Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
(Németh Aranka)
1913. április 25-én született Újpesten. Vasmunkásként kezdett el dolgozni.
1932-től vett részt a munkásmozgalomban. Tagja lett az MSZDP-nek, majd a KMP-nek. 1944-ben benne volt az újpesti ellenállási mozgalomban. 1945 után az MKP nőtitkárságának és az MNDSZ országos vezetőségének tagja volt. 1948-50-ben Újpest polgármestere volt. Ezután a fővárosi tanács osztályvezetője és a Budapest Nőtanács elnökhelyettese lett.
Az MKP. illetve az MDP KV tagja volt 1946. október 1. és 1954. május 30. között.1960 és 1970 között a Legfelsőbb Bíróság bírája volt.
1970-ben nyugdíjba vonult. Ezután a Magyar Nők Országos Tanácsának, illetve a Hazafia Népfront Budapesti Tanácsának tagja lett.
Kommunizmuskutató Intézet
1913. április 25-én Újpesten (Pest-Pilis-Solt-Kiskun v.) született; lánykori neve Némety Aranka. Apja szíjgyártósegédként dolgozott. 1920 elején a család a Veszprém vármegyei Dégre költözött, lányuk a hat elemit ott végezte el. 1929-ben visszaköltöztek Újpestre.
Ez évtől kezdve az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-nél dolgozott betanított munkásként, 1935-től szakszervezeti bizalmivá választották. 1936 és 1944 között a Vasas Szakszervezetben a nők szervező bizottságában dolgozott. Már 1934-től – méghozzá a Vörös Segély aktivistájaként – kapcsolatban állt az illegális kommunista párttal. 1937-ben, felső utasításra, belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. (Kommunista párttagságát utóbb 1937-től számították.) 1944-ben az újpesti partizáncsoportban harcolt, és csatlakozott a területi kommunista szervezethez.
1945 januárjában a Magyar Kommunista Párt (MKP) megbízta a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének (MNDSZ, Nőszövetség) szervezésével. Ebben az évben beválasztották az újpesti képviselő-testületbe, és elvégezte a három hónapos pártiskolát. Ez év nyarától az MKP Nagy-budapesti Bizottságán dolgozott nőpolitikai területen. A következő év tavaszától több mint két éven át a Nőszövetség szervezési osztályának vezetője volt. A szervezet Elnökségének 1952 májusáig maradt tagja.
1945. június 24-én a Dunántúl képviselőjeként behívták az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. 1945 novembere és 1948 júniusa között az MKP színeiben megválasztott nemzetgyűlési, illetőleg országgyűlési képviselő volt.
Az MKP 1946. őszi (a formális számozás szerint III.) kongresszusán póttagként beválasztották a Központi Vezetőségbe. A pártegyesítés után e pozícióját a Magyar Dolgozók Pártjában (MDP) az 1954. májusi kongresszusig megtartotta.
Nőszövetségi munkája után, 1948 tavaszán megválasztották Újpest megyei jogú város polgármesterévé. Ebben a tisztségében ügyködött az új közigazgatási rendszer végleges kialakításáig, a tanácsrendszer 1950-es bevezetésig. Közben hat hónapig pártiskolára járt.
Az egységes Fővárosi Tanács megalakulásakor, 1950 nyarán az itteni apparátusban a Lakásgazdálkodási Osztály vezetője lett, utóbb a Házkezelőségi Igazgatóságot vezette 1957 őszéig. 1950 és 1954 között tagja volt a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának is. Ez idő alatt levelező tagozaton elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karát; 1957 nyarán szerzett diplomát.
Az 1956-os forradalom leverése után belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba, de párttisztséget a Kádár-rendszerben nem viselt. A diploma megszerzése után büntetőbíró lett a Fővárosi Bíróságon, majd 1961 őszétől 1980. évi nyugdíjazásáig a Legfelsőbb Bíróság büntetőbírája volt.
Mondhatjuk, érdekes pályát futott be a hat elemi elvégzése után: volt illegális pártmunkás és a Vörös Segély aktivistája, partizán, nőszövetségi funkcionárius, az egyik fővárosi „munkáskerület” polgármestere és tanácselnöke, fővárosi lakásosztály- és házkezelőség-vezető, majd pályáját végül a Legfelsőbb Bíróság bírájaként fejezte be. Azt azonban, hogy mi volt az 1945 utáni sűrű pályamódosítások oka: pontosan nem tudjuk. Egy 1950-ben készült pártjellemzés „hiúságát”, a helyi pártszervezettel szembeni „merevségét” említi, s hozzáfűzi: „Hajlamos arra, hogy képességeit túlértékelje, nem veszi eléggé figyelembe mások véleményét.”
Budapesten halt meg 1987. március 26-án.
Életút, tisztségek:
1934-től: A Vörös Segély aktivistája.
1936–1944: A Vasas Szakszervezet női szervezőbizottságának tagja.
1937: A Kommunisták Magyarországi Pártja utasítására belép a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba.
1944 ősze: Csatlakozik a Kommunista Párt területi szervezetéhez.
1944 őszétől a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1957-től a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1945. január – 1945. június: A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ) szervezője Budapesten.
1945. március – 1945. május: Elvégzi a három hónapos pártiskolát.
1945. június – 1946. január: Az MKP Nagy-budapesti Bizottsága Nőtitkárságának instruktora, majd vezetője.
1945. június 24. – 1945. november 29. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja.
1945. november 29-től – 1948. november 16. Nemzetgyűlési, majd (1947. szeptember 16-tól) országgyűlési képviselő.
1946. január – 1947. október: Az MNDSZ Országos Szervezési Osztályának vezetője.
1946. április 8. – 1952. május 25. Az MNDSZ Elnökségének tagja.
1946. október 1. – 1948. június 12. Az MKP Központi Vezetőségének (KV) póttagja.
1947. november – 1948. április: Elvégzi a hat hónapos pártiskolát.
1948. május 12. – 1950. június 15. Újpest megyei jogú város polgármestere.
1948. június 3. – 1950. június 14. Az MKP (1948. június 14-től az MDP) Budapest IV. Kerületi Végrehajtó Bizottságának tagja.
1948. július 5. – 1954. március 28. Az MDP Budapest IV. Kerületi Bizottságának tagja.
1948. június 14. – 1954. május 30. Az MDP KV póttagja.
1950. június 15. – 1954. december 7. Budapest Főváros Tanácsának és Végrehajtó Bizottságának tagja.
1950. július 1. – 1957. szeptember: Budapest Főváros Tanácsa Lakásgazdálkodási Ügyosztályának, majd Házkezelési Igazgatóságának vezetője.
1957. szeptember – 1961: A Fővárosi Bíróság büntetőbírája.
1961–1980: A Legfelsőbb Bíróság büntetőbírája.
