Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1923-ban született, iskoláinak elvégzése után, 14 évesen textilmunkásként kezdett el dolgozni.
1945-ben tagja lett a kommunista pártnak. A szovjet megszállás óta részt vett a munkásmozgalomban, elsősorban a nőmozgalomban. Előbb a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének titkára, majd 1956-ban az újjáalakult nőszervezetnek, a Magyar Nők Országos Tanácsának titkára, 1957-ben pedig elnöke lett. 1959-től az MSZMP KB póttagja (1959. december 5. - 1962. november 24.), 1962 novemberétől tagja (1962. november 24. -1985. március 28.), országgyűlési képviselő, a HNF OT alelnöke, az Országos Béketanács elnökségének tagja. 1969-től a nemzetközi demokratikus nőszövetség revíziós bizottságának elnöke, a nemzetközi demokratikus nőszövetség tanácsának tagja.
Kommunizmuskutató Intézet
1923. április 6-án született Erzsébetfalván (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm., ma Pesterzsébet része) egy vasöntő munkás családjában. Leánykori neve Kisutzky Edit. Két polgári osztály elvégzését követően munkásnak állt a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyárba, majd a hidegháború éveiben kiemelten fontos üzemnek számító Fémáru-, Fegyver- és Gépgyárban helyezkedett el rövid időre.
Magyarország szovjet megszállását követően belépett a Magyar Kommunista Pártba (MKP), ahol aktivistaként igen hamar megválasztották a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ) pesterzsébeti ügyvivőjének. (A nőszervezet 1945 februárjában alakult az MKP kezdeményezésére.) Erdeinét 1947-ben Somogy megyébe helyezte a párt, az ottani MNDSZ helyi szervezetét kellett kiépítenie, megszerveznie a helyi nők beléptetését az egyre nyíltabban az MKP érdekeit kiszolgáló, a lányok, asszonyok körében kommunista propagandát kifejtő szervezetbe. 1946 áprilisa, az MNDSZ első országos kongresszusa után a mozgalom egyre inkább átpolitizálódott. Az itt elfogadott határozat már a „reakció elleni küzdelmet” jelölte meg a mozgalom fő céljának.
Mivel jól teljesített Somogyban, az időközben politikai erőszakkal létrehozott új párt, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Sopronba helyezte, ahol a helyi pártbizottságon végzett tömegszervező és propagandista feladatokat. A nyugati határszélen elhelyezkedő város – az „ellenséges” Ausztria tőszomszédságában – kiemelten fontos szerepet töltött be ez időben (később a Kádár-rendszerben is), az ottani pártfeladatokat csak megbízható, elvhű káderek végezhették.
Itt is jól szerepelt, ezért aztán 1949-ben a nőszervezet fővárosi központjába került, ahol – hasonlóan korábbi funkcióihoz – szervezési és propagandafeladatokat látott el, ezekkel egy időben pedig a sajtóosztály politikai munkatársa lett, ami kiemelkedően fontos poszt volt. 1951-ben a szervezet második emberévé lépett elő. Ideológiai képzetlenségének ellensúlyozására az MDP pártiskolára küldte fontos nőpolitikai káderét, itt 1953-ban végzett. Feljebb lépve a ranglétrán, 1956 őszén a Hazafias Népfront Országos Tanácsa egyik titkárává tették meg.
Pozícióit az 1956-os forradalom leverése után is megőrizte. A Kádár János vezette Magyar Szocialista Munkáspárt MSZMP) 1957 tavaszán a Szakszervezetek Országos Tanácsához helyezte. Ez év őszén, a nőmozgalom újjászervezésekor, az MNDSZ helyett létrehozott Magyar Nők Országos Tanácsa elnökévé választották. Ezt követően 23 éven át, 1980. decemberi nyugdíjazásáig volt a Nőtanács első embere. Ezt követően a budai hegyvidék elegáns XII. kerületében lévő otthonában töltötte mindennapjait.
Ami pártkarrierjét illeti, 1959 decemberében az állampárt – tisztségéből adódóan – beválasztotta Központi Bizottságába (KB), igaz ekkor póttagként. A következő, 1962-es kongresszuson már rendes tagként választották a párt egyik legfőbb vezető szervébe. 1985-ig maradt tagja a KB-nak. 1958 novembere és 1985 áprilisa között országgyűlési képviselő, 1980-tól az Elnöki Tanács tagja is volt.
Hosszú betegséget követően, 1986. december elsején halt meg. Búcsúztatására a Kerepesi temetőben, a kommunista vezetés által kiemelkedőnek tartott munkásmozgalmi személyek hamvai számára kialakított Munkásmozgalmi Panteonban került sor.
Életút, tisztség:
1945-től a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1945. február – 1947. A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ) pesterzsébeti ügyvivője.
1947 – 1948. nyár: Az MNDSZ Somogy megyei szervezetének titkára.
1948. július – 1948. december: Az MDP Sopron Városi Bizottságának apparátusában szervező és propagandista.
1948. december – 1949: Az MDP Sopron Városi Bizottságának oktatási felelőse.
1949 – 1951. február: Az MNDSZ központi apparátusában a szervezési, majd a sajtóalosztály politikai munkatársa, később az MNDSZ Népművelési Osztályán az agitációs alosztály vezetője.
1950: Elvégzi a három hónapos pártiskolát.
1951. február. – 1956. május 26. Az MNDSZ főtitkárhelyettese (szervezőtitkára).
1957. november 17. – 1980. december 16. A Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke.
1958. november 26. – 1985. április 19. Országgyűlési képviselő.
1959. december 5. – 1962. november 24. Az MSZMP Központi Bizottságának (KB) póttagja.
1962. november 24. – 1985. március 28. Az MSZMP KB tagja.
1964. március 20. – 1972. április 28. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke.
1980. december 16. Megkapja a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést.
1980. június 27. – 1985. június 28. Az Elnöki Tanács tagja.
