Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1923. április 12-én született, Tatabányán Polgári iskolát végzett, majd 1940-44-ben lakatossegéd volt a tatabányai villamosműhelyben. A szociáldemokrata párt tagja volt.
1945. márciusától a MADISZ szervezője, üzemi bizalmi. 1946-47-ben az MKP pártiskolájának elvégzése után pártbizottsági tag, Tatabánya Ótelep párttitkára. 1947-ben a Komárom megyei Pártbizottság munkatársa volt. Egy évvel később a Tatabányai városi Pártbizottság titkára, 1949-től a Komárom Megyei, majd a Baranya megyei Pártbizottság munkatársa. 1950-től a Heves megyei, 1952-ben a Baranya megyei Pártbizottság első titkára lett.
Az MDP III. kongresszusán (1954 ) KV-tag lett. 1954-ben belügyminiszter-helyettes, majd a miniszter első helyettese.
A KV 1955 november i ülésén KV-titkár lett, felügyeleti területe: Párt- és Tömegszervezetek, Adminisztratív Osztály, a Honvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnöksége, Pártélet, valamint: Heves, Komárom, Szabolcs, Szolnok és Vas megye. 1955. december 20 -tól a Legfőbb Ügyészség is felügyelete alá tartozott. Az 1956 július i plénumon megszüntették a megyék felügyeletének eddigi rendjét, és hozzá ezután az Adminisztratív Osztály, a Honvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnöksége, a Legfőbb Ügyészség és az Elnöki Tanács tartozott. A KV 1956. október 23/24 -én éjszaka tartott ülésén elmozdították KV-titkári tisztéből.
1957-től egri, 1958-tól Baranya megyei első titkár volt. 1962 februárjától a Magyar Testnevelési és Sport Tanács elnöke lett, miniszter első helyettesi rangban. A VIII. kongresszuson (1962 ) ismét KB-tag lett. 1969. november 21-től újra baranyai első titkár volt 1972. január 11-ig, haláláig.
Kommunizmuskutató Intézet
1923. április 13-án született Tatabányán (Komárom vm.) munkáscsaládban. Három polgári osztályt végzett, majd kitanulta a lakatosmesterséget. Tizenhét évesen munkába állt, segédként dolgozott a Magyar Általános Kőszénbánya Rt-nél. 1943-ban belépett a Szociáldemokrata Pártba (SZDP). Egy évvel később röplapok terjesztésével veszt részt az ellenállásban.
Az ország szovjet megszállását követően aktív tagja lett a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetségnek, s szülővárosa és a környék egyik szervezője lett; ekkortól egyre nyíltabban agitált a Magyar Kommunista Párt (MKP) mellett, amelynek aktivistája, 1945-től tagja lett. Előbb az ótelepi szervezet titkára volt, majd a párt a megyei bizottság tömegszervezeti felelősévé tette. Ebben a tisztségében az igen szerény támogatottsággal rendelkező kommunisták számára kellett agitációs és propagandista feladatokat végeznie a zömében munkások lakta vidéken.
Mint jól teljesítő, feltörekvő kádert az 1948-ban nevet váltó kommunista párt, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) a kiemelten kezelt bányászváros teljhatalmú párttitkárává tette. A Rákosi-korszakban és az azt követő Kádár-rendszerben a „munkás-paraszt hatalom” megkülönböztetett módon kezelte a bányász- és az iparvárosokat.
Egri ideológiai képzettségének hiányát féléves pártiskolai akkreditációval igyekezett orvosolni az MDP. Az iskola elvégzését követően a megyei pártbizottságon kapott osztályvezetői pozíciót. A ’40-es évek végén, amikor a kommunista tábor a „harmadik világháborúra” készült, az erőteljes iparosítás időszakában – ami a fegyvergyártást, s ezáltal a Magyar Néphadsereg minél jobb hadianyagokkal történő ellátását szolgálta – a régóta tervezett, Mohács mellé elképzelt vasmű párttitkárává nevezte ki a párt. Miután a vasmű országhatárhoz közeli helyét – az egyre fagyosabbá váló magyar–jugoszláv viszony miatt – a szovjet tanácsadók iránymutatása alapján északabbra jelölték ki, s Dunapentele falu mellett kezdték el építeni, párttitkári megbízatása semmissé vált.
1950 januárjában, mintegy fájdalomdíjként, megkapta a Baranya megyei pártbizottság agitációs és propaganda titkári posztját, amely hasonlított korábbi Komárom-Esztergom megyei funkciójához. Itt is egy jelentős iparral, bányavidékkel bíró megyében munkálkodott a kommunista párt érdekében. Viszonylag rövid baranyai ténykedését követően Heves megyébe irányították, ahol a megyei pártbizottság titkára lett. 1952-ben visszahelyezték Baranyába, ahol hevesi posztjával azonos szerepkört bíztak rá. Megjegyzendő, hogy a korszakban egy megyei első titkári cím gyakorlatilag egyet jelentett azzal, hogy az illető személy a megye urává vált. Nem meglepő, hogy a következő évben a viszonylag súlytalanul működő Országgyűlés tagjává is megválasztották.
