Életrajzok

Kommunizmuskutató Intézet

1907. október 7-én született Gyulán, Békés vármegye székvárosában. 1918-ban elkezdte a gimnáziumot, de a III. osztályban kimaradt a középiskolából. Pécsett asztalosinasnak állt, 1924-ben szakmát szerzett. Pécsi évei alatt kapcsolatba került a szociáldemokrata és a szakszervezeti mozgalommal. 1925-ben visszatért Gyulára, hamarosan szakmát váltott, 1927-től szobafestő-mázolónak tanult. 1932-ben kiváltotta az ipart, 1945-ig alkalmanként egy-két segéddel szakmájában dolgozott.

Gyula „felszabadulása” után, 1944 őszén, belépett a Magyar Kommunista Pártba (MKP). Bekapcsolódott a város közéletébe, 1945. februárban a helyi Nemzeti Bizottság az 1. számú igazolóbizottság vezetőjévé nevezte ki, ami jelentős hatalommal ruházta fel. Szeptemberben az MKP helyi szervezetének javaslatára megválasztották Gyula város polgármesterévé. Az 1948. október 19-én tartott rendkívüli közgyűlésen, az átszervezést követően, lemondott tisztségéről.

A fővárosba került, a Belügyminisztériumban lett osztálytanácsos (osztályvezető-helyettes). A tanácsrendszer bevezetésének előkészítése során a minisztérium Tiszántúli Osztályát vezette.

1950 nyarán átvitték a pártközpontba; a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetősége Adminisztratív Osztályának Közigazgatási Alosztályára nevezték ki politikai munkatársnak. Három évet dolgozott itt. 1953 márciusában az MDP vezető szervei a Bács-Kiskun Megyei Tanács élére állították.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a megyei tanács első embereként, a megye és Kecskemét egyik legfontosabb vezetőjeként a kezdetektől fogva elítélte az eseményeket, azonnali fegyveres beavatkozást követelt, és minden eszközzel vissza akarta állítani a korábbi állapotokat. A szabadságharcosokkal szembeni agresszív magatartása, ellentmondást nem tűrő kijelentések jellemezték az október 23. és 28. közötti napokban. Az október 26-i kecskeméti sortűzben játszott szerepe mellett felelősség terheli a légierő tüntetők elleni bevetései miatt is, amelyek közül a térségben a legbrutálisabb a tizenhét halálos áldozatot követelő tiszakécskei volt. Október 31-én Pestre távozott, csak november 9-én tért vissza a megyeszékhelyre.

A szabadságharc leverését követően azonnal csatlakozott a szovjet bábáskodással létrehozott Magyar Szocialista Munkáspárthoz (MSZMP). A kommunizmus eszméjéhez a végletekig ragaszkodó kádernek az új állampárt meghálálta a szabadságharc idején tanúsított keményvonalas politikáját: tanácselnöki pozícióját 1962-es lemondásáig megőrizhette. Ekkor a Minisztertanács (a kormány) központi hivatalába helyezték át, ahol osztályvezető lett. 1966 végén nyugállományba vonult.

1962 és 1966 között az MSZMP Központi Bizottságának póttagja volt.

1993. március 26-án halt meg a fővárosban.

Életút, tisztségek:

1921: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt pécsi ifjúsági szervezetének tagja.

1924–1925: A Famunkások Szakszervezetének tagja.

1944. októbertől a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.

1945. szeptember 20. – 1948. október 19. Gyula megyei város polgármestere.

1948. október – 1950. tavasz: A Belügyminisztérium (BM) Városi Osztályának helyettes vezetője.

1950. tavasz – 1950. július: A BM Tiszántúli Osztályának vezetője.

1950. július 17. – 1953. március 18. Az MDP Központi Vezetősége Adminisztratív Osztálya közigazgatási alosztályának politikai munkatársa.

1953. március 18. – 1962. február 21. A Bács-Kiskun Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke.

1962. február 21. – 1968. október 4. A Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának vezetője.

1962. november 24. – 1966. december 3. Az MSZMP KB póttagja.