főosztályvezető-helyettese.

1958. február 13. – 1961. március 15. A BM II. Főosztályának vezetője.

1959. december 5. – 1966. december 3. Az MSZMP Központi Bizottságának (KB) póttagja.

1961. március 15. – 1964. december 11. Belügyminiszter-helyettes.

1962. április 1. Kinevezik vezérőrnaggyá.

1962. augusztus 15. – 1964. december 8. A BM III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökségének főnöke, egyben a belügyminiszter helyettese.

1964. december 8. – 1966. június 3. A BM III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökségének főnöke, egyben a belügyminiszter első helyettese.

1966. június 3. – 1973. december 31. A BM IV. (Személyügyi) Főcsoportfőnökségének főnöke, a belügyminiszter személyügyi helyettese.

1966. december 3. – 1970. november 28. Az MSZMP KB tagja.