1954-ben – még egy szintet feljebb és igazán fontos területre lépve – belügyminiszter-helyettes lett. Az MDP az év májusában a Központi Vezetőség (KV) tagjává, majd alig egy évvel később annak titkárává tette. Politikai pályája csúcsára ekkor, 31 évesen ért fel, ugyanis a KV-ban hozzá tartozott több megyei pártszerv, az Adminisztratív Osztály, a Párt- és Tömegszervezetek Osztálya, illetőleg a kiemelten fontos HM Politikai Főcsoportfőnökség felügyelete is. Ő is egyike volt Rákosi „ifjú titánjainak”, akik harmincadik életévük táján kerültek az ország legmagasabb beosztású vezetői közé.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésekor, a KV október 24-én hajnalban befejeződött ülésén leváltották pozíciójából, majd november közepén a Szovjetunióba távozott, ahonnan a röviddel azelőtt létrejött állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) engedélyével, 1957 márciusában tért haza. Miután személye nem került tiltólistára Kádáréknál, a hevesi megyeszékhelyre, Egerbe, két évvel később pedig ismét Baranya megyébe került, mindkét helyen első titkárnak. Utóbbi állomáshelyén feladata elsősorban „a falvak szocialista típusú átszervezése” volt, amely nem minden erőszak nélkül ment végbe.
1962-ben éppen a sportélet irányításában találtak helyet számára – a korszakra jellemző volt a második-harmadik vonalbeli káderek effajta kiszámíthatatlan mozgatása –, és megtették a Magyar Testnevelési és Sport Tanács elnökévé. Tisztségéből fakadóan 1964-ben a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke lett. 1963 végén a pártvezetés, a névváltozatással párhuzamosan, a végletes centralizáció évei után kísérletet tett a sportirányításban is egyfajta „társadalmi önigazgatási modell” bevezetésére – végeredményben (a ’70-es évek olimpiáin láthattuk) kevés sikerrel. A sport területén eltöltött évei idején kezdett tömeges méreteket ölteni a magyar labdarúgásban az eredmények befolyásolása, a bunda, ami aláásta a sport tisztaságát, és az egész magyar labdarúgósportra rányomta a bélyegét. Szintén a sporthoz köthető ténykedése idején, az ő tudtával tették végleg tönkre a legendás kapus, az ellenzéki gondolkodású Grosics Gyula karrierjét, miután 1962-ben nem engedték az FTC-hez igazolni.
1969 novemberében a párt, immár harmadszor, újra Baranya megyébe küldte, ahol korábbi pozíciójához hasonlóan a megyei pártbizottságot vezette.
Negyvennyolc évesen, 1972. január 11-én halt meg Pécsett. Dísztemetésére január 15-én került sor a pécsi Központi temetőben.
Életút, tisztségek:
1943-tól a Szociáldemokrata Párt (SZDP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1957. márciustól a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1948-ban a tatabányai pártbizottság titkára.
1948–1949: Elvégzi a féléves pártiskolát.
1949. február – 1949. július: Az MDP Komárom Megyei Bizottságának szervezési osztályvezetője.
1949. július – 1950. január: A Mohácsra tervezett acélipari kombinát párttitkára.
1950. január – 1950. május: Az MDP Baranya Megyei Bizottságának agitációs és propaganda titkára.
1950. május – 1952. augusztus: Az MDP Heves Megyei Bizottságának agitációs és propaganda titkára.
1950. július – 1952. augusztus 15. Az MDP Heves Megyei Bizottságának első titkára.
1952. augusztus 15. – 1954. január 15. Az MDP Baranya Megyei Bizottságának első titkára.
1953. május 15. – 1972. január 11. Országgyűlési képviselő.
1954. január 15. – 1954. július: Belügyminiszter-helyettes.
1954. július – 1955. november 12. A belügyminiszter első helyettese.
1954. május 30. – 1956. október 24. Az MDP Központi Vezetőségének (KV) tagja.
1955. november 12. – 1956. október 24. Az MDP KV titkára.
1956. november 16. – 1957. március: A Szovjetunióban tartózkodik.
1957. április 11. – 1959. augusztus: Az MSZMP Egri Városi Bizottságának első titkára.
1959. augusztus – 1962. február 7. Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának első titkára.
1962. február 15. – 1969. november 21. A Magyar Testnevelési és Sport Tanács (1963. november 11-től Magyar Testnevelési és Sportszövetség) elnöke.
1962. november 24. – 1972. január 11. Az MSZMP Központi Bizottságának tagja.
1969. november 21. – 1972. január 11. Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának első titkára.
