Életrajzok

Kommunizmuskutató Intézet

1915. július 21-én született Csapodon (Sopron vm.). Apja uradalmi cseléd volt, anyja a ház körül dolgozott. Hat elemit végzett, majd szülőfalujában mezőgazdasági idénymunkásként (napszámosként, részesaratóként) dolgozott. 1938–39-ben letöltötte kötelező katonai szolgálatát. 1942 márciusában ismét behívták, és a szovjet frontra vitték, ahol júliusban hadifogságba esett. 1943-ban elvégezte a hadifoglyok ideológiai átnevelésére felállított antifasiszta iskolát. Csak 1947 augusztusában tért haza.

1948 elején felvették a Magyar Kommunista Pártba, a júniusi pártegyesítéskor átigazolták a Magyar Dolgozók Pártjába. 1948. október elején alapító tagja volt Mihályi község termelőszövetkezetének, majd decemberben megtették az ekkor megalakított Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége helyi titkárává. 1950. januárban négy hónapos mezőgazdasági szakiskolára küldték, s szeptemberben megválasztották a mihályi Táncsics Termelőszövetkezet elnökének. 1951 végén beválasztották az akkor fölállított Termelőszövetkezeti Tanácsba, később a tanács alelnökévé is megtették. A téesz kimagasló terméseredményeiért és az állattenyésztési terv túlteljesítéséért 1953. márciusban az elnök megkapta a Kossuth-díj III. fokozatát, májusban pedig megválasztották országgyűlési képviselőnek. Tagja volt a párt járási bizottságának, a Népfront megyei bizottságának. Az igen tanulatlan, ám Kossuth-díjas Fodróczi lassanként a „szocialista mezőgazdaság” egyik dísz-téeszelnökévé avanzsált. Ennyi tisztség és elismerés mellett nem meglepő, hogy elkapatta magát: 1955 elején a Szabad Nép terjedelmes riport-interjút közölt a napi munkától elszakadt tisztséghalmozóról, aki „nem kiskirály éppen, de a gőz már a fejébe szállt”. Ennek ellenére 1955–56-ban Zsámbékon elvégezhette az egyéves téeszelnökképző iskolát.

1956 novemberében csatlakozott a széthullott MDP utódaként megalakított Magyar Szocialista Munkáspárthoz. A párt 1959 végén tartott VII. kongresszusán bekerült a Központi Bizottságba (KB). Érdemes megjegyezni, hogy az ekkor 71 tagú KB-nak 7 olyan tagja volt, aki nem a párt vagy az állam vezető beosztású funkcionáriusa volt: két téeszelnök (az egyikük Fodróczi), egy állami gazdasági igazgató, egy-egy egyetemi rektor és egyetemi tanár, egy színész, és végül Schercer Lajosné üzemi munkás...

Fodróczi KB-tagságát az MSZMP VIII. kongresszusán (1962. november 20–24.) már nem újították meg. 1964. augusztusban az MSZMP Győr-Sopron Megyei Bizottsága „szigorú megrovás végső figyelmeztetés” pártbüntetésben részesítette sorozatos közéleti botrányai miatt. Egy hónappal később a Politikai Bizottság döntése nyomán lemondott 1953-tól folyamatos parlamenti mandátumáról. Röviddel azután téeszelnöki pozíciójából is leváltották.

A korban szokatlan módon, bukásának körülményeiről – nyilván bizonyos „pedagógiai” okokból – a széles nyilvánosság is értesülhetett; az efféle dolgokat egyébként a párt szigorú belügyként kezelte. „Az ital, nemegyszer a lerészegedés. Botrányos esetek nemcsak Mihályiban, hanem Kisfaludon és Himodon. Karambolok személygépkocsival, olykor veszekedések, verekedések. Legutóbb, augusztus tizedikén és az utána következő két napon nem is ő, hanem Horváth József, a tsz azóta leváltott párttitkára volt a botrányhős. De vele volt Fodróczi Lajos is, és nem úgy viselkedett, ahogyan joggal elvárták tőle. Ekkor telt be a mérték, ezután következett a párttaggyűlés, majd a szövetkezeti közgyűlés, ahol Kovács Ferencet, az, addigi elnökhelyettest választották meg Fodróczi Lajos utódjául. […] Fodróczi Lajos életmódja, magatartása méltatlan volt ahhoz a tisztséghez, amelyet viselt. […] S ide tartozik az is, hogy kifejlődtek benne olyan tulajdonságok, amelyeknek az ártalmasságát talán még most sem látja világosan. Akik panaszkodnak rá, azok nemcsak az italozást, hanem a durvaságot, a hatalmaskodást, a beképzeltséget is a szemére vetik. Hogy mekkora szerepe van ezekben a súlyos tehertételekben az italnak, s mekkora a sok kitüntetésnek, dicséretnek, azt bajos volna megállapítani. Elgondolkozni viszont nem árt ezeken az összefüggéseken”  – íme a tantörténet, a párt központi lapja, vagyis a Népszabadság tálalásában.

Fodróczi ezt követően kétkezi munkásként dolgozott tovább a termelőszövetkezetben, egészen nyugdíjazásáig.

Mihályi községben halt meg 1991. március 11-én.

Életút, tisztségek:

1942. július: Hadifogságba esik a keleti fronton.

1943: A Szovjetunióban antifasiszta iskolát végez.

1948-tól a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.

1948. december – 1950. január: A Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetségének községi titkára.  

1950. szeptember – 1964. szeptember: A mihályi Táncsics Termelőszövetkezet elnöke.

1951. december 22. – 1964. A Termelőszövetkezeti Tanács tagja, majd alelnöke.

1953. március 15. Megkapja a Kossuth-díj III. fokozatát.

1953. május 17. – 1964. november 19. Országgyűlési képviselő.

1955. szeptember – 1956. június 30. Elvégzi a tíz hónapos téeszelnökképző tanfolyamot Zsámbékon.

1956. augusztus 3. Megválasztják az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága tagjává.

1959. december 5. – 1962. november 24. Az MSZMP Központi Bizottságának tagja.

1964. szeptember 30. Lemond országgyűlési képviselői mandátumáról.